A legutóbbi negyedév emelkedése ellenére jelentősen csökkent az elmúlt egy évben a meghirdetett új pénzügyi munkahelyek száma a londoni Cityben, és ennek egyik fő oka a brit EU-tagság megszűnése (Brexit) óta még mindig tartó alkalmazkodási folyamat – áll az egyik vezető globális pénzügyi munkaerőpiaci adatszolgáltató és tanácsadó cég Londonban ismertetett friss felmérésében.
A Morgan McKinley által a City foglalkoztatási folyamatairól negyedévenként közölt helyzetértékelés – London Employment Monitor – új összeállítása szerint
az idei harmadik negyedévben 7 százalékkal több betölthető munkahely volt a londoni pénzügyi szolgáltatási szektorban, mint az előző negyedévben, éves összevetésben azonban jelentősen, 17 százalékkal csökkent a meghirdetett befektetési banki és háttérszolgáltatási állások száma.
A ház szerint a negyedéves összehasonlításban mért
emelkedés elsősorban olyan területeken mutatkozott, mint a szabályozói előírások teljesítésével és a digitális átállással kapcsolatos tevékenység, valamint a környezeti, szociális és irányítási (ESG) programok.
A Morgan McKinley szerint mindemellett hozzájárulhatott a citybeli álláskínálat negyedéves összevetésű emelkedéséhez az új munkáspárti brit kormány hivatalba lépése nyomán megerősödött stabilitás, valamint a brit, az euróövezeti és az amerikai jegybankok kamatcsökkentési ciklusa.
A betölthető citybeli állások 17 százalékos éves összevetésű visszaesésének okai között szerepel ugyanakkor az, hogy
a vállalatok a továbbra is fennálló gazdasági aggályok és a geopolitikai feszültségek miatt óvatosabb munkaerőtoborzási stratégiákat alkalmaznak.
A Morgan McKinley szerint azonban – az infláció és a gazdasági bizonytalanság mellett – valójában a Brexit után kezdődött, még mindig tartó alkalmazkodási folyamat az a tényező, amely visszatartja a londoni pénzügyi szolgáltató cégeket az agresszív munkaerőtoborzástól.
Ebben a környezetben a citybeli cégek a költséghatékonyságot a bővítés elé sorolják, és „karcsúbb, koncentráltabb állomány” kialakítására összpontosítják stratégiájukat – fogalmaz a Morgan McKinley új negyedéves helyzetértékelése.
Nagy-Britannia 2020. január 31-én távozott az Európai Unióból, majd a Brexit utáni 11 hónapos átmeneti időszak lejártával az EU egységes belső piacáról és vámuniójából is kilépett. Az akkori konzervatív párti brit kormány ugyanis nem kívánta teljesíteni azokat a feltételeket – mindenekelőtt az EU-állampolgárok szabad nagy-britanniai letelepedésének és munkavállalásának jogát -, amelyek e két integrációs szerveződéshez elválaszthatatlanul kötődnek.
A júliusi parlamenti választások után hivatalba lépett munkáspárti kormány sem kívánja visszaléptetni Nagy-Britanniát az EU-ba, sem az EU egységes belső piacára és vámuniójába. Sir Keir Starmer miniszterelnök ugyanakkor jelezte, hogy sokkal szorosabbra akarja vonni és új alapokra kívánja helyezni az unióhoz fűződő kapcsolatokat.
Sadiq Khan, London ugyancsak munkáspárti polgármestere egy minapi üzleti rendezvényen kijelentette: jóllehet rövid távon Nagy-Britannia valószínűleg nem lesz ismét az EU egységes belső piacának tagja, de nem kell visszariadni attól, hogy erről tárgyalások kezdődjenek.
A Bank of England adatai szerint tavaly a pénzügyi szolgáltatási szektor adta a brit gazdaság egésze által megtermelt bruttó hozzáadottérték-tartalom (GVA) 12 százalékát és a brit államháztartás adóbevételeinek 12,3 százalékát.