Napoléon Bonapartéval (magyarosan Napóleon) kapcsolatban rengeteg életrajz olvasható, legutóbb (sokadszorra) filmen is feldolgozták a történetét. A katonai és politikai zseni pályafutását bármeddig lehetne elemezni, azonban talán ezeknél is érdekesebb, amit ez a Korzikáról származó, az ellenségei szerint feltűnően alacsony (a valóságban teljesen átlagos magasságú) férfi a világban kiváltott.
Uralkodása egyfajta korszakhatár, hiszen a világ utána már nem folytatódhatott ugyanabban a mederben. Száműzetése után a győztes nagyhatalmak vezetői megpróbálták ugyan visszaterelni a történelmet a régi mederbe, de valójában nem sikerült.

Forrás: Wikipedia
Elsőként nézzük meg azt az időszakot, amikor e korszakos zseni hatalomra került. Ez a francia forradalom volt, amely alapjaiban kérdőjelezte meg azt az európai berendezkedést, ahol a felső arisztokrácia vezette a neki alávetett tömegeket. Európában valójában mindenütt ez volt a gyakorlat, annak ellenére, hogy voltak lényeges különbségek. Míg Ausztriában, az Orosz birodalomban vagy a forradalom előtti Franciaországban például abszolutizmus volt, azaz a korlátlan uralkodói hatalom érvényesült (ha az uralkodót a kor filozófiai irányzatai a népe „felemelésére” sarkallták, akár a nép ellenére is, akkor felvilágosult abszolutizmusról beszélünk), addig Angliában parlamenti, alkotmányos monarchia működött. Igaz hiába volt parlament és alkotmányos monarchia, a hatalom ott is az arisztokrácia, illetve a leggazdagabbak kezében volt, hiszen ők ültek a parlamentben.
Már életében démonizálták
A francia forradalom ennek véget vetett, alapvető társadalmi viszonyokat törölt el, kisemberekből – forradalmárokból – lettek, lehettek vezetők, és bár a francia forradalom által kialakított rendszer a demokráciától ugyancsak messze volt, de az alapelvek elvileg végig érvényben voltak, azaz a szabadság, egyenlőség és testvériség, azaz az az elv, hogy minden ember egyenlő.

Forrás: Wikipedia
Bonaparte Napóleon ebben a forradalmi korszakban volt katonatiszt. Mivel a francia forradalmi állam egész történelme alatt szinte végig harcban állt, a tehetséges katonáknak – főleg, hogy a korábban a tisztikart adó arisztokrácia eltűnt, nagy részüket szó szerint lefejezték – megnyílt a terep a felemelkedésre, még az olyan, elvileg kívülállóknak is, mint Bonaparte. Ő ugyanis nem volt született francia, Korzikán látott napvilágot, ahol inkább olaszul és korzikaiul beszélt, családi neve születésekor Bounaparte volt, ezt 1796-ban franciásította Bonapartéra, ugyanis a Napóleon valójában keresztnév. Franciául csak 10 éves korától beszélt, 1779-től, amikor beiratkozott egy francia katonaiskolába.
Napóleon nyilvánvaló katonai zseni volt, 60 (más források szerint több, mint 200, legalábbis a párizsi Diadalíven ennyi felirat szerepel) csatában vett részt. Legtöbbször diadalmaskodott, igaz nem volt győzhetetlen, hiszen többször legyőzték, nem csak Waterloonál, hanem korábban is, de kevés hozzá hasonló hadvezér volt a világon. A képet persze árnyalja, hogy hadjáratai egymillió francia katona, és sok millió ellenséges katona halálát okozták.
Nagyságát az is mutatja, hogy már életében démonizálták ellenfelei, és a propaganda minden módon megpróbálta kedvezőtlen, kíméletlen zsarnok színben feltüntetni. Hasonló propagandafogás volt az az angol álltás is, hogy nagyon alacsony termetű volt. Mivel ekkor fényképek nem voltak, azt, hogy valaki hogyan nézett ki, festmények, rajzok és leírások mutathatták csak meg mindazoknak, akik az adott személyt nem ismerték, ezért a franciákkal ellenséges államokban szinte bármit le lehetett írni a császárról.
Napóleon valójában 168 centiméter magas volt, ami akkor teljesen átlagos testmagasságnak számított. A kis termetéről szóló állítások alapja egy tudatos vagy véletlen számítási hiba, mert az angolok átvették a francia magasságmeghatározást, ami szerint Napóleon 5 láb 2 hüvelyk magas volt, ami az angol mértékegységek szerint 157 centinek felelt meg, de Napóleon francia volt, és a francia mértékegységeket SI mértékre átszámolva 168 centiméter jön ki.

