Hogy áll most valójában az orosz gazdaság? – Mi az a hadigazdaság?

Trump a lengyel elnökkel is találkozott
2024-04-18
Úgy tűnik az EU vezetőinek feltünt, hogy a versenyképesség terén van még tennivaló
2024-04-18
Show all

Hogy áll most valójában az orosz gazdaság? – Mi az a hadigazdaság?

Minszk, 2023. november 23. Vlagyimir Putyin orosz elnök a Kollektív Biztonsági Szerzõdés Szervezetének (ODKB) minszki csúcstalálkozóján 2023. november 23-án. MTI/AP/Kreml/Szputnyik/Valerij Sarifulin/pool

Az uniós szankciók nem kényszerítették térdre az orosz gazdaságot – sőt, Moszkva 2023-ban még növelni is tudta a nemzeti össztermék mennyiségét. De az is igaz: Patyomkin ezredes országában sokkal több a látszat, mint a valódi tartalom.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely nehezen lenne vádolható oroszbarátsággal, 2,6 százalékos GDP-bővülést vár 2024-ben az orosz gazdaságban. 2023-ra az IMF 3 százalékos bővülést mutatott ki, az orosz bejelentések szerint a 3,5 százalékot is meghaladta a növekedés.

Ehhez hozzávehetjük, hogy 7,7 százalékos infláció mellett a bérek reálértéke még sosem emelkedett olyan ütemben, mint most, a szegénységi küszöb alatt élők száma – a lakosság 9,8 százaléka – utoljára ’92-ben volt ennyire alacsony, ahogy a munkanélküliségi ráta is történelmi mélypontra zuhant. A szénhidrogének exportja pedig, annak ellenére, hogy Európa rapid módon szokott le az orosz energiahordozókról, valamint ársapkát vezetett be Moszkva termékeire és lényegében kizárta az országot a legális tengeri szállításból, még növekedni is tudtak 2022-höz képest. Idén 119 milliárd dollárnyi bevételt vár a kormány az olaj- és gázkivitelből.

A kérdés csak az: beszélhetünk-e orosz gazdasági csodáról és az uniós stratégia teljes bukásáról? A propagandisztikus kép a valóságban sokkal árnyaltabb, sőt, baljóslatubb, főleg, ha a háború közeli befejezésében reménykedünk.

Az Uniót messze leköröző növekedési ütem alapja valójában a háború maga, vagy a hadi üzemmódra átállított gazdaság. Hogy mennyire hatja át a különleges katonai művelet Oroszországot, elég egyetlen adat: az orosz költségvetés a GDP több mint 8 százalékát költi hadi jellegű kiadásokra. Összehasonlításként: a teljes szociális ágazat (nyugdíjakkal együtt) nem éri el a GDP 5 százalékát. (Az USA az Irak elleni háborúja során GDP-je 3,5 százalékát fordította a harcok finanszírozására.)

Lefordítva: beruházások, fejlesztések, vagyis hosszú távon megtérülő kiadások helyett a hadiipar és a háború miatt felpörgő belső fogyasztás húzza látványosan az orosz gazdaságot – ideig-óráig.

Mert bár a gyártósorról legördülő, új tank értéke hozzáadódik a GDP-hez – heteken belül már csak fémhulladék lesz belőle. (Szemben például egy teherautóval, amely később is értékteremtő tevékenység részese.)

Némileg hasonlít a tankgyártás a stadionépítéshez – bár utóbbi szaldója még rosszabb, hiszen hosszú távon fent is kell tartani a zömmel veszteséges létesítményeket, míg a tankokat rendre kilövik az ukránok, helyet csinálva a következőnek. A teljes állami költségvetés közel 40 százalékát emésztik fel a hadi kiadások.

A belső fogyasztást és a szegénység csökkenését is a háború pörgeti. A Putyin által aláírt törvény értelmében minden, a fronton életét vesztett katona családja 5 millió rubeles (26 millió forint), a sebesült, harcképtelen veteránok pedig 3 millió rubeles (15,6 millió forint) kártérítést kapnak. Emellett azok a családok, ahol a fronton meghalt katona volt az egyetlen kereső, havi 22 ezer rubel állami támogatást kapnak. Ma az orosz átlagkereset 77 ezer rubel (300 ezer forint). Az idei költségvetésben csak ezekre a célokra 16,3 milliárd rubelt különítettek el. Ebből egyes elemzők arra következtetnek, hogy eddig nagyjából 102 ezer katona esett el orosz oldalon a lassan két és fél éve tartó háborúban.

Mindemellett a sorozások során bezupáltak, illetve az épp ez elől az országból elmenekülők – utóbbiak számát fél és egymillió közé teszik – olyan munkaerőhiányt okoztak, ami csak erősíti a megmaradt, szakképzett dolgozók bérpozícióját.

Moszkva a nyugati cégek kivonulása után, bár rövid ideig bajban volt a belső fogyasztási igények kiszolgálásával, kínai segítséggel ebből is kimászott. Az autógyártáshoz szükséges nyugati technológiákat hamar pótolták a Pekingből érkező áruval, valamint a megüresedő piacra a kínai gyártók törtek be. (A szankciók hatását azonban nem tudta ellensúlyozni Kína, az orosz fizetési mérleg hatalmas pozitívumot mutat az import bezuhanásával.)

A lakosság elégedettségét Putyin támogatott, jelzálog alapú hitelekkel is igyekszik fenntartani. Jelen pillanatban 14 ezer milliárd rubelnyi támogatott hitellel rendelkezik a lakosság. A statisztikák szerint e hitelek 60 százalékát olyanok kapják, akik fizetésük felét törlesztésre fordítják, elsöprő többségük a hadiipar kedvezményezettje. Vagyis: a háború, tehát az extra juttatások és magas fizetések végével a társadalom széles rétege kerülne azonnal hitelválságba, és sodródna a szegénységi küszöb alá. Ez (is) olyan tényező, amely Putyint és Oroszországot érdekelté teszi a háború fenntartásában.

Az orosz gazdaság belső, strukturális problémáit mutatja, hogy a központi bank – amely meglepő módon képes volt megőrizni függetlenségét a Kremltől – továbbra is 14 százalék kör tartja az irányadó kamatlábat – harcolva az egyre magasabb infláció ellen. Sőt, Elvira Nabjullina, a bank vezetője komoly nyomás alá igyekszik helyezni Putyint a támogatott hitelek visszafogása érdekében – mindeddig sikertelenül.

Amennyiben belátható időn belül Putyin felhagyna a hadakozással, szembe kellene néznie azzal, hogy az orosz gazdaság alapjai recsegnek. Az állami bevételek ki vannak szolgáltatva az energiahordozók világpiaci árának, kínai import nélkül képtelenek lennének kielégíteni a belső fogyasztási igényeket, termelő beruházások híján finanszírozhatatlanná válna az állam.

A szankciók és a háború tehát alapvető hatással van Oroszország gazdaságára: a háború minél további folytatására kényszeríti Putyint, ha nem akar szembe nézni az orosz gazdaság strukturális problémáiból következő összeomlással.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.