Melyik ország lesz a következő, amelyik bevezeti az eurót?

Putyin: nukleáris triádunk korszerűbb bármelyiknél és készen állnak
2024-03-13
Elhunyt Dobor Dezső
2024-03-13
Show all

Melyik ország lesz a következő, amelyik bevezeti az eurót?

Csehországban jó nagy zavar van az euró esetleges bevezetése körül. Az elnök szeretné, a miniszterelnök viszont nem. Ugyanakkor a kormányban még négy további párt (nem mutatjuk be őket most, de vicces adalék, hogy a külügyminiszter például „kalózpárti”) is helyet kap, ők mind támogatnák az európai pénz alkalmazását, miközben a lakosság körében egyelőre nincs határozott támogatása a projektnek. Csehország mindenesetre most egy felkészülési menetrendet már meghirdetett, amely kinyitotta az euró előnyeiről és hátrányairól szóló színvonalas vitát. Mindez érdemi analógiákkal szolgálhat Magyarország számára is.

Petr Fiala cseh miniszterelnök összetett figura.

Van, amiben kifejezetten konzervatívnak vallja magát. Egy felnőttkori megtérés után erősen vallásos a kormányfő, ami Csehországban egyáltalán nem jellemző. Ugyanakkor Fiala társadalom-felfogása liberális. És közben úgy uniópárti, hogy az euró bevezetését ellenzi.

Ezen álláspontját azonban az öt jelenlegi kormánypárt közül egyedül az ő polgári pártja, vagyis az ODS vallja magáénak, a többi négy koalíciós partner mindegyike támogatja az euro bevezetését. És ebben nincsenek egyedül.

Az elnök szeretné

Petr Pavel cseh elnök (ha hozzátesszük, hogy az elnök és a kormányfő mellett a kormányban miniszter is van Petr névvel, akkor láthatjuk, hogy eléggé népszerű lehet ez a név) az idei újévi beszédében is azt jelentette be, hogy támogatja a Cseh Köztársaságot abban, hogy konkrét lépéseket tegyen az euró bevezetése felé.

A cseh kormány annyiban engedett is, hogy Petr Zahradnik közgazdász (több Petr már nem lesz, ígérjük) személyében kinevezte az euró bevezetéséért felelős biztost, hogy felügyelje az euró bevezetésére irányuló erőfeszítéseket, és tájékoztassa a cseh közvéleményt a lehetséges előnyökről, hátrányokról.

Martin Dvořák európai ügyekért felelős miniszter még ebben a parlamenti ciklusban elindítaná a folyamatot, (Csehországban 2025 végén lesznek választások) és ez a menetrend azt is jelentené, hogy 2030. január 1-ig lehetséges lenne a bevezetés. Ami biztos: elindult a vita és 2024 októberéig egy szakértői testület jelentést fog tenni.

Előnyök, hátrányok

Csehországban a közvéleménykutatások eléggé eltérő méréseket végeztek az elmúlt években.

A 2008-2009-es pénzügyi válásság után volt, hogy csak 13 százalék támogatta volna az euró bevezetését, de a krízis előtt és azután olyat is mértek, ahol már többségben volt a támogatók aránya (eddig 56 százalékos volt a legnagyobb pozitív arány).

A vita itthon is ismerős lehet.

Segíti-e a gazdaságot, a kiszámíthatóságot, az árak stabilitását a közös pénz? Vagy éppen ellenkezőleg, csökkentené-e azt a mozgásteret, amellyel javítani lehet a versenyképességet, vonzóvá lehet tenni a cseh (vagy éppen a magyar) munkaerőt?

Bár Magyarország és Csehország abban hasonló, hogy az elmúlt évtizedben igazán komoly szándék nem jelentkezett a pénznemváltásra, de a magyar és a cseh gazdaság tejesen más helyzetben van.

A cseh gazdaságnak valójában a bevezetéshez szükséges Maastricht-i konvergencia-kritériumokkal nincsen baja, alacsony az infláció, a kamatszint, a GDP-arányos államadósság, a korona rendre a túlzott erősödéssel viaskodott, vagyis Csehországban az nem volt jellemző politika, hogy a cseh gazdaságot a folyamatos devizaleértékelődés tette volna vonzóvá.

Vagyis Csehországban az sem volt téma, hogy a cseh gazdaság sikereinek az a kovácsa, hogy az országban nincs euró.

