Új dinoszauruszleletet fedeztek fel Iharkúton, Veszprém vármegyében, amely alapjaiban változtatja meg az eurázsiai dinoszauruszok evolúciójáról alkotott eddigi elképzeléseket. Az Ajkaceratopshoz tartozó koponyalelet vizsgálata során ugyanis Ősi Attila őslénytankutató vezetésével kiderítették, hogy a kréta időszakban Ceratopsia, azaz galléros vagy tülkös dinoszauruszok nemcsak Ázsiában és Amerikában, hanem Európában is megjelentek. Minderről az ELTE TTK kutatói számoltak be.
Az immár 25 éve kutatott iharkúti dinoszaurusz-lelőhelyen talált,
frissen azonosított, „kivételesen informatív koponyalelet” alapjaiban változtatja meg az eurázsiai dinoszauruszok evolúciójáról alkotott eddigi elképzeléseket.
A bejelentés azonban nem a semmiből érkezett: egy több mint százéves magyar tudományos történet legújabb fejezete – emelte ki Kacskovics Imre, az ELTE TTK dékánja.
Ez a történet 1895-ben kezdődött, amikor Nopcsa Ferenc Erdélyben dinoszaurusz-maradványokat fedezett fel, és elsőként ismerte fel, hogy a Kárpát-medence késő-kréta kori élővilága sajátos, Európán belül is különleges fejlődési utat járt be. Nopcsa forradalmi felismerése – az úgynevezett sziget-törpeség elmélete – jóval megelőzte korát, és ma az evolúcióbiológia alapvető fogalmai közé tartozik.
Ezt az elméleti örökséget hosszú ideig kevés konkrét lelet támasztotta alá. Egészen a 21. század elejéig.
2000-ben a Bakonyban, az Iharkút területén egy késő-kréta kori lelőhely került elő, amely azóta Európa egyik legjelentősebb szárazföldi dinoszaurusz-lelőhelyévé vált. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a felfedezés nem egy kész intézményi program eredményeként, hanem egyetemi hallgatóként, Ősi Attila és barátai, diáktársai lelkes terepmunkájának köszönhetően született meg.
Ősi Attila már egyetemi évei alatt rendkívüli kitartással és szakmai érzékkel járta az ajkai–bakonyi területeket, és az elsők között ismerte fel, hogy az iharkúti bauxitbánya kőzetei nem elszigetelt csontokat, hanem egy teljes, késő-kréta kori szárazföldi ökoszisztéma maradványait rejtik. Ez a felismerés indította el azokat a kutatásokat, amelyek később intézményes keretek között bontakozhattak ki.
Ugyanakkor legalább ilyen fontos volt az erős intézményi háttér, amelyre ez a hallgatói kezdeményezés ráépülhetett. Az ELTE TTK Őslénytani Tanszékét 1994-től 2018-ig Monostori Miklós, Galácz András és Kázmér Miklós professzorok vezették – emelte ki a dékán. Az ő tanszékvezetői időszakuk biztosította azt a szakmai folytonosságot és stabil kutatási környezetet, amely nélkül Iharkút nem válhatott volna nemzetközi jelentőségű kutatási programmá.
Az iharkúti kutatásokat 2018-tól tanszékvezető professzorként Ősi Attila irányítja, aki mára a gerinces paleontológia nemzetközi hírű, Magyarországon egyedülálló szakértőjévé vált.
Az új felfedezés, az Ajkaceratops új koponyalelete, ennek a több évtizedes, következetes munkának az eredménye. A hagyományos terepmunka, a múzeumi gyűjtemények gondos feldolgozása, valamint a legmodernebb laboratóriumi technológiák – mint a mikro-CT és a 3D rekonstrukció – együttes alkalmazása tette lehetővé, hogy alapjaiban újra legyen gondolva az európai galléros dinoszauruszok evolúciós története.
Az új koponya és a filogenetikai elemzések révén ugyanis világossá vált, hogyeurópai galléros dinoszauruszok nem csupán jelen voltak Európában, hanem sokkal változatosabbak voltak, mint azt korábban gondolták.
A felfedezésről beszámoló nemzetközi kutatócsoport tanulmánya nagy hírű a Nature folyóiratban, vezető szerzője Susannah Maidment (Londoni Természettudományi Múzeum) és Ősi Attila paleontológus, geológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Tanszékének tanszékvezetője volt.
A Ceratopsia dinoszauruszok, azaz a Triceratops és más galléros dinoszauruszok csoportjába tartozó fosszíliák eddig rendkívül ritkák voltak Európában, míg Ázsiában és Észak-Amerikában széles körben elterjedtek.
Az új lelet alapján végzett kutatások azonban megerősítik, hogy az Ajkaceratops a Ceratopsiák csoportjába tartozik. Ez a dinoszaurusz körülbelül 85 millió évvel ezelőtt élt Európában, amely akkoriban a Tethys-tenger szélén elszórt szigetek sorozata volt.
A tanulmányból az is kiderül, hogy egyes rhabdodontida Ornithopoda dinoszauruszok, amelyeket az Iguanodon rokonainak tartottak és csak Európából voltak ismertek, valójában szintén Ceratopsia dinoszauruszok voltak.
A beszámoló szerint a Ceratopsia dinoszauruszok Európában eddig csak néhány rosszul megőrzött, töredékes és ellentmondásos fosszília alapján voltak ismertek. Az Ajkaceratopshoz tartozó új fosszíliák közelmúltbeli felfedezése arra késztette a kutatókat, hogy újra megvizsgálják ezt a fajt. Eddig ugyanis az Ajkaceratops, amelyet először 2010-ben írtak le, ellentmondásosnak bizonyult: egyesek galléros dinoszaurusznak tartották, mások pedig az Iguanodon rokonának, de Ceratopsia jellegzetességekkel.
Az Ajkaceratops új, teljesebb koponyaleletének, valamint az erről készült CT felvételeknek köszönhetően és az evolúciós kapcsolatok többszörös elemzésének segítségével a kutatócsoport megállapította, hogy ez a dinoszaurusz nemcsak Ceratopsia volt, hanem a korábban Iharkútról leírt Mochlodon nevű rhabdodontida is ugyanahhoz a fajhoz tartozott. Az elemzések azt is kimutatták, hogy néhány más, korábban rhabdodontidának tartott dinoszaurusz is régóta tévesen volt besorolva, és szintén Ceratopsia volt.
„Az európai Ceratopsiák létezésének megerősítésével a tanulmány kitölt egy régóta fennálló hiányosságot ezeknek a dinoszauruszoknak az északi féltekén való vándorlásában. Az eredmények emellett arra ösztönzik a kutatókat, hogy újragondolják az európai mezozoikumi növényevők elterjedésével és életmódjával kapcsolatos eddigi ismereteiket”.
Az iharkúti lelőhelyen feltárt dinoszauruszleletek a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának gyűjteményi anyagát gyarapítják.
