Kutya-agybank, öregedéssel és szaglással kapcsolatba hozható gének, érintőképernyős tesztek – csak néhány példa az ELTE etológiai tanszékének kutatásaiból, melyeket az egész világon elismernek s melyeket a járvány sem tudott megakasztani. A tudas.hu számára Kubinyi Enikő, Junior Prima díjas tudományos főmunkatársat kérdeztük a tudományos műhely céljairól, eredményeiről.
Nem tudom, van-e más tudományterület, amelyben magyarok a világelsők, ráadásul – egy független szakmai forrás szerint – immáron 15 éve. A kutyák viselkedésének kutatása azonban ilyen, ahol az ELTE Etológiai tanszékét azóta nem tudták lepipálni. Mi ennek a titka?
Minden tudományágban fontos az úttörők szerepe. Ezen a területen Csányi Vilmos volt az első, aki 1994-ben egy sikeres pályázat segítségével elkezdte a kutyaviselkedés kutatását. Ehhez át kellett vernie az akaratát az egész ellenkező tanszéken, amely addig paradicsomhalakat vizsgált. Ma már látszik, igaza volt. Aztán már a munkatársak is felismerték a lehetőséget és nagyon színvonalas kutatások indultak, sok rangos publikáció született. Csányi utódja a tanszék élén, Miklósi Ádám Angliában is eltöltött három évet, ahonnan több módszert is hazahozott, melyek alkalmazása is tovább lendített az eredményeken. Sokat jelentett a tanszék baráti és támogató légköre, valamint a Csányi Vilmos örökségét jelentő folyamatos kommunikáció az eredményekről, a kutatásról. Emiatt sem fogyunk ki a kísérleti alanyokból, a gazdák szívesen hozzák el kutyáikat, hiszen tudják, hogy játékos, jutalmazáson alapuló tesztjeink révén maguk is sokat tanulhatnak saját állataikról.
Az elsőséget milyen objektív tudományos tények igazolják?
Olasz kutatók írtak összefoglaló cikket a tudományág állásáról és az ő méréseik az egy évben megjelent publikációk számán alapultak, amelyhez az összes, kutyaviselkedéssel foglalkozó intézményt összevetették és immár 15 éve folyamatosan a mi tanszékünk volt az első a sorban. Ugyancsak a mi cikkeinkre érkezett a legtöbb szakmai hivatkozás.
A kutya vizsgálata áttörés volt az etológiában
Régebben azt tartották, a természetes környezetben, vadon élő állatok viselkedésének kutatása az etológia igazi feladata. Csányi döntése fordulatnak tekinthető e tudomány történetében.
Évekbe is telt, amíg a szakmai közösség elfogadta, hogy a kutya természetes környezete az ember, s emiatt használható jobban sok más fajnál. Sokáig kinevettek minket a hátunk mögött és az első komolyabb publikációk kellettek ahhoz, hogy elfogadják létező módszernek az általunk követett irányt. Ezután viszont gyorsan elterjedt az egész világon és ma már számos földrészen találhatók ilyen módszerrel dolgozó kutatócsoportok.
Az etológiai kutatóműhelyek világszerte egy-egy kiválasztott modellfajjal igyekeznek eredményeket elérni. Vajon a kutya azért válhatott ilyen sikeres modellé, mert van olyan tulajdonsága, amely minden más állattól megkülönbözteti?
Sokszor hangsúlyozzunk a kutya különleges szocio-kognitív képességeit. Más fajokkal összehasonlítva ezek a képességek valóban kiemelkedők, de egyik más állatot sem tartjuk úgy, mint a kutyát, ezért sok képességüket lehet, hogy a speciális szocializációjuk, tartási körülményeik miatt szerezték. Végső soron talán nem is a szocio-kognitív képességek a különlegesek a kutyában, hanem a kivételes kötődése az emberhez. A titok ebben a viselkedésformában rejlik, amivel a kutya példátlan módon illeszt be minket a fajtársai közé. Határozottan megkülönbözteti gazdáját és a más általa kedvelt személyeket másoktól, és teljesen egyedi viselkedést mutat irányukban. Tanulékony és szeret minket – vagy a szkeptikusabbak szerint: elhiteti velünk, hogy szeret minket.
