Mennyivel megy a világ leggyorsabb autója?

Amióta Carl Benz feltalálta az autót az ember mindig egyre gyorsabban és gyorsabban akar száguldani. Hol van vajon a határ? A valaha volt leggyorsabb autó 1228 km/h-val száguldott, bár valójában ez egy szuperszónikus repülő volt. Nagyon sokan vesztették életüket a sebesség hajszolásában.

A Speed Week kifejezetten egy olyan egyhetes rendezvény, ahol minden a sebességről szól. Az Utah államban lévő Boneville sós síkság ugyanis olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amely a sebességrekord kísérletekhez ideális. A kiszáradt, egykor sós tómeder ugyanis teljesen sima és a talaja nagyon tömör.

A nagy kiterjedésű területen viszonylag könnyen ki lehet jelölni egy olyan, nagyon hosszú egyenes szakaszt, ahol a sebességrekorder járműveket ki lehet próbálni.

A sebességrekordokat általában úgy mérik, hogy a kijelölt, akár 16 kilométer hosszú pálya egy-egy kilométeres szakaszán mérik a sebességet. A járműveknek ezt a távot adott időn belül kétszer kell megtenni, ellentétes irányban, és az adott szakaszon futott egyenkénti maximum sebességeket átlagolják.

Többféle sebességrekord is létezik. Van az abszolút sebességrekord, azaz szárazföldi, kerekes járművel elért legmagasabb sebesség, ezt egy sugárhajtású járművel, a Thrust SSC-vel érték el. De külön kategóriát jelentenek a meghajtási módok, hiszen jegyzik a rakéta hajtású járművek, a benzin és a dízelmotorral hajtott autók vagy az elektromos járművek sebességrekordját, ahogy motorkerékpárokét is, de külön feljegyzik a leggyorsabb szériaautókét is.

Látható, hogy ha valaki sebességrekordot akar dönteni, akkor sok megdöntendő eredményt talál, valamint vannak szervezett események, ahol mindenki viszonylag biztonságban próbálkozhat.

Vannak persze amatőr kísérletezők, pár éve egy cseh milliárdos,

Radim Passer a saját Bugattijával a német autópályák azon részén, ahol nincs sebességhatár, megpróbálta elérni az autó hivatalos végsebességét, és 417 km/h-val száguldott.

Ugyan nem a sebességhatár túllépése miatt (hiszen az az adott szakaszon nem volt), de a közúti közlekedés veszélyeztetése miatt a német rendőrség eljárást indított ellene.

A sebességrekordok története

Amióta Carl Benz feltalálta az autót, majd a felesége Bertha Benz magát az autózást, szinte azóta kíváncsiak az emberek arra, mennyi lehet az autók maximális sebessége.

Az első elérendő álomhatár a 100 kilométer/óránkénti szédítő tempó volt, amit már viszonylag korán, 1899-ben áttörtek, egy belga mérnök, Camille Jenatzy elektromos hajtású járműve a „La Jamais Contente”.

A „Soha meg nem elégedetten” nevet viselő, kifejezetten a rekorddöntésre épített autó 105,88 km/h-val száguldott. Nem sokkal később a 100 kilométeres óránkénti határt gőzhajtású, majd belső égésű motorral hajtott járművekkel is meghaladták.

Természetesen ez csak a kezdet volt, hiszen ott volt a 100 mérföldes (160 mm/h), a 200 kilométeres és sorban a többi „kerek számos” kihívás a versenyzők, fejlesztők számára.

Az első világháború előtt, 1914 nyarán már a 200 kilométeres tempó közelében jártak, Lydston Hornsted autóversenyző az angliai Brooklands-ban 199.7 km/h-s sebességet ért el egy 21,5 literes motorral szerelt, 200 lóerős Benz versenyautóval. Ez a futam volt az első, amelyet a ma is használt módszer szerint futottak, azaz a kísérlethez két futam kellett egymás után, ugyanazon a pályán, de ellentétes irányban.

A két háború közti időszak volt a sebességrekord hajszolás virágkora, nagyon sok kísérlet történt, egymással versenyeztek a próbálkozók, akár pár hónapon belül megdöntötték az előző csúcsot.

E korszakban a brit versenyzők voltak kifejezetten aktívak, Malcolm Campbell, Henry Segrave, George Eyston vagy John Cobb nemcsak egymásra licitáló versenyzők voltak, hanem médiasztárok is, a sajtó igen élénken érdeklődőt az újabb és újabb eredményeik iránt.

Az I világháború előtti majdnem 200 km/h-s rekord a II. világháború előtt nem sokkal már 595 km/h-nál járt, a Railton Special névre keresztelt autót két, w 12-es repülőgépmotor hajtotta, a pilóta John Cobb volt.

Ekkor már külön kategóriája volt a pályán, illetve a közúton mért eredményeknek, a közúti rekordot az új német autópálya hálózat egy speciális szakaszán állították be 1938. január 28-án.

Az erre a célra épített Mercedes-Benz W125 Rekordwagennnel a korszak egyik leghíresebb autóversenyzője, Rudolf Caracciola 432.36-km/h átlagolt sebességet ért el. Ugyanaznap, ugyanott a Mercedes nagy vetélytárs márkája az Auto-Union is megpróbálkozott a saját autójával, de a teszt tragédiával, Bernd Rosemeyer halálával végződött. Az itt felállított közúti sebességrekordot nem is döntötték meg egészen 2017-ig.

A modern rekordok

A valaha épített leggyorsabb szárazföldi jármű, a Thrust SSC szuperszonikus autó.

