Megmondta a miniszter, az akkumulátoripar mekkora részt ad a gazdaságból
2024-06-28
Hőség lesz ma
2024-06-29
Show all

Hogy haltak meg a diktátorok?

Mussolini, Caucescu, Kadhafi, Szaddam Husszein. A közös bennük, hogy hatalmuk vége erőszakos halál lett a sorsuk. A modern időkben sokkal több azonban az olyan diktátor, aki ágyban, párnák közt végezte. Igaz, többségük életük végéig megőrizte a hatalmát, bár néhányan száműzetésben fejezték be életüket.

2011 december 17-én, bő tíz éve természetesen halállal elhunyt Észak-Korea diktátora, Kim Dzsong Il. A Koreai Központi Hírügynökség szerint akkor, amikor halála bekövetkezett, heves hóvihar tört ki, vörösen izzott az ég a Paektu-hegy fölött, a jég megrepedt egy tavon stb.

A „kedves vezető” apját, Kim Ir Szent követte országa élén, akire pedig átörökítette hatalmát, az fia, a máig az uralmat gyakorló Kim Dzsong Un volt. Már a három egymást követő generáció is jelzi, hogy demokratikus keretekről aligha beszélhetünk, de Észak-Korea esetében ez a gondolat ettől függetlenül sem merül fel senkiben.

A diktátorok fénykora

Mindennek tetejébe a halott vezetőt olyan címmel is felruházták posztumusz, ami végképp egyértelművé teszi, hogy miként nevezhető meg a rendszere: diktatúra. A halott Kim Dzson Il a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Örökös elnöke, akárcsak elődje és apja, Kim Ir Szen. Mindketten már holtuk után kapták a címet.

Mindezen felsorolt dolgok a diktátorok jellemzői. Kim Dzsong Il azok közé tartozott, akik békésen távoztak e világból, szívelégtelenség vetett véget életének. De vajon ez mennyire jellemző a modern idők diktátoraira?

A múlt évszázadot nem ok nélkül nevezhetjük a diktátorok fénykorának. A két világháború közötti időszakból az egyik legismertebb név a jobboldali diktátorok közül Adolf Hitleré, a Führeré és kancelláré: előbbi szó vezetőt jelent. Hitler halála erőszakos volt: az általa kirobbantott harmadik világháború vége felé öngyilkosságba menekült a romokba dőlt Berlinben rejlő bunkerében 1945-ben.

Még erőszakosabb módon ért véget Olaszország ducéjének, a politikai baloldalról a szélsőjobbra sodródott Beinto Mussolininek földi pályafutása ugyanazon évben: olasz partizánok fogták el és végezték ki golyóval szeretőjével, Clara Petaccival együtt, holttestüket pedig – néhány más fasiszta vezetővel együtt – fejjel lefelé akasztották fel Milánóban, így téve közszemlére őket, a meggyalázásnak is kitéve azokat.

A háborúból kimaradó Spanyolország Caudillo-ja, Francisco Franco viszont hosszú, szűk négy évtizedes uralom után halt békés halált. Antonio de Oliveria Salazar, Portugália mindenható miniszterelnöke volt 1932 és 1968 között, gyakorlatilag az autoriter Estado Novo (Új Állam) teljhatalmú vezetője. 1970-ben halt meg, ekkor már két éve nem volt miniszterelnök, egy balesetben károsodott az agya, de vele nem közölték leváltását…

Bal, jobb, de csak a szélsőség

Ha a szélsőbaloldali diktátorokat vesszük számba, közülük kiemelkedik a szovjet vezető, Joszif Visszarionovics Sztálin. Az ő hatalma sosem rendült meg attól kezdve, hogy kiépítette félelmetes személyi kultuszát, természetesen halállal távozott az élők sorából 1953- ban: az már más kérdés, hogy egykori hívei közül számosan estek áldozatul kivégzésnek ezt követően. Ugyancsak uralma teljében hunyt el Jugoszlávia diktátora, Joszip Broz Tito 1980-ban, míg a bolgár pártvezető, Todor Zsivkov nyolc évvel bukása után, 1998-ban tüdőelégtelenség következtében halt meg.

