Mikor érdemes az öregecske rútert cserélni – elmondjuk!

Koronavírus – A védőoltás nélkül átlagosan 16 havonta fertőzhet újra a vírus
2021-10-21
Ablaktörlő, kávéfilter, szalagfűrész: ezeket a találmányokat köszönhetjük nőknek
2021-10-23
Show all

Mikor érdemes az öregecske rútert cserélni – elmondjuk!

Életünk tele van praktikus tudnivalókkal. A talpfa nem fából van, hanem betonból. A vízcsap nem csap, hanem szelep. És a rúter (router) valójában nem útirányító, hanem hálózati átkapcsoló (switch), és csomagszűrő és tűzfal, és még folytathatnánk. Hasznos házi kütyü, beüzemeljük és elfelejtjük, de időnként érdemes ki- majd bekapcsolni. Körülbelül öt évenként meg illik venni egy újat. Miért? Erről is szó lesz alább.

Először ismételjük át, mire való a „rúter”. Arra, hogy a lakásba bejövő internetkapcsolatot a háztartásban levő tartalomfogyasztó készülékeknek szétossza. Régen-régen vezetékes csatlakozással, manapság csaknem kizárólag rádióhullámú kapcsolattal: wifivel. Innen származik a rúter harmadik neve: access point, azaz internetelérési pont. De a múlt kötelez: ma is minden wifi-rúteren van legalább négy vezetékes hálózati (LAN-, Ethernet-) csatlakozó, és igen, igaz az is, hogy az így kapott internet mindig stabilabb, mint a wifi-s, ezért talán nem csak a múlt miatt van ott az a csatlakozó.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy manapság már az a készülék, amelyet a szolgáltatótól kapunk az internetszolgáltatás igénybevétele céljából, beépítve tartalmaz egy wifi-rútert (annak 4 LAN-csatlakozójával egyetemben).

A legtöbben ezt használjuk – minek is adnánk ki 6-20 ezer forintot egy külön készülékért, amikor ingyen megkapjuk? Valójában nem ingyen persze, hanem a havi díjban fokozatosan kifizetjük, és valójában a szolgáltatóé marad, ha átmegyünk másikhoz, le kell adnunk. Még egy „valójában”: ha a szerződéskötéstől számított 5-6 évnél később váltunk, már nem nagyon kell a régi szolgáltatónak, mert újabb típust használnak.

„A hálózat maga a számítógép” – Scott McNealy, a Sun (számítógépgyártó) igazgatója szerint

A rúter már elég régóta nem egy buta hardver, hanem egy célszámítógép.

Van központi egysége, memóriája, órajele, operációs rendszere stb. Az a fő feladata, hogy a hálózati adatcsomagokat optimálisan forgalmazza, ellenőrizze, és a lehető legjobban kiszolgálja az összes rácsatlakozott készüléket. Bonyolult szoftverrendszer fut rajta, és, mint tudjuk, minden szoftverben van legalább egy változó, egy ciklus – és egy hiba. A hibákat a gyártók folyamatosan javítják, emiatt egy frissen vásárolt, tehát hónapokkal ezelőtt gyártott rúter beüzemelésekor az első dolog, hogy frissítjük a szoftverét, amely így majd remélhetőleg kevesebb hibát tartalmaz, mint a korábbi verzió.

A rossz fiúk mindent tudnak a világ összes valaha kapható volt hálózati eszközéről, jellemzően a gyári alapbeállításokat (az alapértelmezett hálózatnevet és wifijelszót), és a szoftverek összes verzióinak kihasználható hibáit. Szoftverrobotjaik folyamatosan pásztázzák a világhálót, ha találnak egy rútert, bepróbálkoznak az alapértelmezésekkel, és jelentik gazdáiknak, ha sikerült, ők meg kihasználják az adott készüléket, ha és amikor szükségük van rá.

A hibák meg akkor kellenek, amikor erre a számítógépre a rosszfiúk az eredetitől eltérő szoftvert akarnak távolról telepíteni, ehhez először a számítógépet a hiba segítségével megzavarják, és amíg az a zavarból megpróbál helyreállni, átveszik fölötte az ellenőrzést. Ez a más szoftver figyelheti az adott eszköz és a környezetében levő többi készülék adatforgalmát, figyel és jelent. Továbbá része lehet a szoftverrobotokat működtető álcázott hálózatnak.

Nos, ezért kell a rúter alapbeállításait megváltoztatni, hogy a szoftverrobotok továbbálljanak, és egy nálunk képzetlenebb használót hekkeljenek meg.

Miért kell saját rúter, ha a szolgáltatótól kapott készülékben minden benne van?

Mert az a készülék a szolgáltatóé, ő üzemelteti, és távolról korlátlanul tudja vezérelni: újraindítani, átállítani, hibát keresni benne, szoftverét frissíteni stb. Korlátlanul.

Ez egyébként rendben van, mert ennek a körülménynek köszönhetően tud kevés zavarással szolgáltatni.

