A nemrég elhunyt Helen Ficher antropológus bebizonyította be, hogy a szerelem az agyba van kódolva. De hogyan?
Helen Fisher egyszer elárulta, hogyan ment hozzá élete szerelméhez. Hónapokig tartó tisztes és távolságtartó ismerkedés után elmentek biliárdozni. Mindketten felírták egy szalvétára, hogy mit szeretnének nyereményként, ha nyernének.
Miután a férfi diadalmasan felmutatta a győztes golyót, a nő kinyitotta a szalvétát, és felfedte a szavakat: „szex és tisztaság”. Az ő szalvétáján ez állt: „egy igazi csók”. Kapcsolatuk végső íve – a barátokból, szerelmesekből házastársakká válás – nem okozott nagy meglepetést Fishernek, aki antropológusként a szerelem és a vonzalom tudományát tanulmányozta.
Úgy vélte, hogy mind a barátság, mind a vágy romantikus szerelemmé, majd mélyebb kötődéssé alakulhat.
Fisher, aki 79 éves korában hunyt el, lenyűgöző örökséget hagyott hátra: a szerelmet tudományos kutatásra érdemes témaként legitimálta, miközben nem csökkentette annak varázsát.
Korábban a tudomány nem igazán tudta, hogy mit kezdjen a szerelemmel. Fisher egyszer elmesélte, hogy egy tanulmányának bírálója azzal utasította vissza a publikálást, hogy a szerelem természetfeletti jelenség. Fisher válasza erre egy sor könyv volt:
A szexuális szerződés: Az emberi viselkedés evolúciója.
A szerelem anatómiája: a monogámia, a házasságtörés és a válás természettörténete.
2005-ben a New Jersey-i Rutgers Egyetemen Fisher és munkatársai MRI-technológiával vizsgálták szerelmesek agyát.
A kedvesükről készült fotók – állapította meg – dopamin-rohamot váltottak ki az agyban.
A szerelem valóban nem volt természetfeletti: ez egy mindent felemésztő, ősi, keményen az agyba drótozott késztetés, az éhséghez és a szomjúsághoz hasonló – különösen az elutasítottak számára.
Szerelmesnek lenni – jegyezte meg emlékezetesen – olyan, mintha valaki „a fejünkben táborozna”.
Fisher egész karrierjét azzal töltötte, hogy megpróbálta kitalálni, amire mindannyian vágyunk: hogyan találjuk meg azt a különleges valakit, aki beindítja az áramköreinket?
A Financial Times nekrológja szerint embereket négy személyiségtípusra osztotta, amelyeket az agyuk kémiájához kötött: vannak kockázatvállaló „felfedezők”; szabályszerető „építők”; logikus és analitikus „irányítók”; és fantáziadús, empatikus „tárgyalók”.
Ha a match.com-on, vagy annak az algoritmusát használó társkereső oldalon keresztül ismerkedtél meg a pároddal, azt valószínűleg Fishernek köszönheted.
A társkereső oldal, amelynek 2005-től haláláig tanácsadóként dolgozott, az ő elméletét használta fel arra, hogy millióknak felé lövöldözze ki Ámor nyilait.
Fontos róla megjegyezni, hogy meglátásait, tudományos felfedezéseit kivitte a laboratóriumból, rengeteg interjút adott, sokat beszélt kedvenc kutatási területéről, rengeteg tanácsot is adott.
Az egyik ilyen például az, hogy nyugodtan használd a mesterséges intelligenciát az online társkeresésben a profil megírásához.
Ez növelheti az önbizalmat a kezdeti kapcsolatfelvétel során.
Aztán odamész, és az ősi emberi agyad működésbe lép…
Azt is tanácsolta az online randizóknak, hogy ne halmozzák a végtelenségig a randikat. A végtelen választék egyszerűen megbénítja agyunk ősi részét.
Az ő tippje: válasszunk ki öt és kilenc közötti potenciális partnert, akik „a célkeresztben vannak”, és próbáljuk ki őket. És ne adjuk fel túl hamar; csak azért, mert nem kacagnak fel az első viccünkre, még nem jelenti azt, hogy nincs jó humoruk.
Mindig progresszív volt, dicsérte a fiatalabb generációkat, beleértve a poliamor kapcsolatokban élőket is. De volt bölcs tanácsa a régóta párkapcsolatban élők számára is, akik a kezdeti idők szenvedélyének felidézésére vágytak.
Nagyon határozottan állította, hogy hosszú, boldog párkapcsolathoz a szerelem mindhárom, általa azonosított fázisán dolgozni kell: a szexuális alapú vágyon, a romantikus szerelmen, valamint a kötődésen.
„Szexeljetek” – tanácsolta egyszer nyersen egy podcastban.
Ne mondd, hogy nincs rá időd. Arra is van időd, hogy levágasd a hajad.
A romantikus szerelem fenntartásához keressetek újszerű élményeket; például kezdjetek el együtt egy új hobbit. Ami a kötődést illeti: ölelkezzetek, csókolózzatok és üljetek egymás mellé a kanapén, amikor tévét néztek. A közelség felpezsdíti azokat a jó közérzetet keltő vegyi anyagokat, amelyek két embert egymáshoz kötnek. És ha még nincs programotok a hétvégére? Itt az ideje lemondani a fodrászt..
