Új kezelési irányelvek jelentek meg a magas vérnyomás ellen és egyre újabb gyógyszereket dobnak piacra, melyekkel megpróbálják kivédeni a káros következményeit a betegségnek, amely világszerte 1,2 milliárd embert érint. Ma van a magas vérnyomás elleni küzdelem világnapja.
Félelmetesek az olyan betegségek, amelyek sokáig tünetmentesek. Az ilyeneket hívják „csendes gyilkosnak”. Együtt élünk velük anélkül, hogy tudnánk róluk, és közben lassan tönkreteszik a szervezetünket.
Legfeljebb egy kis fáradékonyságot (ki nem fáradt manapság?), enyhe fejfájást és hasonló általános tüneteket észlelünk, de ilyesmivel aligha fordulunk orvoshoz manapság. Aztán egyszer csak az intenzív osztályon találjuk magunkat.
A magasvérnyomás-betegség (szaknyelven hipertónia) éppen ilyen. A Magyar Hypertonia Társaság 2022-es közleménye szerint előfordulási gyakorisága az elmúlt 30 évben megduplázódott, a magasvérnyomás-betegségben szenvedők száma világszinten meghaladja az 1,2 milliárd főt, és a betegség globálisan évente több mint 10 millió ember életét követeli. Hazánkban különösképpen fontos népegészségügyi kérdés ez a betegség, miután előfordulási gyakoriságát tekintve éllovasok vagyunk Európában. Persze nem csak mi: egy friss elemzés szerint Németországban több mint 20 millió embernek van magas vérnyomása, azaz körülbelül minden harmadik felnőttnek.

Forrás: needpix.com
Mikor kell kezdeni a gyógyszeres vérnyomáscsökkentést?
Fontos tehát tudni, hogy május 17-e nem a hipertónia világnapja (nem egy csendes gyilkost ünnepelünk), hanem épp ellenkezőleg: az ellene való küzdelemnek szentelte az Egészségügyi Világszervezet ezt a napot.
A vérnyomása persze néha – és hangsúlyozni kell: átmenetileg – mindenkinél „felmegy”. Ha például egy jó kis kocogás után néhány perccel magas értéket mérünk, majd kicsit később megismételve normálisat, az nem betegség, hanem a szervezet normális reakciója a terhelésre. Ami betegség, az a tartósan emelkedett vérnyomás. Többnyire tünetmentes, viszont komoly veszélyt jelent. Ennek ellenére kevesen ellenőrzik (vagy ellenőriztetik) rendszeresen a vérnyomásukat, azaz ismerik saját értékeiket. Pedig a fel nem ismert − vagy felismert, de sehogy vagy nem megfelelően kezelt − magas vérnyomás olyan betegségekhez vezethet, mint a szívelégtelenség és a szívritmuszavar, vagy olyan súlyos szövődményekhez, mint az agyvérzés, a sztrók, a szívroham vagy a veseelégtelenség.
Nem is gondolnánk, milyen óriási háttérmunka folyik egy ilyen sok embert érintő betegség kapcsán. A problémakörnek rengeteg oldala van, a megelőzéstől, az életmódváltás segítésén, a diagnosztika fejlesztésén, a kezelési elvek pontosításán át egészen a gyógyszeres és az eszközös kezelés lehetőségeinek szélesítéséig. Van például olyan munkacsoport, amelynek célja pusztán annak kidolgozása, miként lehet a betegeket rávenni, hogy pontosan szedjék a számukra rendelt gyógyszereket. Még ma is sokan gondolják ugyanis, hogy ha a gyógyszertől megjavultak az értékeik, a terápiára többé nincs szükség. Sajnos ez a legtöbbször nem így van. Bár sokféle oka lehet a vérnyomás tartós emelkedésének, a legtöbb ok olyan, amely élethosszig tartó, pontos gyógyszerszedést igényel.