Aki viszont egy ilyen idegen készüléken nyugodtan átereszti a saját, személyes adatforgalmát wifi-elérési pontként is használva, az biztosan nem paranoiás. Bár, ha alaposabban belegondolunk, miután az internetszolgáltatónál amúgy is megvan a teljes adatlenyomatunk, amelyet bűncselekmény gyanúja (!) esetén a hatóságok átvizsgálhatnak, mindegy, hogy a saját vagy az „idegen” wifi-elérési pontot használjuk. Annyit azért tegyünk meg, hogy megváltoztatjuk az alapértelmezett, gyári wifihálózat-nevet (SSID-t) és jelszót, hogy ne tudjon bármelyik szerelő távolról felcsatlakozni a családi hálózatra. Ehhez sajnos be kell lépni a szolgáltató készülékének kezelőfelületébe, ott lehet elvégezni a változtatásokat – ami nem elemi iskolai feladat. Piros pont a szolgáltatónak, hogy ehhez megadják az adatokat a készülék leírásában. (Ahol nem árulják el, hogy távolról át tudják állítani ezt is, és nagyobb rendszer-átállításokkor ezek a beállítások törlődnek, újra el kell végezni azokat.) Ugyanitt lehet letiltani a szolgáltatói készülék wifijét, ha saját rútert veszünk, hogy a nem használt wifi ne növelje környezetünkben az „elektroszmogot”. (Ez nem túlérzékenység, egy aktív wifi készülék folyamatosan ad ki jeleket, hogy ő aktív, akkor is, ha soha nem felel senki, és az adás pillanatában foglalja a sávszélességet. Ezek az adások tartalmazzák a hálózat nevét és a rúter egyedi, hálózati azonosítóját is – ezek az adatok bekerülnek azokba a globális adatbázisba, amelyek az egyedi azonosítókhoz hozzárendelik a GPS- (földrajzi) koordinátákat. Ezek a globális adatbázisok az alapjai a GPS nélküli helymeghatározásnak, amelynek éppen ezért csak 20-50 m, azaz egy wifi-hatótávolságnyi a pontossága.

Számos esetben lehet hasznos saját „rútert” használni

Ha még nem említettük volna, a saját rútert LAN- (Ethernet-) kábellel kell csatlakoztatni a szolgáltató készülékéhez, ami arra is lehetőséget nyújt, hogy (rádiós szempontból) jobb helyre telepítsük, mint amazt. De lássuk az eseteket.

Ha nem elegendő a szolgáltató készülékének hatótávolsága: nem tudja „beszórni” a lakást (telephelyet), ekkor vásárolhatunk egy erősebb wifi-elérési pontot és/vagy átjátszó(ka)t.

Ha meglevő, USB-s nyomtatónkat meg akarjuk osztani az összes családtaggal, akkor olyan rúterre lesz szükségünk, amelyen van nyomtató fogadására alkalmas USB-port. Ha viszont a nyomtatási szolgáltatást most létesítjük, vegyünk wifis nyomtatót, és csatlakoztassuk ugyanarra a hálózatra, amelyet mindenki használ a családban.

Ha olyan készülékünk van, amely gyorsabb/más kapcsolatra képes, mint a szolgáltatóé: vehetünk fejlettebb, gyorsabb, megbízhatóbb rútert, mint amilyet a szolgáltató nekünk ajándékozott. Ez átvezet ahhoz a kérdéshez, hogy mikor érdemes cserélni. Sokan járhattunk úgy az elmúlt években, hogy a telefonunkat kétévente cseréltük, a rúter meg maradt a régi, és az új telefon otthon lassabban internetezett (ha egyáltalán), mint az utcán (a mobilnettel). Ennek az is lehetett az oka, hogy a telefonban újabb szabványú wifi volt, mint amilyen a rúter gyártásakor létezett, és a telefon megpróbált kapcsolatot teremteni az idősecske rúterrel, jó esetben sikerült neki, egyébként nem. Rúterünk elmaradottságára egyébként úgy derül fény, hogy egyre több vendégünk nem tud csatlakozni a wifinkre – ilyenkor újabb, korszerűbb rútert kell venni.

Az évek során több új wifi-szabvány is megjelent, adatátviteli sebesség, hatótávolság és megbízhatóság szempontjából egyre fejlettebb tulajdonságokkal. Ezek fokozatosan jelennek meg a telefonokban, laptopokban és a rúterekben.

Ilyen újdonság a Wi-Fi 6 szabvány is, amely nagyobb sebességgel és egyszerre több készülékkel tud kommunikálni. Számos ilyen rútert lehet már kapni, de a szolgáltatók készülékei („modemei”) még nem támogatják az új szabványt – mert wifi6-os kütyüből sincs nagyon sok.

Mint fentebb már említettük: a szolgáltató maga is 5-6 évenként cseréli a készülékét, ezt a gyakorlatot mi is követhetjük, ha másért nem, az ilyen élemedett készülékekhez a gyártóik már nem készítenek belső szoftver-frissítéseket, tehát esetleg megnő az illetéktelen behatolás kockázata. Bár, ha a már szintén említett hálózatnév- és jelszóváltoztatást elvégeztük, elhanyagolható a növekedés.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.