A régiek életében számos rítus kötődött a karácsonyhoz. A lányok cukrot és mézet ettek, hogy édes beszédükkel könnyebben tudjanak férjet szerezni maguknak, de a férfiak sem ültek ölbe tett kézzel. Luca székről és az éjféli mise idején megszólaló állatokról is mesélt a tudás.hu-nak Glässerné Nagyillés Anikó néprajzkutató, a szegedi Móra Ferenc Múzeum muzeológusa.
A karácsony előtti négy hét Advent ideje. Miről szólt ez az időszak hagyományosan?
A keresztény egyházi év Jézus Krisztus evangéliumi életéhez igazodó liturgikus rend, visszatükrözi a bibliai emberiség egész üdvösségtörténetét. Nem azonos a polgári évvel, Adventtel kezdődik és a következő decemberig tart. A hagyományos gondolkodásban a világ és benne az ember teremtmény, a teremtett világ része.
Ez tükröződött nemcsak az egyéni vallásosságban, hanem a közösségi rítusokban, ünnepekben is. Advent, a karácsonyt megelőző négy hetes időszak, amely előkészület a Megváltó érkezésére.
Megünneplésének eredete az 5-6. századba nyúlik vissza. Bálint Sándor Bod Péterre hivatkozva leírta, hogy
ez az időszak eredetileg hat hetes volt és Szent Márton ünnepétől kezdődött. Később azonban négy hétre szorult vissza azzal a magyarázattal, hogy Jézusnak négy eljövetele van: amikor emberi testben megjelent, amikor az ember szívébe száll és megtéríti, amikor a halála óráján elmegy az emberhez, és amikor majd az utolsó ítélet idején visszatér.
E szerint tehát Advent négy hete Jézus négyféle eljövetelét jelképezi.
Advent a fény növekedésének időszaka.
A fényre, a várakozásra a mai embernek is szüksége van, amelyet az adventi koszorún hetente meggyújtott gyertya is kifejez. Az adventi koszorú ilyen formában az 1990-es évek óta terjedt el Magyarországon. Hagyományosan három lila és egy rózsaszín színű gyertyát szoktunk a koszorúra tenni.
Advent tehát a várakozás időszaka, amely Szent András napához legközelebb eső vasárnappal kezdődik.
Korábban böjttel is megszentelték: szerdán és pénteken szigorú böjtöt tartottak, szombaton a húsételektől tartózkodtak.
Zajos mulatságokat sem tartottak többnyire. Régen Advent kezdetét éjféli harangszóval jelezték. A mai napig szokás a hajnali mise, más néven roráté vagy angyali (angyalos) mise.
„A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták.” – írta Bálint Sándor a Karácsony, Húsvét, Pünkösd című könyvében. Nagyzsámon (Temes megye, Románia) a gyerekek házról házra jártak és csengővel, énekszóval keltegették a híveket, hogy odaérjenek a hajnali misére. Advent utolsó napján mindenhonnan ajándékot kaptak, amit szétosztottak egymás között.
Milyen hiedelmek kötődnek az adventi időszakhoz?
Az Alföldön rorátéra harangozáskor a lányok cukrot, vagy mézet ettek, hogy beszédük is édes legyen, sikeresen tudjanak férjet szerezni maguknak.
Máshol a harangkötél egy darabját viselte a lány a hajában, hogy majd farsangkor sok kérője legyen. Erdély több településén ajánlott volt a hajnali mise alatt zárva tartani az ajtókat, ablakokat és főként az ólakat, mert a boszorkányok állat alakjában a nem várt harangozás elől oda menekülnek, megrontják a teheneket és más kárt is csinálhatnak.
Némely vidéken az advent kezdetét a gyermekek kántálása, más néven adventölése jelezte. A köszöntők karácsonyi énekeket énekelve jártak házról házra. Engedélykérés után az ablak alatt vagy bent a házban énekeltek egy vagy több karácsonyi éneket. Ezután megköszönték az adományokat és elbúcsúztak.
Az Advent időszakára eső jeles napok: Borbála napja (december 4.), Szent Miklós napja (december 6), Szeplőtelen Fogantatás (december 8.), Luca napja (december 13.).
Miről szól és mit jelent a karácsony vigíliája?
A karácsony a mai gondolkodástól eltérően a közösség ünnepe volt, ezt tükrözik a karácsonyhoz kötődő rítusok, népszokások is. Húsvét és Pünkösd mellett a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus születésének napja. A hagyomány szerint az ünnepet I. Gyula pápa (i. sz. 337–352) alatt kezdték ünnepelni, majd innen terjedt tovább. Ezt megelőzően inkább a halálozás napját (égi születésnapot) és nem a földi születésnapot ünnepelték, például a szentek esetében.
