Magyarország ipari termelése jobban visszaesett, mint a velünk közvetlenül összehasonlítható országok, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia ipari termelése. Ez annyiban meglepő, hogy a gyengélkedő autóipar más országokban is meghatározó, ahogy a többi állam is sokat szállít a megtorpanó Németországnak. De a többieknél a belső kereslet nem esett így vissza, és nincs akkora kitettség az ázsiai akkumulátorklaszternek.
Az ipari termelések alakulása egy olyan adat, amely olykor nagyon, szinte érthetetlenül változékony lehet. Globálisan Szingapúr miként tud annyi jó év után még mindig hasítani, vagy Argentína hogyan tud annyi rossz év után még mindig visszaesni.
Európában sem érti igazán az ember, hogy miként nőhet Svájc ipari termelése 7 százalékkal, ha Németországé 5 százalékkal visszaesik. De közeledve a régiónkhoz arra sincs igazán jó magyarázat első ránézésre,
hogy Magyarországon miért esik 9,5 százalékkal az ipari termelés, amikor a környezetünkben, például Szlovákiában és Szlovéniában még nő is a termelés, ráadásul utóbbiban 5 százalékkal.
És bár Csehországban, Lengyelországban és Romániában – Magyarországhoz hasonlóan – visszaesés van éppen, ezek az országok is a gyengélkedő német iparnak szállítanak be, de a csökkenés mostanában mégis csak 2-3, legfeljebb 4 százalékos volt.
A nagy trendek
Kezdjük ott, hogy az európai ipar lejtmenetben van.
Különösen 2022-ben lehetett érezni azt, hogy a magas energiaárak miatt egyes ágazatok, műtrágyagyártás, acélipar, vegyipar szinte teljesen kiárazódtak, ami a nekik beszállító ágazatokat is érintette.
A nyár amúgy sem az ipar csúcsidőszaka, a tervezett nyári karbantartások, leállások jobban szét tudják dobni a teljesítményeket, olykor azt lehet olvasni, hogy egyetlen cég (például egy nagy olajfinomító) nyári leállása plusz 2 százalék helyett mínusz 2 százalékba tudja vinni az országos adatot.
Erre jó példa volt Szerbia, ahol a pancsovai olajfinomító idei karbantartása úgy fogta vissza az ipari növekedést, hogy az egyszeri hatás mellett a fundamentális folyamatok nem voltak rosszak.
Az autóipar a döntő
A részletesebb elemzést elsősorban az autóiparral és Németországgal érdemes kezdeni.
Az európai autóipar és Németország is bajban van.
Talán meglepő lesz, amit írunk, de ehhez képest az augusztusi ipari visszaesések mértéke nem aggasztó, voltaképpen jó hír.
Az autóipar a többi országban is jelentős tényező. Csehországban hagyományosan erős az autóipar (a Škoda már száz éve is az ország legnagyobb cége volt), majd 1992-ben a Volkswagen AG fektetett be nagy összegeket a gyárba, clgül fel is vásárolta azt.
A Škoda mellett Csehországban gyárt autókat a Toyota, a Peugeot, a Citroën és Hyundai is. A szektor a ország GDP-jének 10 százalékát teszi ki.
A lengyel gazdaságban ez az arány kicsit kisebb, de mivel jóval nagyobb államról és gazdaságról van szó, ez valójában ma már egy hatalmas ipari ágazat.
A legtöbb lengyel autót (Opel, Volkswagen, Lancia és Fiat) Nyugat-Európában értékesítik, így Lengyelország autóipara is nagy mértékben függ a nyugat-európai gazdaságtól.
Szlovákia pedig abban első, hogy itt a legmagasabb az autóipar súlya, sőt,
a világon Szlovákiában a legmagasabb az egy főre eső legyártott autók száma,
itt is van Volkswagen és Audi, de gyárt itt a Kia, a Peugeot, a Porsche, a Seat, a Citroën, illetve a Škoda.
