Minden idők legfurcsább és leghosszabb olimpiája

Franciaországban mindenképp meg akarják akadályozni, hogy Le Pen abszolút többséget érjen el
2024-07-01
A Műegyetemnek új rektora van
2024-07-01
Show all

Minden idők legfurcsább és leghosszabb olimpiája

120 évvel ezelőtt, 1904. július elsején kezdődött és majdnem öt hónapig, november 23-áig tartott a modern idők leghosszabb, egyben legkisebb, és mindenképp legfurcsább olimpiája. A mindössze négy főből álló magyar csapat a negyedik helyen végzett az éremtáblázaton, az ötödik helyen a pontversenyben. Az olimpiát lényegében kisajátító észak-amerikaiakon kívül csak Németország előzte meg Magyarországot az éremtáblázaton – ötször akkora csapattal.

Az 1896-ban Athénben rendezett első modern kori olimpia után 1900 Párizsban a világkiállítás keretében, annak alávetve olyan zűrzavaros olimpiát rendeztek, amelyet úgy tűnt, nem lehet majd alulmúlni. De lehetett.

Az 1904-es olimpia megszervezésének jogát 1901-ben Chicagónak ítélték. Tartottak tőle, hogy kevesen fognak áthajózni az óceánon a versenyekre, de az amerikaiak ígértek fűt-fát, ingyen hajót, s érveltek azzal, hogy az amerikai sportolók milyen remek eredményeket értek el az előző olimpiákon, és hogy Amerika sportélete mennyire fejlett.

Morzsák a Világkiállítás asztalán 

Csakhogy abban az évben világkiállítást rendeztek Saint Louis-ban, ezzel ünnepelték meg a Louisiana Purchase századik évfordulóját. Ez volt az az esemény, amikor Napoleon rongyos 15 millió dollárért eladott több mint 2 millió négyzetkilométernyi területet az Egyesült Államoknak, tulajdonképp a mai USA középső részét Louisianatól föl a kanadai határig.

Logikus volt, hogy a Louisiana Purchase-t Saint Louis-ban ünnepeljék, noha Louisiana XIV. Lajosról kapta a nevét,

Saint Louis pedig egy sokkal korábbi, IX., viszont Szent Lajos királyról. Saint Louis akkor a gyorsan fejlődő ipar még gyorsabban növekvő városa volt, a negyedik legnépesebb város az Egyesült Államokban. (Ma a 70.). Szépen meg is vesztegették a világkiállítástól hasznot remélő üzletemberek Missouri állam törvényhozóit, hogy vállalják be a rendezvényt.

Egy olimpiai-világkiállítási plakát 1904-ből

Egy olimpiai-világkiállítási plakát 1904-ből
Forrás: Wikipedia

Az amerikai közép-nyugat azonban önmagán kívül mindentől messze van. A Világkiállítás rendezői tartottak tőle, hogy kevés lesz a látogató, és kiigényelték maguknak az olimpiát, hogy ezzel növeljék a világkiállítás vonzerejét.

Ennek a NOB egyáltalán nem örült, nem is szerették ezt az olimpiát. A testület tagjai közül csak hárman voltak jelen, Pierre de Coubertin is távol maradt a távoli eseménytől. S hogy miért került mégis oda a sportesemény? Theodor Roosevelt elnök személyesen döntötte el fél évvel (!) az olimpia előtt, hogy Chicago helyett Saint Louis legyen a színhely.

Ezt akkor még meg lehetett tenni, az olimpiai játékok szabályozása ugyanis még nagyon laza volt. Annyira, hogy az olimpiának előzetes programja sem volt. Nem lehetett tudni, mikor kezdődik, mikor végződik, milyen sportágakban, milyen számokat rendeznek meg, milyen szabályokkal és feltételekkel.

Még utólag sem egészen egyértelmű, mettől meddig tartott az az olimpia és hány sportágban rendeztek versenyeket. A legtöbb forrás július 1. és november 23 közé teszi a III. olimpiát, de van olyan forrás is, mely szerint május 14-től október 29-ig tartott. A világkiállítást április 30-án nyitották meg, december elsején zárták be. Ebbe a hét hónapba kellett elhelyezni az olimpiát.