A háziállatok közül elsőként valóban a kutyát kezdte az ember háziasítani, de aztán gyorsan jött a többi. Miért a kutya vált ennyire különlegesen interaktív lénnyé?
Izgalmas kérdés és csak találgatásokra tudunk szorítkozni. A mintegy 30 ezer éve, a vadászó-gyűjtögető időben kezdődött folyamatban valószínű, hogy előbb a kutya őse, a farkas kezdett magától háziasodni, mint ahogy az ember tudatosan nekilátott volna ezirányú tevékenységének. A két faj társas életének sok volt a közös vonása: mindketten családi csoportokban éltek, viszonylag sokáig nevelték ivadékaikat, amiben a család többi tagja is részt vett, valamint magasfokú együttműködést igénylő módon vadásztak. A farkasok szívesen közeledtek az emberhez, mert jól tudták hasznosítani a meghagyott hulladékokat, ételmaradékot, sőt az ürüléket is. Egyre több farkas kezdte követni az embereket és talán így indult a kapcsolat. Így lett a kutya az első háziállat. Jól be tudott illeszkedni az ember életébe, segített a vadászatnál, a letelepedés után pedig a vagyon őrzésénél és a család védelmében.
Farkaskölyköktől a kutyaöregedésig
Sokáig együtt vizsgálták a tanszéken a kutyát és a farkast, ami nagy sikernek bizonyult…
A 2003-as Current Biology című folyóiratban megjelent, máig legidézettebb cikkünk is az általunk nevelt kutya és farkaskölykök viselkedését hasonlította össze két teszt alapján. Az egyikben az egyik emberi gesztus, a mutatás követését vizsgáltuk. Míg a fiatal farkasok véletlenszerűen követték a mutatás irányát, a kutyakölykök céltudatosan. Egy másik kísérletben problémahelyzettel találkoztak az állatok, meg kellett szerezniük a táplálékot. Az egyik esetben egy ketrecből kellett kihúzni a zsinórra kötött eleséget, a másiknál egy edény felemelésével. Ezt mindkét pórázon tartott csoport gyorsan megtanulta, de amikor ez megtörtént, megakadályoztuk a hús megszerzését. Ekkor a kutyakölykök visszanéztek a nevelőjükre, amit segítségkérésként értelmezhetünk. Ez kommunikációs jel, ami sok interakció kiindulópontja lehet. A farkaskölykök vagy kitartóan próbálkoztak, vagy amikor rájöttek, hogy hiába, elvesztették az érdeklődésüket és lefeküdtek. A cikk üzenete szerint a kutyák veleszületetten keresik a kommunikációs lehetőségeket az emberrel, sokat tekintenek az arcára, felsőtestére, míg a farkasok nem. Az evolúció során pedig az ember azokat az egyedeket szaporította tovább, amelyek jobban kommunikáltak velük, szívesen követték az iránymutatást.
Mi lett a kézben nevelt farkasokkal?
A Gödöllőn állatkoordinációval foglalkozó Horkai Zoltán tulajdonában lévő állatokat az ezredforduló utáni első két évben neveltük, és amikor már nem tudtuk őket otthon tartani, az ő telepére kerültek vissza. Sokáig jártunk még ki hozzájuk és mindig megismertek bennünket.
A kézben nevelt állatok utódainál vajon lehetett-e látni bármilyen különbséget a vadon nevelkedő farkasokhoz képest?
Mi szelídítettük a farkasokat, ami egyedfejlődési változás, ahol az örökítő anyag nem változik. Vagyis a fent említett esetben, ha a kölyköket nem ember, hanem farkas neveli, nem lesznek szelídek. Kis változás talán mégis történik, hiszen az epigenetikai kutatásoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy a környezeti hatások örökíthető módon befolyásolhatják a gének működését. De azon a néhány utódon és abban a változatos környezetben, amiben élnek, az esetleges viselkedési változások nem mérhetők. Viszont laboratóriumi vizsgálatokban érdemes volna megvizsgálni az epigenetikai eltéréseket.
Hogyan változott a kutyaviselkedés kutatásának iránya az elmúlt 15 évben?