Forrás: Wikipedia
Mi minden változott miatta
A hihetetlen gyorsan felemelkedő katonatiszt (1786 januárjában lett tüzér hadnagy, 1793-ban, 24 éves korában tábornok) sikeres hadjáratokkal, jó propagandával hatalmas népszerűségre tett szert Franciaországban, amely az 1790-es évekre belefagyott a forradalomba, a társadalmat kimerítette a folyamatos háború, a jakobinus terror, majd 1794-től a thermidori konvent uralma. A „megfagyott forradalmat” használta ki, hogy 1799-ben államcsínyt kövessen el, és Franciaország első konzulja, azaz diktátora lett. Hatalmát népszavazással szilárdította meg, igaz ennek az eredménye a későbbi szocialista államok szavazásaihoz lehetett hasonló, hiszen az igenek aránya 99,94 százalék volt. Pár évvel később, 1804-ben, hatalma csúcsán császárrá koronázta saját magát, azaz önmaga tette a fejére a koronát, a pápa csak asszisztálhatott a ceremóniához.
Napóleon kétszer bukott meg, elsőként 1814-ben, miután a sikertelen orosz hadjárat után a megtépázott császár csapatait a „Népek Csatájában” Lipcsénél az európai uralkodók szövetsége megverte. Napóleon ez után lemondott, és Elbára vonult száműzetésbe. Nem sokáig maradt ott, 10 hónap után 1815 februárjában mindössze 700 emberével megszökött (10 hónapig tulajdonképp Elba uralkodója volt saját, igaz kicsi hadsereggel), és három hónap alatt, 1815 júniusában már 200 000 fős sereget vezetve ütközött meg az ellene vonuló porosz és angol seregekkel a belgiumi Waterloonál.
A császárt ez után már Európától messzebbre az Afrika Atlanti óceáni partjai előtti Szent Ilona szigetére száműzték, itt hunyt el 1821-ben.
Azonban hatása a mai napig tart, nézzük meg, hogy mi mindent változtatott meg ez a francia-korzikai államférfi-katonatiszt.
Napoleon hatása
Új államok jöttek létre, régi, nagy múltú államok szűntek meg. Napóleon bukása után alakult meg a Napóleon által bekebelezett, de előtte már független Hollandiából, valamint az Osztrák Császársághoz tartozó Osztrák-Németalföldből a Németalföldi Királyság, amelyből Belgium 1835-ben, mint önálló ország vált ki.
A francia hódítás az itáliai félsziget politikai térképét is átrendezte, például megszűnt a Velencei Köztársaság, azt Napóleon birodalmának felosztása után az Osztrák Császárság kapta meg.
1806-ban megszűnt a Német-Római Császárság, ez a X. századra visszanyúló birodalom. A Habsburgok már korábban, félve attól, hogy Napóleon megszünteti a Német-Római Császárságot, 1804-ben új császárságot kreáltak maguknak, a Habsburg kézen lévőt Német-Római birodalomhoz tartozó területekből megalakították az Osztrák Császárságot. (Ebbe egyébiránt Magyarország, amely jogilag mindig is önálló királyság volt, nem tartozott bele.)

Napóleon megváltoztatta Észak-Amerika térképét is, ugyanis a császár döntött arról, hogy a francia Louisiana gyarmatot – ami gyakorlatilag akkor a mai USA kontinentális területeinek nagy részét, szinte az egész Mississippi völgyet jelentette – 1803-ban eladja az Amerikai Egyesült Államoknak, ezzel az USA területét gyakorlatilag megkétszerezte.
Napóleon szüntette meg a Máltai Lovagrend államát Máltán, amikor 1798-ban elfoglalta a szigetet. A lovagrend azóta egyfajta „virtuális állam”.
Ugyan Napóleon gyakorlatilag teljhatalmú uralkodó volt, de alatta dolgozták ki azt a jogi kódexet, amely a polgári törvénykezés alapja lett, amelyben már valóban nem volt helye az osztályok szerinti megkülönböztetésnek. A Code civil Franciaországban – természetesen módosításokkal – a mai napig érvényben van. A törvénykönyv hitet tett a polgári szabadságjogok, a törvény előtti egyenlőség, a tulajdon és a szerződések védelme mellett, és gyakorlatilag az egész nyugati világban a polgári törvénykönyvek mintája lett.
Bukása után alakult ki a „Szent szövetségi rendszer”, amelynek célja a forradalmi mozgalmak eltörlése volt. A Szent Szövetségbe tömörült államok – azaz a reakciós hatalmak – kötelezték egymást a forradalmak elleni segítségnyújtásra, és ezért jelentek meg 1849-ben orosz csapatok a magyar szabadságharcban. Azonban a szabadság-egyenlőség-testvériség szelleme kitört a palackból, és nemcsak az 1848-as forradalmakhoz járult hozzá, hanem szellemi alapot adott az olasz egységhez vagy Dél-Amerika gyarmatainak a függetlenedési törekvésekhez.

Fotó: Domonkos Csaba
A francia háborúk és Napóleon olyan, a mindennapi életünket is befolyásoló dolgokat is megváltoztatta, mint a közlekedés. A napóleoni háborúk lóhiánya hívta életre a kerékpárt, a cukorhiánya pedig, mert a nádcukor, ami Európán kívül termett, nehezen hozzáférhetővé vált, terjesztette el a répacukrot.
Napóleon alakja megkerülhetetlen, neve fogalomü, uralkodása, tettei mai napig hatással vannak életünkre. Párizs központjában a Diadalív máig hirdeti győztes csatáit, és sírja kiemelkedő látványosság a francia fővárosban, ahol egyébként minden tábornokának nevét valamilyen közterület viseli, de a császárról egy utca sincs elnevezve.