A Szovjetunió a XX. század elején egy elmaradott országból szuperhatalommá nőtte ki magát. Vajon mekkora szerepe van ebben a milliók haláláért felelős Sztálinnak?
A sztálini rémuralom egyik sajátos eleme, hogy még a diktátor közeli bizalmasai se érezhették magukat biztonságban a tisztogatások során.
Minderre kiváló példa Nyikolaj Jezsov pályája. Amikor Jezsovot 1936-ban belügyi népbiztossá választják úgy tűnik, ő a tökéletes megtestesítője a rendszernek.
Nem lehetett egy parancs annyira kegyetlen vagy véres, hogy ő na hajtsa végre. A gulag táborokba ekkor már öt éve tömegével viszik mindazokat, akiket a rendszer ellenségeinek kiáltottak ki.
A kegyetlen körülményekbe és az éhezésbe pedig már eddig is rengetegen meghaltak, de
Jezsov alatt válik gyakorlattá a foglyok kivégzése.
Kulcsszerepe van abban, hogy végül csak azoknak a száma, akiket a gulagokban lelőnek eléri a 800 ezret.
A „Nagy tisztogatás”-nak nevezett időszak,
melynek során a politikai és katonai elit jó része be lett börtönözve és sokuk ki is lett végezve, Jezsov alatt válik a legintenzívebbé.
Volt egy olyan nap
1937 decemberében, amikor 24 óra leforgása alatt Sztálin és Molotov több mint háromezer ember halálos ítéletét mondta ki.
Majd még aznap elmentek együtt megnézni egy mozit. Sztálin ugyanis imádta a filmeket.
Jezsov előszeretettel szolgálta ki a rendszert, amig az ellene nem fordult.
Sztálin ugyanis mindenkitől tartott és mindenhol ellenségeket látott. Emiatt
Jezsovot végül árulóként elfogták és 1940-ben kivégezték,
utólag pedig az emlékét is megpróbálták eltörölni. Sok másik kegyvesztettel együtt az ő képét is igyekeztek utólag eltüntetni a régi fényképekről.
A bizalmatlanság a halálát okozta
Sztálin rettegése az árulóktól pusztító volt: a Nagy tisztogatás alatt a Kommunista Párt harmadát legyilkolják.
Sokan azzal próbálták menteni az életüket, hogy a
barátaik és a családtagjaik ellen fordultak,
abban bízva hogy így elkerülhetik a golyót vagy a gulagok kegyetlenségét.
Közvetlen környezete annyira félt tőle, hogy amikor Sztálin agyvérzést kapott 1953-ban az ajtajánál őrködő KGB tisztek hiába figyeltek fel rá, hogy gyanúsan sokáig van csend odabent, nem mertek benyitni mert tudták, hogy egy rossz mozdulat az életükbe kerülhet.
Csak az orvosa Vlagyimir Vinogradov mehetett volna be hozzá, de amikor Sztálin rosszul lett
Vinogradov épp kínzásnak volt alávetve
mivel az a vád érte, hogy bedolgozik a brit titkosszolgálatnak.
Sztálint ezért
csak a rosszulléte után 11 órával látta egy szakember, de ez már túl késő volt:
így március 5-én meghalt.
Népírtás az iparosítás árnyékában
Van egy híres Sztálinhoz kötött idézet, amelyet a történészek szerint valószínűleg igazából sose mondott ki, mégis jól leírta az uralmát:
Egy ember halála tragédia, milliók halála statisztika.
Amikor beindult a Szovjetunióban az erőltetett iparosítás sorra kényszerítették az embereket, hogy hagyják el az otthonaikat és szörnyű körülmények között dolgozzanak a gyárakban.
Akik erre nem voltak hajlandóak azokra sokszor halálos ítélet lett kiszabva.
Csak az iparosítás legalább 5 millió ember halálát okozhatta.