A kutya-farkas összehasonlítások után népszerűvé vált a kutyák személyiségének kutatása, valamint a kutya vizsgálata modellfajként. Ilyen az általam vezetett öregedéskutatás, amelyben az állatokat az emberi öregedés modelljeként is néztük. A negyedik fő irány az állatjólét területe, vagyis hogy milyen kiképzési módszerek a leghatékonyabbak, melyek a legideálisabb tartási körülmények és hogyan lehet tesztelni a menhelyi kutyákat annak érdekében, hogy minél jobban be tudjanak illeszkedni egy családba.
A tanszék családi kutya programja nagyon népszerűvé vált a kutyatartók körében, hiszen a kísérletekre érkező kutyák a gazdáikkal együtt végzik a teszteket. Ez a módszer egyedi, vagy máshol is bevett szokás?
Ma már a külföldi kutatócsoportok is hasonló modellt használnak. Ahhoz, hogy a gazdák szívesen jöjjenek, rendszeresen tájékoztatnunk kell őket. Van olyan kutatócsoport, ahol profi kommunikációs stáb segíti a gazdák elérését és a kapcsolattartást. Amerikában például a rapamicin nevű szer élethossznövelő hatását tesztelik kettős vak kísérlet keretein belül több ezer kutyán, és évekig követik az életüket, ehhez a feladathoz külön munkatársakat alkalmaztak a kutatók. Nálunk ezt a feladatot is mi végezzük.
Az elmúlt években a kutyaöregedés kutatás jelentős uniós támogatással folyt, ami nemsokára lezárul. Hogy lesz ezután?
A program 2016-ban indult az Európai Kutatási Tanács Starting Grant-jának támogatásával, ami május végén lejár. Szerencsére Andics Attila kollégám június elsejével hasonló jelentős mértékű támogatással indítja kutatását, mely a beszédértés evolúciós előzményeire fókuszál, így a tanszék nem marad forrás nélkül. Az öregedéskutatás lezárásához azért kell még legalább két év, de az idős kutyák szöveteiből időközben alapított kutya agybankot ennél tovább szeretnénk fejleszteni. Folyamatosan pályázok, hogy folytathassuk a kutatásokat.
Mivel lassítható a kedvencek hanyatlása?
Mit lehet ezekből a tárolt agymintákból megtudni?
Az egyik legizgalmasabb kutatás egy amerikai együttműködés keretében zajlik. Mi adjuk az agymintákat és ők vizsgálták, hogy az emberi Alzheimer kórral is kapcsolatba hozható béta-amiloid nevű fehérje jelenléte összefügg-e a kutyák kognitív hanyatlásának mértékével. Sikerült ezt megerősíteni s az ezt bizonyító cikkünk hamarosan megjelenik. Azt is kutattuk, hogyan változik meg az idős kutyák agyában az egyes gének kifejeződése, s az erről szóló cikkünk is készül, egy másikat pedig már publikáltuk, amiben egy speciális, ma még nem ismert funkciójú génről kiderült, hogy fokozottabban működik idős kutyákban, ez tehát afféle öregedési jelzőként, markerként lesz majd használható.
Közismert, hogy a nagyobb kutyafajták rövidebb ideig élnek. Miért?
Valószínűleg a nagytestű kutyák gyorsabban öregednek. Az „inzulin-szerű növekedési faktor-1” (IGF1) nevű hormon génje eltér a kis- és a nagytermetű kutyákban, ezért biztosan befolyásolja a növekedést és az öregedést, de még nem tudjuk, hogyan. Feltételezhető az is, hogy a korai gyors növekedés, megnövekedett anyagcsere miatt a nagytestűeknél gyakoribb a sejtes károsodás és ez rövidebb élethez vezet. Érdekes, hogy a háziasítás első lépéseként a kutya kisebb méretű lett a farkasnál. A nagy termetű kutyák kialakulása a túlzott mesterséges szelekció terméke. Egyébként az egereknél is rövidebb ideig élnek a nagyobb példányok, sőt az embereknél is jó pár százalékkal kevesebb ideig élnek a nagyobb, magasabb emberek, csak ez nem olyan feltűnő, mint a kutyáknál, ahol akár ötvenszeres is lehet a méretkülönbség a fajon belül.