Nem, a csehek elhihették magukról, hogy magas hozzáadott értéket termelnek, hogy a cégeik a világpiacon is megállják a helyüket, legyen az autó, repülő, informatika, élelmiszer-kiskereskedelem, vagy éppen távközlés. Ki-ki be tud helyettesíteni itthon is ismert cégeket az ágazatokba, például cseh hátterű a Kifli.hu, részben a Yettel távközlési cég, vagy a Skoda.

Az importált infláció

Az euróvitát a magasabb infláció is kinyitotta.

Amikor 2019 körül a régiónkba is megérkezett a magas infláció, sokakban felmerülhetett ugyanis a kérdés, hogy jobb, vagy rosszabb lett volna a helyzet euróval, mint saját devizával?

Magyarországon, ahol korábban egyfajta politika volt a folyamatos leértékelés, az importált infláció valóban rátett egy lapáttal az inflációs folyamatokra. Miközben Magyarország teljesen ráállt a nagy autóipari, elektronikai, illetve gépipari cégek kiszolgálására, és eközben segített a devizaleértékelés a munkáltatóknak, akik így „euróban” nem kényszerültek béremelésre, de a dolgozók forintban számolva mégis örültek.

Ám Csehországban ez nem volt lényeges, ott inkább erősödött a saját deviza.

Ha akár nekünk, akár a cseheknek eurója lett volna, akkor az infláció összetevőinek egy fontos eleme tényleg kiesett volna. Ráadásul, az euró a válság alatt már csak azért is segített volna, mert a kisebb devizák (a mi forintunk, vagy az ő koronájuk) mindig jobban megsínylik a nemzetközi viharokat,

Ki szeretne eurót?

Mindenesetre az egy dolog, hogy ki szeretne eurót, az is kérdés, hogy kit szeretne az euróövezet? Az 1993-ban hatályba lépett Maastrichti Szerződés tartalmazta a Gazdasági és Monetáris Unióba való belépéshez meghatározott úgynevezett konvergencia-kritériumokat. Ezek a következők:

A csatlakozni szándékozó ország inflációja legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legkisebb rátát felmutató tagállam átlagát. Az átlagos nominális hosszú lejáratú kamatráta legfeljebb 2 százalékponttal haladhatja meg a három legkisebb inflációs rátát felmutató tagállam kamatának átlagát. Az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát. Az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát. Két évig biztosítani kell a nemzeti valuta stabilitását.

Nem megyünk végig a számokon, most a csehek zömében már kereteken belül vannak, alacsony kamattal, alacsony inflációval 50 százalék alatti eladósodottsággal, mi magyarok, azért messze vagyunk még ezektől a szintektől.

Mit érezne az átlagember?

Az euró egy átlagos cseh, vagy magyar polgár életében nem hozna túl nagy változást.

Annak természetesen van némi haszna a hétköznapokban, ha már nem kell váltani a különböző devizanemek (elsősorban az euró és a saját deviza) között, a világ második számú devizájának használata biztonságosabb, mint egy kisebb devizának a használata.

És a pozitívumok között lehet felsorolni azt a szimbolikus érvet is, hogy a bevezetés egyfajta pozitív kötöttség és védelem is.

Milyen védelemre gondolunk? Lehet, hogy a nehéz makrogazdasági helyzetbe kerülő görögök, vagy az olaszok utálták Brüsszelt, vagy utálták Berlint, de azért nagyjából kijelenthető, hogy az államcsődtől csak az ő védőhálójuk mentette meg őket.

A negatívum az átlagember szintjén az euróbevezetésnél jelentkező nehezebb számolás, a kerekítésekből fakadó inflációs (áremelkedési hatás) lenne, de azért nem becsülnénk le annyira a honfitársainkat, hogy ne tanulna meg mindenki seperc alatt új nagyságrendben számolni.

Összességében azért túlzott lelkesedés sem a polgárok, sem a politika oldaláról nincsen Csehországban, ahogyan Magyarországon sem az euró bevezetése mellett, de a legutóbbi példák, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia, a balti államok, Portugália, Írország euróbevezetései alapján attól sem kell tartani, hogy a váltás nagyon megrázta volna ezeket az országokat.

És tulajdonképpen azért azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, kötelezően vállaltuk, hogy bevezetjük a közös fizetőeszközt. A kérdés már csak az, hogy mikor és hogyan? Mindenesetre, a határidő nélküli ígéret valóban olyan, mint a „majd jelentkezem”, vagy a „majd felhívlak”, talán abban a pillanatban még komolyan is gondoljuk, de aztán lehet olyan helyzet, hogy ez nagyon sokáig mégsem történik meg.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.