Már 2400-an haltak meg Iránban. A két hete zajló tüntetéseket elképesztően kíméletlenül veri le a regnáló kormány. Trump azt állítja a segítség úton van. A lázadás mögött évtizedes sérelmek és teljes gazdasági összeomlás áll. Mi vezetett ideáig? A Közel-Kelet egyik legnagyobb országának története lehangoló. A többezer éves perzsa állam adottságait tekintve az egyik leggazdagabb is lehetne, ehelyett a vallási vezetők elnyomó rendszert építettek ki, amely az ország elszegényedéséhez vezetett.
Az amerikai jogvédő szervezet, a Human Rights Activists News Agency szerint
már több mint 2400 tüntető halt meg, mióta Iránban a múlt hónapban megkezdődtek a tüntetések. A kivégzések mellett a szervezet jelentése szerint több mint 18 000 embert vettek őrizetbe – írja a CNN.
Donald Trump amerikai elnök arra buzdította az iráni tüntetőket, hogy folytassák a demonstrációkat, a: „segítség úton van”. Emellett figyelmeztette Iránt, hogy ne végezzen ki tüntetőket, mert az Egyesült Államok „erős válaszlépéseket” fog tenni. Az ENSZ-ben Irán képviselője azt állította, hogy Trump a tüntetés további folytatására buzdítással megsértette a nemzetközi jogot.
Iránban öt napja nincs internet-hozzáférés, bár néhány vezetékes és mobiltelefon-felhasználó tegnap először tudott külföldre telefonálni, mióta a kormány leállította a kommunikációt.
Mi vezetett a tüntetésekhez?
A gazdasági teljesen összeomltott, az iráni riál elértéktelenedett, az infláció az egekben, és az alapvető élelmiszerek beszerzése is nehézséget okoz a középosztálynak.
Irán ma már nagyon szegény, kevesen kereskednek vele (elsősorban Kína) és nagyon sok élelmiszerimportra szorul, hiszen terméketlen földjén hivatalosan 87 millióan élnek, de mivel Irán nagyon sok síita menekültet is befogadott, főleg Afganisztánból, valójában inkább 90 millió embert kell eltartania.
A legfontosabb élelmiszereket állami kiosztással, gyakorlatilag jegyrendszerben kapják az emberek.
És egy szomorú tény:
Irán szénhidrogénvagyona alapján a világ egyik leggazdagabb állama lehetne, ehelyet a Közel-Kelet végtelenül szegény országa lett.
A szabadságjogok teljes hiánya és a mélyszegénység vezetett a tüntetések kiterjedéséhez.
Az ajatollahok előtt
A mai Irán bár köztársaság, az állam igazi vezetője Ali Hámenei ajatollah, vallási vezető, miközben az Iráni Iszlám Köztársaságnak van világi elnöke is, valamint titkos általános választásokon megválasztott parlamentje is.
Mint a tudás.hu-n is megírtuk, Irán még a hetvenes években Amerika barát politikát folytatott, de népnyúzó diktátora, az 1980-ban elhunyt Reza Pahlavi sah nagyon elnyomta a másként gondolkodókat, elsősorban a teokrácia, a vallási és állami vezetés összefonódásának híveit.
Pahlavi sok olajat adott két nagy szövetségesének az Egyesült Államoknak és Izraelnek, előbbitől rengeteg dollárt, utóbbitól temérdek fegyvert kapott, ekkor kezdődött meg az atomprogram is. Pahlavi a kapott támogatásból rengeteget költött önmagára, saját pompájára és védelmére.
A muszlim fordulat
Amikor aztán 1979-ben a nép elzavarta a diktátort, és győzött az iráni zöld forradalom, Khomeini ajatollah vezette az országot, amellyel bár egyáltalán nem demokratikus, de mégis népi alapú vezetés vette át a hatalmat. 1989-es halála után lett az ország vallási és valójában teljesértékű vezetője Ali Hámenei ajatollah, aki már bőven túl van a 80-on és a körülötte lévők is ebből a korosztályból kerültek ki.
Hámenei alatt vált az ország valójában azzá, amit ma egy összeomló gazdaságként értékelünk, amely ellen most országos felkelés robbant ki.
Kemény fellépés a tüntetők ellen
A rezsim a túléléséért küzd, ezért a fellépése kíméletlen A Forradalmi Gárda elitalakulatokat bevetették a nagyvárosokban. A kormány gyorsított eljárásban hoz halálos ítéleteket a tüntetők ellen, hogy elrettentse a tömeget.
Nagyhatalmak hozzáállása
A világ feszülten figyeli a teheráni eseményeket, de mindenki más okból:
Moszkvának szüksége van az iráni drónokra és rakétákra az ukrajnai háborúhoz. Egy bukás katonai vákuumot jelentene nekik.
Irán Kína legnagyobb olajszállítója. Pekingnek a stabilitás az érdeke.
Törökország retteg az iráni polgárháborútól. Ez ugyanis hatalmas menekültáradatot zúdíthatna Törökországra, és megerősítené a kurd szeparatista törekvéseket a határon. Erdogan ezért a „rend és stabilitás” mellett szólal fel.
Izraelben a vezetés abban reménykedik, hogy a rezsim összeomlik. Izrael számára Irán a „polip feje”, amely a Hezbollahot és a Hamászt mozgatja. Egy belső váltás megszüntetné a közvetlen nukleáris fenyegetést és a regionális proxy-háborúkat.
Visszatérhet-e az elűzött sah fia, Reza Pahlavi Jr.?
Reza Pahlavi, az 1979-ben elűzött sah fia, jelenleg az Egyesült Államokban él száműzetésben. Ő azonnal jelentkezett, hogy kész újra átvenni a hatalmat.
A tüntetők egy része (főleg az idősebbek) az ő nevét skandálja, mert a sah korszakát a modernizációval és a jóléttel azonosítják.
Pahlavi a visszatérés érdekében nem királyként, hanem a demokráciába való átmenet egyik arcaként pozicionálja magát. Bár népszerű, az iráni ellenzék megosztott: sokan nem akarnak újra monarchiát, hanem egy szekuláris köztársaságot választanának.
Mi várható?
Ha az iráni rezsim megrendül, az dominóeffektust indíthat el. Libanonban a Hezbollah, Jemenben a húszik, Szíriában pedig Aszad elnök veszítheti el legfőbb támogatóját. Ez vagy egy új, békésebb korszakot hoz, vagy – ami félelmetesebb – egy hatalmas, vallási és politikai káoszt a térségben.
Az is kérdés, ha az amerikaiak aktivan vennének részt az ország belső ügyeinek rendezésébe, ehhez mit szólna Oroszország vagy Kína.