A kutyák öregedését a gazdik szeretnék lassítani. Mivel tudják ezt megtenni?
A legegyszerűbb, hogy ne engedjék a kutyájukat elhízni. Az adatok szerint az ivartalan kutyák tovább élnek, ezért megfontolandó az ivartalanítás is. Emellett az emberekhez hasonlóan a kutyáknak is szükségük van mentális és fizikai tréningre. Amikor már nehéz a kedvencünknek a mozgás, próbáljunk sok jutalommal járó, egyszerű játékos feladatokat kitalálni, amiket meg tudnak oldani. Az egyik vizsgálatunkban például érintőképernyőt használtunk és a kutyák imádták a feladatokat. A gazdák szerint állataik valósággal megfiatalodtak utána és ez a gazdákat is felderítette, ami kicsit ellensúlyozza azt az érzelmi terhet, amit az öregedő kutya gondozása jelent. Olyan szerencsés vagyok hogy személyesen is találkoztam Buksival, aki 27 évig élt Sárrétudvariban. Nyers csirkehússal etették, és amíg tudott, rágcsálókat is fogott a pusztán. Soha nem kötötték meg, szabadon mozoghatott a falu szélén és minden nap sok emberrel és kutyával találkozott. A világcsúcstartó ausztrál pásztorkutya, Bluey, 29 évet élt, szintén szabadon. Ezért úgy sejtem, hogy a környezetnek is nagyon fontos a szerepe, a szabad mozgás, a társas élet, de akár a jó levegő is számíthat. A kutya társas és aktív lény, a bezártság, ingerszegény környezet biztosan nem tesz jót neki.
Sikerült-e saját kutyájánál lassítani az öregedést, netán javítani az öregedés körülményeit?
A labradorom 14 éves és régóta küzdünk a fajtájára jellemző diszpláziával és elhízással. A fizikai fájdalmain most már csak a fájdalomcsillapító és egyéb gyógyszerek segítenek. De amíg tudott, részt vett a tanszéki agykutatási teszteken. Kilenc évesen tanulta meg a feladatot és imádott gyakorolni, őt is megfiatalította a foglalkozás.
Milyen új irányok várhatók a kutatásban?
Az Etológia tanszéken nem csak kutyákkal, hanem zebrapintyekkel, macskákkal, törpemalacokkal, robotokkal és gyerekekkel is foglalkoznak a kutatók. Nehéz kiemelni egy-két újdonságot a sok közül. Gácsi Márta kolléganőm különböző fajtacsoportok szaglási képességeinek összehasonlítását végzi, miközben az egyes állatoktól gyűjtött örökítő anyagból egy amerikai kutatócsoport genetikai különbségeket kutat, aminek eredményeként lehet, hogy szaglással kapcsolatos géneket tudunk azonosítani. Andics Attila újabb agykutatási vizsgálatokat indít el és igyekszik majd farkasokat, vaddisznókat is bevonni. Én azt szeretném vizsgálni, mi a funkciója a családi kutyáknak az emberek életében, hogyan változtatja meg a kutyatartás az emberi kapcsolatrendszert.
Hogyan befolyásolta a járvány a tanszéki munkát?
A mi csoportunkban nem volt nagyon kedvezőtlen, mert nagyrészt befejeztük az adatgyűjtést. De az az elővigyázatossági rendszabályok betartásával a viselkedéstesztek is folytak, bár a megszokottnál kevesebb gazda jelentkezett. Azzal, hogy a megbeszélések és az oktatás az online térbe kerültek, sok minden egyszerűsödött. A felszabadult időben lehetett cikket írni. Nekem például soha nem jelent meg annyi publikációm, mint tavaly. A kisgyerekes kutatóknak viszont sajnos gyakorlatilag kiesett egy éve, mert a gyerekek folyamatos oktatása, foglalkoztatása mellett nagyon kevés időt szakíthattak ki munkára. Ennyi idő után már mindenkinek hiányoztak a spontán beszélgetések, kávézások, nevetések, úgyhogy biztosan szükség lesz majd egy kis csapatépítésre, ha visszatérhetünk az egyetemre.