Karácsony vigíliája (dec. 24.). már az ünnep kezdete, ezen a napon böjtöt tartottak.
A férfiak kiseperték az udvart, kitisztították az istállót, bekészítették a tűzrevalót, a marháknak a takarmányt. Az asszonyok takarítottak, főztek, sütöttek. A magyar nyelvterület északi részén ezen a napon volt szokás az úgynevezett aprószentek hordás. A pásztorok vesszőcsomóval (pásztorvessző) sorra járták a házakat, köszöntőt mondtak.
A gazdasszony a vesszőcsomóból kihúzott egy-két szálat, azzal megverte a pásztorokat, azután megajándékozta őket.
A vesszőnek, a rügyező ágnak a tavaszi és téli ünnepkör szokásaiban Európa minden táján szerep jutott. A pásztorvessző, más néven szent vessző egyházi értelmezést is hordozott.
Utalt a karácsonyra kivirágoztatott cseresznyeágra, a bibliai tudásfájára és a Heródes által megöletett gyermekekre is. A karácsonyi jókívánságokkal együtt az állatok megszaporodását is szolgálja.
1950-es években még szokásban volt az aprószentek-hordás. A pásztorok (kanász, csordás, gulyás) minden házba bementek, ahonnan marhát őriztek. Velük mentek a feleségeik és a fiaik is, de ők kint maradtak. Ők gyűjtötték össze és vitték az ajándékot, amely általában bor, pálinka, pénz és cipó volt.
Szintén december 24-én volt szokás a paradicsomjáték vagy paradicsomolás.
Ez egy több szereplős dramatikus játék volt, amely a bűnbeesés történetét beszélte el. Azért ezen a napon, mert december 24. Ádám és Éva napja. A középkori passiójátékoknak is kedvelt témája volt a bűnbeesés. Gyakran a játék a paradicsomi jelenettel kezdődött, a passióval, illetve a feltámadással ért véget, bemutatva a megváltás egész történetét. Német nyelvterületen napjainkig fennmaradt, mint népi misztériumjáték.
December 24-én a római katolikus családokban régen egész nap böjtöltek, csak az esti harangszó után kezdődött a karácsonyi vacsora a kialakult szokásrendjével és ételeivel, amelyek között első helyet kapott az ostya, a fokhagyma, az alma, a dió és a mákos tészta.
Az ország sok helyén szokásos volt az éjféli miséig dióra kártyázni. Az éjféli miséhez is számtalan hiedelem és mágikus eljárás fűződött. Aki ilyenkor felállt a Luca székre, az a hiedelem szerint meglátta a boszorkányokat. Azt is vélték, hogy az éjféli mise alatt megszólalnak az állatok, s elmondják véleményüket gazdáikról, gondozóikról.
Milyen szokások kötődnek még karácsonyhoz?
Karácsonykor szokás volt a betlehemezés, amely többszereplős dramatikus játék, misztériumjáték volt.
Az első magyar nyelvű betlehemes szöveg a 17. századból maradt meg, iskolai előadás céljára íródott.
A 19-20. századi paraszti betlehemezés középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka állt. A betlehemezők jászol vagy templom alakú, házilag készített betlehemet hordoztak magukkal. Előadhatták élő szereplőkkel vagy bábokkal (bábtáncoltató betlehemezés) egyaránt. A betlehemezés Jézus születésének eljátszása, a közösség számára való újbóli átélése volt a pásztorok nézőpontjából: Mária és József szálláskeresése, az angyalok pásztorok előtt való megjelenése és az újszülött Jézus meglátogatása.
A játék része lehetett a Heródes-játék is, de ezt sokszor külön, vízkeresztkor adták elő. Az előadás humorosságát a süket, öreg pásztor félreértései adták. A betlehemezést adománykéréssel fejezték be.
A karácsonyfa-állítást először Elzászból jegyezték fel a 17. század elejéről. Ettől kezdve német nyelvterületen szokás volt az állítása. Magyarországon a 19. század elején terjedt el arisztokrata, majd polgári körökben. A század második felében a falusi iparossághoz, módosabb parasztokhoz is eljutott.
A parasztságnál sajátos, a paraszti kultúrához alkalmazkodó szokások alakultak ki a karácsonyfával kapcsolatban. A mestergerendára függesztett (boróka) karácsonyfa különösen a szegényparasztságnál volt szokásban, mint olcsóbb megoldás. Szintén a 19. században, a városokban szokássá vált a karácsonyi vásározás, amely a karácsonyról való újfajta gondolkodást tükrözte.