A folyamatos fejlődést szerencsére egyre inkább betegközpontú gondolkodás határozza meg. Az Európai Hypertonia Társaság (ESH) 2023 júniusában bemutatott új iránymutatásai konkrét válaszokat adnak az olyan gyakran feltett kérdésekre, mint például: milyen vérnyomásértékeknél kell elkezdeni a gyógyszeres kezelést? Milyen szintre kell csökkenteni a vérnyomásomat, hogy hatékonyan védjem a szívemet? Figyelembe veszik a magas vérnyomással küzdők egyéni szempontjait, például bevezették a betegség előrehaladottsága (stádiumai) szerinti kategorizálást. Dr. Thomas Voigtländer szerint, aki egy frankfurti kardiológiai ellátóközpont professzora, a stádiumbesorolás (lásd a keretben) jobb a korábbi, vérnyomásértékek szerinti (optimális, normális, magas normális vérnyomás) osztályozásnál. Ennek oka, hogy így könnyebben érthetővé válik, hogy kezeletlen magas vérnyomás esetén fokozatosan károsodnak a szerveink, a szív, az agy és a vesék. „Nem megijeszteni akarjuk a pácienseket, viszont sokan alábecsülik a magas vérnyomásuk következményeit − egészen addig, amíg már túl késő nem lesz, és például szívroham következik be, vagy a vesék súlyosan károsodnak” − mondja a kardiológus. A kommunikációban a stádiumbeosztás segíthet az érintetteknek abban, hogy megértsék és elfogadják az életmódváltás és szükség esetén a gyógyszeres kezelés szükségességét. Így sikerül jobban érthetővé tenni a kezelés lényegét, hogy nem önmagában a vérnyomás csökkentése a cél, hanem a hipertónia okozta súlyosabb események kockázatának csökkentése, amit azzal érünk el, hogy csökkentjük a túl magas vérnyomást.
Stresszcsökkentő légzés és meditáció is ajánlott
Az említett ESH iránymutatásokban az orvosok kibővítették azt a részt, amelyben azzal foglalkoznak, hogy mit tehetünk önmagunkért – nem „csak” betegként, hanem megelőzési céllal egészségesként is.
Nem újdonság, hogy vissza kell fogni az ételek sózását, és hogy jobb lenne a vérnyomásunk, ha meg tudnánk szabadulni a testsúlyfeleslegtől és a dohányzástól (a passzív formájától is). Az viszont új, hogy az iránymutatásban megjelent a stresszcsökkentő légzési gyakorlatok és a meditáció alkalmazásának javaslata.
A kalóriaszegény étrend (zöldség, gyümölcs, magok, növényi olajok, hal és szárnyas) szintén terápiás beavatkozásnak tekinthető, kár, hogy receptre továbbra sem írható fel. Nem változtak a fizikai aktivitásra vonatkozó ajánlások (heti 150-300 perc közepes intenzitású, vagy heti 75-150 perc erős intenzitású mozgás javasolt).
Meglepőnek hangozhat, hogy bár különféle okoseszközök jelentek meg az utóbbi években, amelyek vérnyomást is tudnak mérni, a mérés orvosi módszere nem változott (nem éléggé megbízhatók e téren még az új kütyük). Az okosórák – bár sokukat pontosnak és megbízhatónak hirdetik – nem arra valók, hogy méréseik alapján kimondjuk egy ilyen komoly betegség diagnózisát. Ehhez a hagyományos mandzsettás eszközök szükségesek.
Az viszont igaz, hogy ma már a diagnózist a rendelőbeli mérés helyett a természetesebb körülmények között végzett mérésekre alapozzák. Egyre elterjedtebb az otthoni vérnyomás-monitorozás, amikor 24 órán keresztül folyamatosan viseli az ember a felfújható mandzsettát, és egy viszonylag kis szerkezet fél óránként (éjszaka is) fel is pumpálja, miközben éljük mindennapi életünket.
