Báró Nopcsa Ferenc egészen biztosan a legbizarrabb életű magyar tudós volt. A családi birtokon talált őslények feltérképezésével már 18 évesen nevet szerzett magának a tudomány világában. Aztán volt ő kém, trónbitorló Albániában, gépeltérítő, majd megint megbecsült tudós, végül gyilkos. Ahogy egész életét élte, úgy is halt meg, véresen, titokzatosan, érthetetlenül.
Egy ember életének leírását általában nem a történet végén, vagyis a halálával kezdjük. De báró Nopcsa Ferenc magyar tudós élete egészen extrém volt, amit talán utolsó percei bizonyítanak a legjobban.
Nopcsa ekkor már régóta szerelmi viszonyt folytatott titkárával, egy albán férfival, Bajazid Elmas Dodával, akiről egy általa felfedezett teknőst is elnevezett. Ami pedig az inkriminált utolsó perceket illeti,
1933. április 25-én Bécs városában báró Nopcsa Ferenc írt egy hosszú levelet a rendőrségnek, amelyben leírta, hogy sajnos megőrült, az idegrohamait már nem szeretné elviselni, majd álmában lelőtte Dodát, a titkárát, utána pedig magával is végzett. Állítólag hű társát azért ölte meg, mert ő már nem akart élni, de azt sem szerette volna, ha Doda nyomorúságos sorsra jut.
A családi háttér
Az erdélyi Nopcsa Ferenc 1877. május 3-án született Déván, azt teljességgel lehetetlen felsorolni, hogy később mi minden lett belőle, geológus, őslénykutató, zoológus, motoros, trónbitorló, fényképész, térképész, költő, forradalmár, kém.
Varázslatos életét sok kiváló könyv és cikk is feldolgozta, de az egészen biztos, hogy filmre kívánkozó sztorikkal van tele az a rejtői, groteszk, de végtelenül fordulatos történetfolyam, amelyből talán egyetlen dolog nem derül ki mégsem: milyen ember volt ez a sehová nem besorolható báró? Bolond? Mániákus? Adrenalinfüggő? Gátlástalan? Ördögi?
Mindenesetre báró Nopcsa Ferenc erdélyi nemesi családból származott. Apja felső-szilvási báró Nopcsa Elek országgyűlési képviselő volt, édesanyja gróf Zelenka-Zelenski Matild szintén nemesi családból házasodott.
De izgalmas figura volt már a nagypapa is, Nopcsa László. Ő volt ugyanis állítólag Jókai Mór Szegény gazdagok című regényében a Fatia Negra nevű maszkos rablóvezér fő mintaadója.
Igen ám, de egy történet szerint a Nopcsa-család erről tudomást szerzett, majd fegyverrel fenyegette Jókait, hogy hagyja békén a családot. A regény azért megjelent, Jókai ugyanis mindenre megesküdött, hogy a hős csak a képzelet szüleménye, de a regénynek elég furcsa vége lett, állítólag a fenyegetés miatt.
Őslények a kertben
A fiatal Nopcsa Ferenc a bécsi Theresianumban tanult földtant. 1895-ben azonban a családi birtokon, a mindössze 12 éves húga, Ilona furcsa csontokat, maradványokat talált. Ebből arra gondolhatnánk, hogy egy véres ős elásott egy meggyilkolt cselédet, vagy betévedt egy vaddisznó meghalni a birtokra, de kiderült, hogy azok valóban dinoszaurusz-maradványok.
Nopcsa Ferenc hazautazott, 18 évesen vállalta, hogy besorolja a leleteket, és végül 1897-ben tudományos igényességgel valóban leírta a kréta időszakból származó maradványokat.
Később nem is ez volt az egyetlen felfedezése, aminek ő adhatott nevet, mindenesetre a lény, a Magyarosaurus nevet kapta. De ő adott kissé önzően nevet az Elopteryx nopcsai ősmadárnak, illetve egy Albániában megismert ősteknőst Kallokibotion bajazidi névre keresztelt, ami a már emlegetett titkár neve volt.
Kutatások és versek
A fiatal Nopcsa egy ideig a tudománynak élt, ontotta a publikációkat, kifejezetten érdekelték azok a zárványokban, izoláltan élő népek, fajok, amelyeknek csökken az egyedszáma, ez volt az izolált zsugorodás elmélete.
A későbbi történetek, a zavaroséletút miatt talán furcsa lesz, de egykori felfedezései között tényleg vannak olyanok, amelyeket ma is komoly eredménynek fognak fel az adott tudományágban. Valósággal rajongott a geológiáért és a paleontológiáért, de mint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület hírlevele is felidézi, Colez Marku álnéven hangulatverseket is írt.