A rendezők mindenféle rendű, rangú, komolyságú versenyeket rendeztek a Világkiállítás idején. Összesen közel négyszázat, és az a 73 (más források szerint 95), amit ebből a NOB elfogadott – az lett az olimpia.

Olimpiai bajnokokkal feltöltött emberi állatkert  

A hivatalos olimpia a fehér férfiaké volt. Csupán íjászatban szerepelhetett néhány nő. A színes bőrűeket, pláne a feketéket kitiltották a komoly versenyekről, és hogy az appartheidnak humanista színezetet adjanak, megrendezték az embertani napokat (Antropological Days). Ezen az „etnográfiai olimpián” kínaiakat, bantukat, egyéb feketéket, indiánokat, eszkimókat stb. állítottak ki az 1889-es párizsi világkiállítás Zoo Humain-jének mintájára. Ezeken a versenyeken bohóckodásra kényszerített, illetve felbérelt kiszolgáltatott embereken szórakozott a publikum, és nevetséges eredményekkel olimpiai bajnokokat neveztek ki közülük.

"Verseny" az embertani napokon

“Verseny” az embertani napokon
Forrás: Wkipedia

A sporttörténészek abban sem egyeznek meg, hogy hány sportágban rendeztek „igazi” olimpiai versenyeket. Egyesek szerint 11-ben, mások szerint 18-ban. Akkoriban nem egészen úgy határozták meg az egyes sportágakat, mint ma. Egy sportágnak számított például az úszás, a vizilabda és a vízbe ugrás. (Ez utóbbi nem azonos a mai műugrással. Fejessel távolugrásban rendeztek versenyt.)

Minden sportolót atlétának neveztek, és az atlétikába sok minden beletartozott.

A torna mindenképpen. Az összetett csapatverseny és az egyéni hatosverseny számai például ezek voltak: nyújtó, korlát, ló, távolugrás, súlydobás, 100 yardos síkfutás. A tornaversenyek (korlát, ló, nyújtó, gyűrű stb.) számai közé tartozott a buzogány is, amellyel manapság a ritmikus sportgimnasztikában dobálóznak. Nem mindig egyértelmű, hogy egy-egy sportág bemutatóként vagy hivatalos versenyként szerepelt a programban. A kötélhúzás, a lacrosse, a roque (a krokett amerikai változata) mindenesetre a hivatalos program része volt.  

Kötélhúzás a san louis-i olimpián

Kötélhúzás a san louis-i olimpián
Forrás: Wikipedia

Mindabból, amit a NOB-nak ígértek a tengeren túli sportolók utazásának megkönnyítésére, semmi nem teljesült. Ingyen hajókról végképp nem volt szó. Nagyon kevesen szelték át az óceánt az olimpia kedvéért. Így lett a Saint Louis-i a legkisebb olimpia, a legkevesebb versenyző olimpiája.

Egyes források szerint 12, mások szerint 15 ország versenyzői szerepeltek a III. Nyári Olimpiai Játékokon, de a versenyzők több mint 80 százaléka az Egyesült Államok színeiben szerepelt, és ehhez jöttek még a kanadai sportolók. A versenyzők kevesebb mint tíz százaléka érkezett Észak-Amerikán kívülről: összesen 62, más források szerint 66 sportoló.

Állampolgárság szerint lettek volna többen is a nem észak-amerikaiak, mert az Egyesült Államok színeiben indították azokat a nem túl régen bevándorolt sportolókat is, akiknek még nem volt meg az amerikai állampolgárságuk. Ezt sem vették akkor még szigorúan.

A versenyek túlnyomó része amerikai házi verseny volt. Kizárólag amerikaiak bíráskodtak. Sokszor „hazavezették” a versenyeket. Nem egyszer előfordult, hogy a külföldieket szándékosan elkésették a versenyről. Halmay Zoltánnak pedig kétszer kellett megnyernie az 50 yardos gyorsúszást, hogy elismerjék a győzelmét.

A 96 aranyéremből 78-at, a 280 éremből 239-et az Egyesült Államok sportolói nyertek el. Ehhez még hozzáadhatjuk Kanada és Kuba 8 aranyát, 15 érmét.