Milyen ételek kötődtek az ünnephez?
Sok helyütt jellemző volt az ételek sorrendjének és a fogások számának szigorúan megszabott rendje. Emellett úgy tartották, hogy ilyenkor bőségesen kell étkezni, illetve olyan ételeket kell enni, amelyek a bőséget, egészséget, szépséget „segítik elő”.
A bab és a lencse például általánosan elterjedt hit szerint bőséget, sok pénzt biztosít elfogyasztóinak. A mák, mákos tészta szintén a bőséget jelképezte, emellett szerelmi jóslásra is felhasználták.
Az állatoknak is juttathattak belőle, illetve a kenyérből is, amellyel azok gyarapodását, egészségét igyekeztek elősegíteni. Az almát is használták szépség és egészségvarázslásra. Emellett több helyen úgy tartották, hogy annyi szeletre kell vágni ilyenkor, ahányan az asztalnál ülnek, hogy a következő évben is megmaradjanak egymásnak.
Az alma vallási értelemben is szimbolikus jelentéssel bír, hiszen az Ádám és Éva által okozott eredendő bűnt a karácsonykor születő Jézus lesz, aki majd húsvétkor a feltámadásával eltörli. A sült tök és a méz a hit szerint a torokfájás megelőző szere; a fokhagyma a családtagok egészségét biztosítja a jövő évre.
A karácsonyi asztal megterítése a karácsonyi vacsorához szintén fontos helyet foglalt el a karácsonyi szokásrendben. Rá és alá különböző mezőgazdasági és házieszközöket, gabonamagokat, szénát és szalmát helyeztek. Ezek ott maradtak aprószentek napjáig, ritkábban újévig vagy vízkereszt napjáig.
Ezek felhasználása utána mágikus célú, illetve ezzel akarták a család következő évi bőségét, egészségét elősegíteni. Az ácsszerszámok odahelyezése utalhat Szent Józsefre is. A karácsonyi vacsorán el nem fogyasztott, hosszabb időre a karácsonyi asztalra helyezett ételeket és a karácsonyi morzsát később szintén használhatták gyógyításra.
A karácsonyi ünneplés fontos részét képezte a rokonok felkeresése, ezért kedveltek voltak a nagy mennyiségben megfőzhető, többször melegíthető ételek, mint például a töltött káposzta. A 20. században, a közösségek felbomlása előtt számon tartották a kiterjedt rokonságot, az ünnepek kiváló alkalmak voltak ennek ápolására.
Milyen jeles ünnepek vannak még a karácsonyi időszakban?
December 28. az Aprószentek, vagyis a Betlehemben Heródes által meggyilkoltatott fiúgyermekek emléknapja.
Az ünnepet a 11. századtól megünnepelték. Aprószentek napjához fűződött az aprószentekezés, más néven vesszőzés, mustárolás vagy korbácsolás. 16. századi egyházi források említették a „vesszők megszentelését”, világi források pedig már a 15. századból tudósítottak a korbácsolás népi formáiról.
A 20. században az aprószentek napját megelőző estén, általában azonban aprószentek napján a legények vagy fiúgyermekek vesszőköteggel vagy vesszőből font korbáccsal gyengén megcsapkodták a lányokat, asszonyokat szerencsekívánó mondókák kíséretében.
Az újévet más néven kiskarácsonynak is nevezték. Ez a nap hagyományosan Krisztus körülmetélésének ünnepe is. Városaink e napon tartoztak a királynak ajándékot adni. Az újévi köszöntés célja, hogy a ház népét és az állatokat megvédje az esetleges gonosz lelkektől, a bajoktól. Eredetileg ezt kolomppal, ostorral való zajkeltés kísérte, majd szerencsekívánat követte.
Vízkereszt (január 6.) a Háromkirályok napja, az egyház egyik legrégebbi ünnepe.
Az ünnepi vízszentelés a középkor utolsó századaiban a nyugati egyházban is elterjedt: a víz mellett ezen a napon szentelték régen a tömjént is. Szokás volt a Háromkirályok nevében a hajlékok megszentelése és megfüstölése. Ilyenkor adták elő a Heródes-játékot is, amely a betlehemes játék része is lehetett.
A Heródes-játék tartalmazhatta a napkeleti bölcsek találkozását Heródessel, majd az angyallal, aki figyelmeztette a bölcseket, hogy kerüljék el Heródest, továbbá a napkeleti bölcsek látogatását Jézusnál, Heródes dühöngését és esetleg a betlehemi gyermekgyilkosságot is. Az élőszereplős előadás mellett ismert volt a bábokkal előadott formája is.