A báró 1903-ban doktorált, a tudományos munkáiban, részben a kertben megtalált leletek alapján repülő őshüllőkről írt értekezéseket,
de az is foglalkoztatta, hogy az elszigetelt környezetben miért lettek ezek a fajok kisebbek és primitívebbek, mint máshol megtalált rokonaik.
Albánia
A báró azért nem felejtette el geológiai vénáját sem, nagyon szeretett utazni. Bukarestben ismerte meg Bajazid Elmaz Dodát, aki a titkára, kutatótársa, szeretője is lett. Együtt éltek Romániában, majd Londonban, végül elkerültek Albániába, amely ekkor az Ottomán Birodalom fennhatósága alatt állt.
Az utazás nem indult jól, mert egy híres rabló, Mustafa Lita elrabolta őket, de végül kiszabadultak.
A hegyvidéki albánok megkedvelték a különös idegent, és mivel az Osztrák-Magyar Monarchia is ellenséges volt a Török Birodalommal, akárcsak az albánok, egymásra találtak. Megtanulta a helyiek nyelvét, szolgálói lettek, rengeteg fotót készített. Megírta „A legsötétebb Európa (Vándorlások Albániában)” című könyvét, amelyben Észak-Albánia viszonyairól számolt be igen érzékletesen.
Innen aztán tényleg James Bond szerű fordulatok következtek. Az Osztrák–Magyar Monarchia használni kezdte a megfelelő helyismerettel rendelkező, a nyelvet is beszélő férfit, aki hírszerző lett.
Életrajzírói leírták, hogy már ő maga akart egy törökök elleni lázadás élére állni, ez akkor még nem bontakozott ki. A törökök azonban vadásztak rá, ő a hegyekben élt, nagyon kemény harcosok vigyázták az életét. De aztán egy kicsit túlzásba esett. 1910-ben ugyanis tényleg kitört egy albán felkelés a törökök ellen, mire ő hamisított magának egy olyan megbízólevelet, mintha ő lenne Bécs teljhatalm felkentje a régióban. Ez már nem tetszett Nopcsa tartótisztjeinek sem, 1911-ben hazarendelték az önjáró bárót.
A gépeltérítés
Nopcsa egy ideig Erdélyben élt, de aztán a román invázió elől átmenekült Budapestre. Csakhogy itt is jött a zűrzavar, a Tanácsköztársaságot nem a régi báróknak találták ki, ezért Nopcsa Budapestről is el akart menekülni.
Csakhogy nem kapott útlevelet. Nem esett kétségbe, egy korábbi, a Hadügyminisztérium által kiállított dokumentumot némileg átírt, így a papír arról szólt, hogy azonnal el kell jutnia Sopronba egy sürgős állami megbízás teljesítésére.
Kiment a Mátyásföldi Repülőtérre, azonnali intézkedést kért, és kapott is egy repülőt, egy pilótával. Győr felett azonban előkapta a nála levő revolvert, és arra kényszerítette a pilótáját, hogy Bécsbe repüljenek. Állítólag ez volt a világ első repülőgép-eltérítése. Mint a Guinnes Book of Recors is rögzíti, Franz Nopcsa éppen 1919. április 1-én követte el, nem éppen áprilisi tréfáját.
Nopcsának azonban ebből semmi baja nem lett. A kor viszonyai között egyrészt nem voltak annyira kiadatási egyezmények, ráadásul, aki a kommunisták ellen követett el akár köztörvényes bűncselekményeket, annak nem esett bántódása.
Trianon után
Az I. világháború után a báró visszament Erdélybe,, ahol rátámadtak, megverték, koponyasérülést szenvedett. Majd újra Budapestre került, komoly szakmai munkát végzett, publikált, utazott is. Ebben az időszakban azonban már nem volt ereje teljében, volt, hogy szanatóriumba vonult, a koponyasérüléstől, vagy mástól, de idegi problémák is jelentkeztek. Utolsó pillanatait már a bevezetőben felidéztük.
Történetét sokáig nem nagyon ismerték Magyarországon sem, de aztán felfedezték. Ahogyan Albániában is. Az albán fővárosban, Tiranában 2008-ban teret neveztek el róla, Shkodrában, a második számú albán városban díszpolgár és utca is őrzi a nevét. Az észak-albániai hegyvidék Qafe Thore nevű hágóján is egy emlékmű viseli a nevét. Vadregényesebb életű ember aligha sok élt a Földön.