Az így mért értékeket a szerkezet tárolja, és amikor visszavisszük az orvosnak a masinát, a szakember jó információkat kap arról, mikor, milyen hatásra, mennyivel emelkednek az értékeink, vagy épp mennyire csökkennek le éjszaka, nyugalomban.
A korrekt diagnózisnak ma már elengedhetetlen része az EKG-, az ultrahang és a laborvizsgálat is, mert ezekből látja az orvos, hogy károsította-e már valamelyik szervünket a csendes gyilkos.
Egyre újabb gyógyszerek jönnek
A korábbi (2018-as) irányelvhez hasonlóan 2023-ban is 140/90 Hgmm-ben határozták meg azt a küszöbértéket, amelynek tartós meghaladása betegséget jelent. Nyolcvan éves kor felett a vérnyomás felső (úgynevezett szisztolés) mutatója esetén a küszöbérték 160 Hgmm. A kezeléssel elérendő célérték 65 év alatti felnőttek esetében a 130/80 Hgmm, 65–80 éves korban 140/90 Hgmm.
A Magyar Hypertonia Társaság honlapján ennél is szigorúbb célértéket találunk: 18−65 éves életkorban: 120-130/70-79 Hgmm. Túlzásba sem szabad esni, hiszen hozzáteszik: „120/70 Hgmm alá ne!”.
Ha valakinek más betegsége is van, például szív- vagy vesebetegségben is szenved, akkor a gyógyszeres kezelés indítása már 130 Hgmm-es felső és 80 Hgmm-es alsó érték esetében is megfontolandó.
A hipertóniának eszközös kezelés nincs, illetve semmi másra nem reagáló esetekben, ritkán műtéti beavatkozás tud segíteni. Viszont sokféle hatékony gyógyszer áll rendelkezésre. Az évtizedek óta meglévő öt nagy gyógyszercsoport (a vízhajtók, a szívet tehermentesító szerek, illetve az értágítók, amelyből három csoport is létezik más-más hatásmechanizmussal) lényegében nem változott az utóbbi években. Az egyes csoportok képviselőit egymással kombinálva javasolják, mert sokkal kevesebb mellékhatás várható, ha többféle szerből kap a betegek keveset, mintha egyféléből sokat. Az újdonság itt az, hogy régebben csak akkor folyamodtak az orvosok a kombinációhoz, ha egyetlen szer nagy adagja kevésnek bizonyult. Ma már a kezelés legelejétől kombinált terápiát javasolnak az irányelvek.
A gyógyszerfejlesztés azonban folyamatos. Például május első napjaiban jött a hír, hogy az Amerikai Gyógyszerügynökség (FDA) jóváhagyta, az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) pedig április 25-én jóváhagyásra javasolta az Európai Bizottságnak azt az új hatóanyagot – az aprocitentant –, amelyet a fenti öt gyógyszercsoport egyikébe sem tudtak besorolni, így az „egyéb vérnyomáscsökkentő szerek” csoportjában kapott helyet. Bár fő hatása ennek is az érek tágítása, de ezt teljesen más hatásmechanizmussal éri el, mint a korábbi értágítók. Ezt az új szert azok kaphatják majd, akiknél korábban három más vérnyomáscsökkentő gyógyszer is hatástalannak bizonyult.
A gyógyszerekkel kapcsolatban a lefőbb üzenet változatlanul az, hogy nem elég kiváltani, be is kell venni.
A magasvérnyomás-betegség stádiumai szerinti kategorizálás:
- stádium: szövődménymentes betegség, észlelhető szervi károsodás nélkül.
- stádium: felismerhető enyhe szervi károsodás, például krónikus vesebetegség kialakulása, vagy cukorbetegség jelenléte.
- stádium: magas vérnyomással összefüggő szív- és érrendszeri betegség vagy előrehaladott krónikus vesebetegség fennállása.