Erich Honecker, az egykori Német Demokratikus Köztársaság pártvezetője Chilében fejezete be életét 1994-ben, rákban, miután rossz egészségi állapota miatt az ellen folytatott eljárást nem fejezték be Németországban. Velük ellentétben 1989 karácsonyán egy máig vitatott eljárás keretében végezték ki feleségével együtt Nicolae Ceaușescut, Közép-Kelet-Európa talán legnyersebb diktatúrájának egykori fejét.

Ha Európa határain túlra tekintünk, Afrika, Ázsia és Dél-Amerika is bőséggel szolgáltatott és szolgáltat sajnos példát a diktátori hatalomra. Moammer Kadhafi Líbia, Idi Amin Dada Uganda mindenható vezetője volt,  míg François Duvalier nevét Haitiben emlegetik máig. Kadhafi, a „Líbiai Szocialista Népköztársaság Szeptember 1-jei Nagy Forradalmának Vezére, a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója” uralma borzasztó véget ért, az egykor rettegett vezetőt lényegében meglincselték 2011- ben. Idi Amin Dada, vagyis „Őméltósága Al-Hajji Doktor Idi Amin Dada, Tábornagy, Örökös Elnök, VC, DSO, MC, Minden Földi Vadak és Minden Tengerek Halainak Ura, az afrikai Brit Birodalom, és különösképpen Uganda Meghódítója”, Szaúd-Arábiában hunyt el, ahol száműzetésben tengette napjait véres és korrupt diktatúrája bukását követően.

Duvalier, „Pap Doc” 1971-ben szintén a szíve miatt halt meg, de hatalma teljében: az egykori orvost fia, Jean-Claude Duvalier, azaz „Baby Doc” követte országa élén. Ő 1986-ig volt hatalmon, akkor menekülni kényszerült, de Franciaországból végül hazatért és Port-Au-Prince-ben halt meg szintén természetes halállal.

A politikai inga gyakran átbillen

Kubában a szélsőjobboldali Fulgencio Batista y Zaldívar épített ki elnöki diktatúrát, amit a Fidel Castro vezette kommunista forradalmárok döntöttek meg 1959-ben: ezt követően Spanyolországba menekül, ahol 1973-ban neki is szívroham okozta a halálát.

A hatalmával leszámoló forradalmárok karizmatikus vezetője, Fidel Castro pedig kommunista diktatúrát vezetett be a szigetországban. Neki hosszú élet adatott: miután élete utolsó éveiben átadta hatalmát öccsének, egykori harcostársának, Raúlnak, közel 90 évesen hunyt el.

Raúl Castro messze túl a kilencvenen Kuba teljhatalmú ura volt, bár 2021-ben az elnöki tisztségről, 2021-ben a pártvezetőiről is lemondott. Utódát voltaképpen ő és köre választotta meg. Chile egykori jobboldali katonai diktátora, Augusto Pinochet szintén elmúlt 90, amikor elhunyt, de rendszere már 1990-ben megdőlt. Sosem vonták valódi felelősségre természetes módon bekövetkezett haláláig.

Kambodzsa diktátora, Pol Pot, akinek rémuralma minden képzeletet felülmúlt, 1979-ig volt országa véreskezű diktátora, menekülése után pedig halálra ítélték távollétében, de az ítéletet sosem hajtották végre. 1998-ban halt meg, „ágyban, párnák közt”, miközben hosszú évek óta igyekezett fegyverrel visszaszerezni egykori hatalmát.  Vele ellentétben Kína legismertebb diktátora, Mao Ce-tung 1976-ban távozott az élők sorából, hatalma teljében. Szaddám Husszeint, Irak diktátorát, az 1991. évi Öbölháború kirobbantóját pedig akasztással végezték ki, miután az Egyesült Államok elfogta, majd 2006-ban hazájában halálra ítélték.

Látnivaló: nehéz lenne mintázatot, törvényszerűséget felfedezni a diktátorok halála kapcsán. Talán csak annyit: aki hatalmát meg tudta őrizni, rendre természetes halállal hunyt el, ám sokan akadtak, akiknek a száműzetés lett a sorsa, sőt olyanok is, akiknek végül erőszakos halál jutott osztályrészül.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.