Itt a nyár, ami sajnos az erdőtüzek időszaka is. Uniós kutatások olyan innovatív, együttműködésen alapuló megközelítéseket dolgoznak ki, amelyek célja az egyre szélsőségesebb tűzvészeknek ellenálló tájak kialakítása, ahogy erről a Horizon, az EU kutatási és innovációs magazinja nemrég hírt adott.
A korábbi tűzvészekről szóló feljegyzések megerősítik a megfigyeléseket Görögországtól Chiléig: a tűzvészek gyorsabban és kiszámíthatatlanabban égnek, s gyakrabban törnek ki, mint valaha.
Évente 60 ezerre nőtt a tűzvészek száma
Az Európai Bizottság tudásközpontja, a Közös Kutatóközpont szerint az EU-ban évente átlagosan több mint 60 000 erdőtűz pusztít el félmillió hektárt, ami emberi áldozatokat és körülbelül 2 milliárd euró gazdasági kárt okoz.
Ezeknek a tüzeknek a mértéke és kiszámíthatatlansága feltárta a hagyományos tűzoltási módszerek korlátait. Erre válaszul jött létre az EU által finanszírozott FIRE-RES kezdeményezés, mely különböző szektorok közötti megközelítéssel foglalkozik a súlyosbodó tűzvészekkel.
Az „extrém tűzvészek” nevű új kifejezés olyan tüzeket jelöl, amelyek ellenállnak a hagyományos tűzoltási erőfeszítéseknek, saját mikroidőjárást hoznak létre és ijesztő sebességgel terjednek. E kihívásnak való megfelelés nem csak új technológiát igényel, hanem a tűzre való felkészülés és a tűzoltás teljes átgondolását is.
A Katalóniai Erdészeti Tudományos és Technológiai Központ által koordinált FIRE-RES együttműködés 20 millió eurót kapott arra, hogy 2025 végéig „tűzálló tájakat” alakítson ki Európában és azon túl. A kezdeményezés spanyol és görög kutatókat, valamint nyolc másik EU-tagállam, továbbá Chile és Norvégia kutatóit fogja össze.
A tájat kell átalakítani
A kutatók felismerték, hogy nem tudják megváltoztatni a szelet vagy a hőhullámokat, de átalakíthatják a tájat, hogy csökkentsék a tüzek ellenőrizhetetlenné válását. A projekt során a FIRE-RES 11 Living Lab-ot, vagyis szabadtéri tesztelési helyszínt működtet ugyanennyi országban, köztük két közös labort Németországban/Hollandiában és Norvégiában/Svédországban. Tűzoltók, kutatók, gazdák és helyi közösségek tesztelik a tűzoltási innovációkat, a drónalapú korai riasztásoktól és az tűzoltáshoz szükséges üzemanyagokat feltérképező eszközöktől a tervezett égetésekig és a tűzálló építőanyagokig. Az egyes régióknak megfelelő módon tervezik meg a szükséges lépéseket, ami jelentheti a települések és az ezeken kívüli területek határainak védelmét, a növényzet épségét és a tűz terjedését valós időben figyelő drónok vagy műholdak által szolgáltatott időjárási adatok felhasználását, vagy az ellenőrzött égetések végrehajtását.
Egy másik megközelítés a fák és a legelő állatok szerepét hangsúlyozza, csökkentve a fák sűrűségét, s ösztönözve a legeltetést, hiszen, ha a juhok, kecskék és szarvasmarhák lelegelik a füvet és az aljnövényzetet, csökken a tűzvészekhez tüzelőanyagként szolgáló vegetáció. Szardínián és Franciaországban épp ilyen hagyományos gyakorlatokat élesztenek újjá, mint a kecskepásztorkodás és az ellenőrzött égetés, hogy csökkentsék a lángok potenciális táplálékát. Katalóniában már használják a projekt által kifejlesztett adatelemző eszközöket a tűz viselkedésének előrejelzésére és a tűzoltó parancsnokok kiképzésére.
Mindkét fajta tűztípus egyszerre lép már fel
A mai tüzek sajnos ellentmondanak a régóta fennálló feltételezéseknek. Régebben azt hitték, hogy a szél és a meleg által hajtott tüzek különálló jelenségek, vagyis, hogy az egyik tűztípus főként a szél, a másik pedig a tűz saját intenzív hője által terjed. A legutóbbi tűzesetek során azonban mindkét fajta tűz egyszerre jelentkezett. Korábban nem fordult elő, hogy egy erdőtűz képes 12 órán át 5 km/óra sebességgel égni. A 2023-as alexandroupoliszi tűz – Európa legnagyobb tűzvésze, amely 94 000 hektárt emésztett fel, erre is hozott példát. És ilyen esetek a felmelegedés következtében Európa más részein is egyre inkább megtörténhetnek. Ezeknél pedig kizárólag a tűzoltásra koncentrálni a probléma tragikus félreértelmezését jelenti.
A tűzveszélyt integrálni kell a mezőgazdaságba, az erdőgazdálkodásba és a várostervezésbe. A FIRE-RES csapata nemrég bemutatta munkáját az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek s az üzenet egyértelmű: a rugalmasan ellenálló tájképeknek sokszínűnek kell lenniük, és a helyi közösségeknek kell őket kezelniük és alakítaniuk. A tűzvész kockázata ugyanis nem csupán környezeti kérdés, közvetlenül összefügg a mezőgazdasági támogatásokkal, a vidéki népességcsökkenéssel, az erdő tulajdonjogával, sőt az oktatással is. A FIRE-RES projekt 2025 decemberében véget ér, de a kutatócsoport már a következő fázist tervezi: amely egy állandó tudás- és cselekvési központ megteremtését célozza a tűzvészek megfékezése érdekében.