Ez egy kerekeken guruló, szárnyak nélküli vadászrepülő, ennek megfelelően egy egykori vadászpilóta, Andy Green vezette.

A brit fejlesztésű járművel 1997. október 15-én, azaz 28 éve érték el a hihetetlen 1 228 km/h sebességet, és elsőként törte át kerekes jármű a hangsebességet.

A rekordra majdnem pontosan 50 évvel az után került sor, hogy 1947. október 14-én egy rakétahajtású repülőgép a levegőben áttörte elsőként a hanghatárt.

A Thrust SSC sugárhajtású volt, azaz a hajtómű nem a kerekeket mozgatta meg.

Az abszolút rekordot utoljára olyan autóval, amelynek hajtóműve – ami nem dugattyús motor, hanem gázturbina volt- a kerekeket hajtotta 1964-ben döntötték meg, akkor Donald Campbell 648.73 km/h-val haladt Ausztráliában.

Azóta az abszolút rekordokat sugárhajtóművel vagy rakétamotorral felszerelt járművekkel döntötték meg.

Az egyéb kategóriákban is folyamatosan próbálkoznak egyre magasabb sebességeket elérni, a kerekeit hajtó járművel elért maximum a 745 kilométer óránként, ezt 2018-ban érték el. De az elmúlt évtizedekben megdöntötték a villany (2016 szeptember, 627 km/h) jármű sebességrekordját is.

Tragédiák

Természetesen történtek halálos és nem halálos balesetek a sebesség hajszolása közben.

Sokáig az egyik legfurcsább balesetként tartották számon John Parry-Thomas 1927-es balesetét.

Parry-Thomas Malcolm Cambellel vívta párbaját, épp Cambell döntötte meg az ő korábbi eredményét, és a visszavágásra készült. A korabeli rekordöntésre készülő autók sajátossága volt a hatalmas motor, ezért sok autóból előre nem nagyon lehetett kilátni, a sofőrök inkább oldalt kinézve vezették az autót.

John Parry-Thomas kísérletére Dél-Wales egy hosszú, homokos partján került sor, de a vezető elvesztette az uralmát a gépszörny felett, és az felborult, John Parry-Thomas pedig életét vesztette.

Nagyon sokáig úgy tartották, hogy a balesetet az okozta, hogy Parry-Thomas – aki ugye oldalra nézett ki az autóból – fejétől pár centire futott az a lánc, ami a hátsó kereket hajtotta (a kerekek lánchajtása a maga korában teljesen elfogadott megoldás volt), amely elszakadt, és az elszabadult lánc ölte meg a pilótát.

Az autót a baleset után ott a tengerparton a tömeg egyszerűen elásta a parti homokba, csak 1969-ben találták meg, és 15 éven keresztül restaurálták. Ez alapján ma már úgy vélik, hogy nem a lánc ölte meg John Parry-Thomas-t, hanem a felborult autó okozta a halálos sérülést.

Egyes források szerint Bernd Rosemeyer a tragikus 1938-as rekordkísérleténél valójában gyorsabban ment, mint Rudolf Caracciola, de a halála miatt a rekordot nem hitelesítették.

Volt azonban arra példa, hogy a pilóta halála után mégiscsak elfogadták a rekordot, ilyen eset történt Jessi Combssal, aki ugyan egy technikai hiba miatt sajnos belehalt 2019 júniusában a rekorddöntésbe, de a FIA, a Nemzetközi Automobil Szövetség 2020-ban elismerte, hogy Combs 841,338 km/h-val haladt, és ezzel ő lett a leggyorsabb női autóvezető a világon.

Amikor Magyarországon futották a csúcsot

Ma a legtöbb kísérlet az Utah-i Boneville sós síkságon, a Speed Week-en történik.

Sok helyen volt, és van is még alkalmas hely a rekorddöntésre, általában ezek hosszú, egyenes sós síkságok vagy homokos tengerpartok.

A közutak, versenypályák nem annyira alkalmasak, hiszen általában – forgalomtechnikai és egyéb okok miatt – az autóutaknál nagyon ritka a hosszú egyenes.

Azonban voltak olyan autóutak, amelyeket megépültükkor direkt úgy alakítottak ki, hogy azok a rekorddöntésekre is alkalmasak legyenek. A két háború között az egyik ilyen út épp Magyarországon volt.

A Budapest -Kecskemét műút építésekor 1934-ben adtak át egy olyan szakaszt, ami egy 5 kilométeres nyílegyenes részt tartalmazott, és itt a Királyi Magyar Automobil Club 1938-ig rendszeresen rendezett rekorddöntési kísérleteket, és már az első ilyen rendezvényen, a közúti sebességrekordot (tehát nem az abszolút rekordot) Rudolf Caracciola 1934. október 28-án 321 km/h-s sebességgel megdöntötte.

A rekordautók mögött komoly tudományos, műszaki háttér áll.

Ma már nem lehet egy garázsban felpiszkálni egy járművet, hiszen hihetetlen magas sebességekről beszélünk, ahol nem csak a motor teljesítménye számít, hanem az autó minden apró részlete.

Nem véletlen, hogy az abszolút szárazföldi csúcsot 28 éve nem döntötték meg.

Lehet arról hallani, hogy építenek egy gyorsabb autót, de ott pénzügyi gondok vannak.

Egyes speciális kategóriákban azonban kísérleteznek ma is, hiszen, ha nem lenne igény, nem tartanák meg minden évben a Speed Weeket.