Azt, hogy mennyire gyenge ezen ágazat európai teljesítménye, jól jelzi, hogy a német autóipar az otthonában is kemény intézkedéseket vezet be. Az, ha a Volkswagen gyárat zár be otthon, szinte példátlan esemény, vagy máshol állásidőre küldenek dolgozókat, esetleg 4 napos munkahetet vezetnek be, még akkor is hat a végeken, ha bízhatunk abban, hogy ott jobban megéri termelni, mert a munkatársak ár/érték aránya kedvezőbb,
vagyis a keleti dolgozók nem annyival rosszabb hatékonyságúak, mint amennyivel kevesebbet keresnek.
Globális kereslethiány
Ami a régiónkban a nyáron történt, az már nem érdemi visszaesés, nem sokkal rosszabb, mint szerte a világban, most ugyanis éppen a legnagyobb államok (Egyesült Államok, Ausztrália, vagy az Egyesült Királyság ipara is stagnál).
Vagyis akár nagyobb nyári korrekció is benne volt a pakliban, de azért sajnos minden olyan országban, így a részletesen is említett V4 államokban nehéz most ipari növekedést produkálni, ahol a húzóágazatokban nagyon gyengék az alapfolyamatok.
Pedig a nyersanyagokban szegény kelet-közép-európai államokat immár segítette, hogy a nehéz 2021-es és 2022-es év után a cserearány mindenhol javult, vagyis 2023-ban, de főleg 2024-ben már nem volt olyan drága a sok energiahordozó,
amit importálni kellett, míg a saját ipari termékeik árai emelkedtek.
Csakhogy, amíg az eurózóna feldolgozóipara több mint három évtizede nem látott mélypontot él át, az még akkor is nagyon kemény kihívás, ha más ágazatok (például idegenforgalom, egyéb szolgáltatások) jobb teljesítménye miatt nincsen összességében gazdasági recesszió.
Vagyis az ipar rosszabb képet mutat, mint a gazdaság egésze, mert az exportrendelések mindenhol azzal küzdenek, hogy csökken a rendelésállomány, de a belső fogyasztás sem magas.
Magyarország és a többiek
Ha a régió országaira nézünk, a magyar ipar augusztusban (ez az utolsó rendelkezésünkre álló havi adat) 0,5 százalékkal csökkent az ipari termelés volumene a megelőző hónaphoz képest, de a bázishoz képest 9,5 százalékos volt a visszaesés.
Mi az, amiben mások vagyunk, mint a versenytársaink?
Az egyik nagy különbség, hogy a magyar ipar útkeresésében lehet, hogy nehezebb lesz tartani a terveket, mert mi jobban rámentünk az ázsiai elektromos autógyártás kiszolgálására.
Bár a vonatkozó magas európai büntetővámokat csak az idei nyáron vezették be ideiglenesen és csak idén októberben véglegesítették öt évre, de az ázsiai ipari termelők már jó előre halogattak, kevesebbet termeltek, kivártak.
Azt már el kellett fogadnia a magyar iparnak, hogy vagy csúsznak a remélt kapacitás-belépések, vagy akár tejesen elmaradhatnak. Ha olyan szabályokat, büntetővámokat fogadnak el Európában, amelyek hosszabb távon is megnehezítik a kínai eladásokat Európában, még akkor is, ha az adott alkatrészt Magyarországon, vagy a régió más országaiban gyártották, de most egy kicsit nőtt annak az esélye, hogy a kapacitások felfutása nemcsak csúzik időben, de akár el is marad.
Ráadásul nálunk rosszabbak a belső folyamatok is.
Két év (2022 és 2023) magas inflációja után az emberek óvatosabbá váltak, alacsonyabb a hazai fogyasztók bizalma, mint a lengyeleké, vagy a cseheké, és a magasabb kamatszint miatt a vállalatok beruházási hajlandósága is lényegesen gyengébb.
Ez természetesen nem csak a mostani ipari termelési adatokat fogja vissza, gépgyártás, eszközbeszállítás a beruházásokra, de ha kevesebb modernizáció történik, a közeljövő ipari versenyképességét is veszélyezteti.
Most mindenki 2025-ben bízik, ha a német ipar erősebb lesz, az mindenhol segíthet.
Ráadásul könnyen előfordulhat, hogy az EU által a kínai elektromos autókra kivetett büntetővámok miatt akár Kína is bevezet hasonlókat az európai exportra, ez pedig nem ígér túl sok jót a német iparnak.
Ha pedig a német ipar köhécsel, Kelet-Közép-Európa már csúnyán megfázott.