A maratonfutás rajtja

A maratonfutás rajtja
Forrás: Picryl

A dicsőséges minicsapat – magyarok Saint Louis-ban

„Sajnos, sporterőink amerikai szereplése elé óriási akadályok gördülnek. A múlt héten alakult meg a magyar olympiai bizottság. Érdekes volt látni, hogy az a sok kitűnő, tapasztalt sportférfi, mily tanácstalanul állott a nehézségekkel szemben, melyeknek bizonytalanságából csak az az egy szomorú tény emelkedett ki, hogy az amerikai bizottság az európai versenyzőknek semmi kedvezményt sem nyújthat. Kárba veszett fáradság lenne, ha e lap hasábjain vitába akarnánk bocsájtkozni a derék yankeekkel, a szemükre akarnánk hányni azt, hogy egyszerűen becsapták 1900-ban az olympiai bizottságot, mikor fűt-fát ígértek az európaiaknak…” (Nemzeti Sport, 1904. január 24.)

Ekkor úgy számoltak, hogy egy versenyző kiküldése mindennel együtt kb. 1600 koronába kerülne szerényen – és szerény kinti megélhetést – számítva. Ennyi volt ekkor egy fiatal vagy helyettes gimnáziumi tanár évi fizetése. Elsősorban állami segítségre, másodsorban adományokra, jótékonysági rendezvények bevételeire számíthattak.

Világos volt, hogy csak azok részvételéről lehet szó, akiknek a legjobbak az esélyeik. Elsősorban az úszók és a kardvívók jöhettek szóba. A kardvívókat kilőtték Bécsben, mert élvonalbeli vívóink a monarchia közös hadseregének tisztjei voltak, és a Monarchia urai hallani sem akartak arról, hogy a közös hadsereg tisztjei magyar színekben vagdalkozzanak. Ezért a magyar kardvívók csak a következő, a londoni olimpiától uralták az olimpiai vívóversenyeket évtizedeken át.

Hosszú vívódás után négy sportoló kiküldése mellett döntöttek, de még ezzel is gondok adódtak, amelyeket Brüll Alfréd, a magyar sport legendás mecénása, 1905-től az 1940-es feloszlatásáig az MTK elnöke oldott meg: „A MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség – R.S.) eredetileg úgy határozott, hogy a saját költségén Saint Louis-ba utazó Múzsa Gyula, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjának vezetésével, két-két atléta és úszó vegyen részt az olimpián. Mivel egyrészt csak négy személyre volt elegendő a rendelkezésre álló összeg, másrészt az merült fel, hogy a NOB-tag nem viselheti gondját a versenyzőknek, két atléta, egy úszó és hivatalos vezetőként a MASZ-titkár, Stankovits Szilárd kiküldése mellett határoztak. Kiss Géza távúszó mellőzését a kiküldésre jelölt Halmay Zoltán sprintúszó sérelmezte, és mert egyesületük, a MUE nem állt mellettük síkra, az MTK elnökéhez, Brüll Alfrédhoz fordultak segítségért azzal, hogy ha keresztülviszi Kiss kiküldését, mindketten az MTK versenyzői lesznek. Brüll nem vitázott, hanem vállalta a 2000 koronás költség fedezését, mire a hat kiküldött útnak indult.” (Képes Sport, 1985. október 22.)

Az úszók pedig átigazoltak az MTK-ba. (Ekkor még az úszók is a MASZ-hoz tartoztak, éppen az ilyesfajta konfliktusok hatására váltak ki abból.)

A két atléta Gönczy Lajos volt és Mező Béla volt.

„Mező Béla jelölését nem tartjuk szerencsésnek. Mező idei eredményei nem kielégítők. A 100 méteres síkfutásokban kontinentális atlétának nincsen esélye, távolugrásban is gyenge formát mutatott Mező, míg a hármasugrásra nem is trénirozott. Miért nem jelölték ki inkább Vargha Pált…/…/ Ha az olympiai próbaversenyeken elért eredmények voltak a döntők, miért jelölték Mezőt, aki egyetlenegy versenyt sem nyert azokon?”