Sztálin Kazahsztánban és Ukrajnában pedig volt hogy mesterségesen előidézett éhínséggel igyekezett megtörni az ellene tiltakozó parasztságot.
Az 1932-33-as Nagy Éhínség, vagyis a Holodomor során úgy 7-8 millió ember halhatott meg.
Mindezek fényében szinte már morbid, hogy Sztálint akár csak Hitlert Nobel békedíjra is jelölték.
Sztálin a magánéletben
Sztálin eredetileg nem orosz, hanem grúz születésű volt.
Roppant mód szerette a grúz bort, ha pedig elkezdett a pohár fenekére nézni, akkor elvárta, hogy a jelenlétében mások is belevágjanak az italozásba.
A diktátor titokban imádta az amerikai filmeket.
Szinte minden rezidenciáján be volt rendezve egy privát mozi, ahol gyakran westernekkel mulatta az időt.
A vadnyugati történetek nagy szerelmeseként óriási csalódást okozott neki, amikor megtudta, hogy a nagyvásznak egyik legnagyobb pisztolyhőse John Wayne gyűlöli a kommunistákat.
Egy időben az a városi legenda is lábra kelt, hogy Sztálin meg akarta öletni a hollywoodi színészt.
Bár Sztálin legtöbb filmes kedvence nem kapott széleskörű terjesztést a Szovjetunióban,
a Weissmüller-féle Tarzan filmeknek végül 1952-ben zöld utat adtak.
Sztálin szívesen tartott svédasztalos vacsorákat, amelyekre rendszerint magas rangú párttisztségviselőket, tábornokokat és külföldi diplomatákat is meghívott. Az összejövetelek alatt előszeretettel élcelődött a vendégein.
Dadogó minisztere Vjacseszlav Mihajlovics Molotov gyakran volt a tréfák céltáblája.
Birodalomépítés
A történészek bajban vannak, amikor Sztálin eredményeiről van szó.
Hisz általában minden tényleges sikert, amelyet a diktátor fel tud mutatni hullahegyek szegélyezik.
Már pedig a milliók életét követelő erőltetett iparosítás komoly szerepet játszott abban, hogy a szovjetek Hitler hadait végül vissza tudták verni. A németek legyőzéséhez a fegyvergyártás felpörgése is kellett.
Ahogy az is elmondható, hogy 1928-ban,
amikor Sztálin teljes hatalmat kapott a Szovjetunió felett az ország európai léptékben elmaradottnak számított,
már csak azért is mert túlzottan az agráriumra támaszkodott.
Ebből a kiindulópontból jutottak el oda 1937-re, hogy
az ipari kibocsátás terén már csak az Egyesült Államok előzte meg a Szovjetuniót.
Sztálin egy szuperhatalmat emelt fel csak épp egész másként mint ahogy azt Amerikában intézték.
A felhalmozott nemzeti vagyon jelentős hányada az állam
katonai kiadásaira, a rendőri apparátus fenntartására és a további iparosítás fedezésére lett fordítva.
Jóléti intézkedésekre alig jutott valami. Az ország fejlődéséből az emberek nem sokat láttak.
A bőrükön ők inkább a terrort érezték. Viszont így is jelentős infrastrukturális beruházásokra került sor.
Új gátak, csatorna-hálózatok, vasúti sínek épültek. Sok városba ekkor jutott el az elektromos áram.
Olykor a semmiből nőttek ki városok. Mint az acélgyártásra specializálódott Magnyitogorszk, amely az ötéves terv keretében valósult meg. A város hosszú időn át
a világ egyik legnagyobb acélipari központja volt.
Az, hogy Sztálin halála után a diktatúra nem omlott össze és még évtizedekig fent tudott maradni az Encyclopaedia Britannica online kiadása szerint egyébként részben annak köszönhető, hogy
a sztálini terror után úgy érezték az emberek, hogy a valamivel kevésbé kegyetlen utódokkal már ki tudnak békülni.
