Semmivel sem vagyunk elkésve, ha idén nyáron dús és harsogóan zöld füvet szeretnénk látni a kertünkben. Van azonban néhány aranyszabály, amit mindenképpen érdemes betartani.

Jó időben vagyunk, ha most akarunk nekikezdeni kertünk csinosításához. A füvesítést például a tavaszi időszakban akkor lehet elkezdeni, ha az éjszakák már stabilan fagymentesek, a nappali hőmérséklet pedig eléri a 13-15°C-ot.

Magvetés előtt kötelező kerti munka a gyommentesítéssel egybekötött talajátmozgató ásás, ami kiváló lehetőséget teremt a szerves tápanyagok (pl. komposzt, trágya) szétterítésére és földbe forgatására is. A magokat az így előkészített, majd hengerezéssel tömörített felületre kell elvetni.

A jó kertben minél több a beporzó rovar.
Forrás: Agrárminisztérium

Vigyázat: hópenész!

Ezt követően jöhet az öntözés is, méghozzá tavaszi időszakban hetente két alkalommal, reggel vagy délelőtt, négyzetméterenként 2-4 liter vízzel. Vigyázzunk, hogy ezt a vízmennyiséget ne lépjük túl, a gyepen megmaradó tócsák ugyanis – a fűnyíráskor felhalmozódó nyesedékkupacokhoz hasonlóan – gombás betegségek melegágyai lehetnek.

A tavaszi fűnyírás egyik alapszabálya, hogy mindig csak a fűszálak legfeljebb egyharmadát szabad lenyesni, méghozzá úgy, hogy legalább 5-8 centiméteres szálak maradjanak a pázsiton.

Akkor is akad bőven kora tavaszi feladat, ha a füvesített felület már korábbról megvan, azt ugyanis a száradt levelektől, letört ágaktól, vesszőktől meg kell tisztítani és tüzetesen át kell vizsgálni. Ha például a megtisztított gyepen 2-3 tenyérnyi átmérőjű foltokban elhalt részeket találunk, akkor valószínűleg a nyirkos környezetet kedvelő hópenésszel van dolgunk, amit megtisztítással és felülvetéssel kell helyrehozni. Ilyenkor érdemes használni a talajéletet felpezsdítő, direkt tavaszi alkalmazásra kifejlesztett szerves gyeptrágyát is, amellyel sikeresen megelőzhetőek a hópenész későbbi negatív hatásai.

Ha az általunk lelkesen gondozott gyepszőnyegtől egész szezonban szeretnénk távol tartani a kertünkbe tévedő vakondokat, ilyenkor tavasz elején kell körültekintően lerakni a vakondhálót is a talajszint alá, ami helyesen alkalmazva megvédhet a bosszantó túrások keletkezésétől.

Színes virágszegélyeket minden kertbe

Érdemes arra is gondolni, hogy az erősen kezelt, térkövekkel díszített minimalista kertekhez képest jóval több állatfaj és főként lényegesen több rovar lelhet otthonra, vagy táplálkozóhelyre egy virágokkal teli kertben.

Bár a rovarcsípésektől és az allergiás reakcióktól tartva sokan vannak olyanok, akik nem szeretik maguk közelében tudni a különféle beporzókat, feltétlenül tudnunk kell, hogy ezek a rovarok kertünk alappilléreit jelentik, amelyek gyümölcsfáink beporzásáért is felelősek, így minden bizonnyal jól járunk, ha magunkhoz csábítjuk őket.

Kertünk és környezetünk fajdiverzitását akkor tudjuk a legjobban növelni, ha nem csak egy egyszerű gyepet alakítunk ki, hanem őshonos virágkeverékekből alkotott gazdag ágyásokkal és cserjékkel tarkítjuk a füves foltokat, a füvet pedig kicsit ritkábban nyírjuk.

Az őshonos virágok közül ültethetünk például zsályaféléket, pipitérfajtákat, echinaceát, veronikaféléket, cickafarkat és búzavirágot is, de alapvető igazság, hogy minél változatosabb, minél fajgazdagabb és minél inkább vegyszermentes lesz a kertünk növényvilága, annál szebb lesz, és annál többet teszünk az egyre inkább veszélyeztetett beporzók megtelepedéséért is.

Érdemes arra is törekedni, hogy a kiültetett virágok ne teljesen egy időben nyíljanak, hanem mindig legyen a kertünkben valamilyen – nem vegyszerezett – növény, ami éppen virágzik, hiszen ezzel biztosítani tudjuk a beporzók számára a folyamatos táplálékot.

Ha van elegendő szabadidőnk, egy kisebb sziklakert készítésével is növelhetjük a sokféleséget, számos vadméhfaj ugyanis a homokba, földbe építi a bölcsőkamráit, a sziklakerti növények pedig igazi csemegét jelentenek számukra.

Darázsgarázs a beporzók védelmére

A szelíd kőműves méhek kedvéért kihelyezhetünk méhecskehoteleket, vagy darázsgarázsokat is, amelyek szintén különleges díszei lehetnek a kertünknek. Ezeknél azonban a dizájn sokszor a minőség rovására megy, ezért különösen ügyelni kell a megfelelő elkészítésre.

Az optimálisan kialakított rovarhotelek azzal támogatják a szelíd méhfajok védelmét, hogy ujjnyinál nem vastagabb, 4-10 mm átmérőjű, 10-15 cm hosszú lyukakat biztosítanak számukra utódaik kifejlődéséhez. A nőstény méhek ezekbe a szűk járatokba helyezik el petéiket és az utódok számára összekészített táplálékot, majd a lakóbölcsőket sárdugóval zárják le. A később kikelő lárva (a számára felhalmozott táplálék elfogyasztása után) bebábozódik, a kifejlett rovar pedig végül kirágja magát a sárdugón keresztül.

Egyáltalán nem kell attól tartanunk, hogy a beköltöző kőműves méhek esetleg ránk vagy háziállatainkra támadnak. Ezek a magányos méhfajok annyira szelídek, hogy ténykedésüket akár néhány centiméteres távolságból is biztonságosan figyelhetjük.

Afelől is nyugodtak lehetünk, hogy a ténylegesen agresszív, támadékony telepes méhek és darazsak nem költöznek majd be a hotelünkbe. Az ő igényeiknek egyáltalán nem felel meg egy ilyen csinos kis méhecskehotel, több tízezres kolóniáik ugyanis hatalmas faodvakban és ember által biztosított kaptárakban élnek.

Ha a fentiek szerint természetbarát módon tervezzük és gondozzuk a kertünket, akkor bizony nem csak számunkra és a szomszéd számára lesz egész nyáron szemet gyönyörködtető a végeredmény, hanem a körülöttünk lakó állatoknak is kellemes életteret jelent majd.