Ezt kérdezte Az Újság (1904. július 20.). (Vargha nyerte az 1904-es magyar bajnokságot távolugrásban és 110 méteres gátfutásban.

Halmay aranyérmet szerzett az 50 és a 100 yardos gyorsúszásban. 50 yardon is előbb ért a célba, de az amerikai versenybíró holtversenyt hirdetett, az újraúszást Halmay toronymagasan megnyerte. Ő az előző olimpián is érmes volt, a következőn is az lett. (Illetve az előzőn még nem egészen, mert Saint Louis-ban kaptak először érmeket a dobogósok.) 1905-ben Halmay lett a 100 méteres és a 220 yardos gyorsúszás első hivatalos világcsúcstartója.

Az 50 yardos úszóverseny első fordulója. Ezt Halmay Zoltán kétszer is megnyerte.

Az 50 yardos úszóverseny első fordulója. Ezt Halmay Zoltán kétszer is megnyerte.
Forrás: Wikipedia

Kiss Géza második lett egy mérföldön, harmadik fél mérföldön. Mező Béla a futószámokban kiesett, távolugrásban nem jegyezték az eredményét, mert nem volt az első hatban.

Gönczy Lajos magasugrásban negyedik, helyből magasugrásban ötödik lett, de talán szerezhetett volna érmet ő is, ha jobbak a körülmények.

Egy ezüstérem  (800 méteres síkfutás) San-Louis-ból

Egy ezüstérem  (800 méteres síkfutás) San-Louis-ból
Forrás: Wikipedia

A körülményekről:

„A problémák mindjárt az elszállásolásnál kezdődtek. A német futóbajnok, Johannes Runge így írt erről: ‘Az, hogy ez hotel, enyhén szólván túlzás, helyette inkább istállót kellene mondani. Ebben a szörnyű rönkhodályban 5000 egyágyas és 2500 kétágyas hátborzongató szoba van. A legborzalmasabbak azonban az öltözők. Botrányos, hogy ilyen odúkat bocsátanak a hosszú út után elcsigázott külföldi atléták rendelkezésére.’ Egy másik német, az úszó Emil Rausch pedig az étkezésre panaszkodott: ‘Az európai gyomor számára ehetetlen bölényhúst kaptunk, így főleg főtt burgonyán és nyers tejen éltünk.’ A magyarok is éheztek ettől a koszttól, és hazai szakácsot követeltek. A magasugró Gönczy Lajos nem is tudta ‘hozni magát’, és mélyen a formája alatt csak negyedik lett. Egy későbbi versenyen viszont – szert téve némi hazai ételre és italra – két centivel nagyobbat ugrott, mint pár nappal előtte az olimpiai bajnok!” (Sporthistória, 2003/6.)

(Gönczy jogász lett, bíróként tevékenykedett, elesett Doberdónál.)

A magyarok augusztus 27-e és szeptember 6-a között versenyeztek. Az olimpiai bajnokokat akkor világbajnokokként üdvözölték, hiszen sportági világbajnokságok még nem voltak:

„Halmay Zoltán ismét nyert világbajnokságot. Halmay Zoltán a saint-louisi olympiai versenyek 100 yardos úszás-világbajnoka és világrekordere tegnap megnyerte az 50 yardos úszás-világbajnokságot is. Ezt a szenzácziós hírt közlik velünk Saint-Louis-ból, ahol tegnap véget ért az atlétikai, illetve úszóversenyek sora. Ilyen fényes eredményekre nem lehettünk elkészülve, s csak most, a világ legnevesebb atlétáinak küzdelme alkalmával tűnik ki, hogy mily magas klasszison áll a magyar sport, íme Kiss Géza is előny nélkül indult a 440 yardos handicapben, s csak egy 20 yarddal induló amerikai úszó tudta legyőzni.”

Saint Louis után többen elgondolkodtak, érdemes-e tovább erőltetni az olimpiai játékokat, ha ez lesz belőlük. A görögöket annyira felháborította, ami Saint Louis-ban történt, hogy 1906-ban időközi olimpiát rendeztek, amely sokkal inkább olimpia volt, mint a Saint Louis-i, de persze hivatalosan nem lehetett az.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.