A széleskörű foglalkoztatottsági szint megőrzése kulcskérdés, arra épül ugyanis a kormány számos intézkedése, mint például az anyák jövedelemadó mentessége, de a nyugdíjrendszernek is az ad stabilitást – erről beszélt a Tudás.hu-nak adott interjúban Szalai Piroska. A miniszterelnöki főtanácsadó megjegyezte: már rég túl van Magyarország azon, hogy más országok példáját lesse, a családbarát megközelítés igazi innováció, ez a fókusz unikális a világban és egyre többen figyelnek fel rá. A szakember nagy eredménynek tartja, hogy hazánkban 2019-től a gyermekesek szegénységi mutatója már kisebb lett, mint a gyermekteleneké, illetve a 2010-es „borzasztó állapotok” után a társadalom egészét nézve felzárkóztunk az EU-átlaghoz, sőt számos területen jobbak is lettünk.
Miniszterelnöki főtanácsadóként miben kíván hatni a kormányra leginkább?
Öt területtel foglalkozom, ezek a gazdaság, a versenyképesség, a munkaerőpiac, a demográfia és a családok életkörülményei. Ezekben közös és ugyanakkor az egész kormányzás fókuszát is jól jelzi, hogy mindegyiket a családok szemüvegén, pénztárcáján keresztül vizsgáljuk.
A friss statisztikai adatokra alapozva olyan elemzéseket készítek, amelyek máshol nem találhatók meg, összefüggéseket, a Világbank és az Eurostat mérőszámait vizsgálom, amelyekkel ki lehet mutatni, hogy egy-egy gazdasági intézkedés a magánemberre miként hatott, hol vannak még olyan fehér foltok, ahol lépésekre van szükség.
Nem általánosságokat, hanem konkrét problémafeltárásokat és adott esetben tűpontos beavatkozási javaslatokat, adatalapú anyagokat várnak tőlem.
Ezek mind hatalmas területek. Van esetleg olyan közöttük, amely prioritást élvez?
Amit kiemelnék az a munkaerőpiac, amely köszöni szépen, jól van, hihetetlenül ellenállónak bizonyult a külső sokkokra, és maradjon is ez így.
A foglalkoztatás ugyanakkor soha nem statikus, ha kívülről nem is látszik, mindig alakulnak és megszűnnek állások, ezekre az átrendeződésekre pedig oda kell figyelni.
A munkaerőpiacon 2010 óta megjelent plusz egymillió fő, ami a reálkeresetek jelentős megemelkedésével együtt a középosztály kiszélesedését és gazdagodását is hozta magával.
A fő feladatom felmérni, hogyan tud a kormány a családok életkörülményein tovább javítani, illetve az elért eredményeket – amelyeket a covid, a háború, az infláció és az energiaárak elszabadulása sem tudott felülírni – megtartani, hogy ne csússzunk vissza a 2010 környéki borzasztó állapotokba.
A jelenlegi bizonytalan világgazdasági körülmények között mit lehet tenni, hogy a munkaerőpiac ne sérüljön?
Olyan kihívások és változások vannak jelen, amelyeket csak úgy tudunk kezelni, a „köszöni szépen, jól van állapotot” fenntartani, ha elébe megyünk a problémáknak, gyorsabban észrevesszük, mielőtt még megjelennének a munkaerőpiacon. A covid alatt például vállalatok sora ment volna csődbe, ha a szabadpiacra bíztuk volna a megoldást, ez pedig kezelhetetlen mértékű munkanélküliséghez, elbocsátásokhoz vezetett volna. Ehhez hasonlóan az energiaárak elszabadulásakor 2022 nyarán is legalább az átlagfelhasználás szintjéig meg kellett védeni a fogyasztókat, hogy a családok életkörülményei ne boruljanak fel.
A foglalkoztatás területén most azt tartom a legfontosabbnak, hogy legalább annyi vagy inkább még több új munkahelyet hozzunk létre azok helyére, amelyek most kockázatosabbak, esetleg a megszűnés fenyegeti azokat, illetve az új munkahelyek a tudásintenzív területeken jöjjenek létre.
A high tech szférán belül – amely a csúcstechnológiai ipart és a tudásintenzív szolgáltatásokat foglalja magába – 2015-től Európa legjobbjai között vagyunk már, előfordult, hogy a második helyre kerültünk az Eurostat számai alapján, és a jó pozíciónk megmaradt a covid után is.
Mely területeken áll fenn jelenleg leginkább a megszűnés veszélye?
Korábban az energiaintenzív területeket tartottuk a legveszélyeztetettebbeknek, mára már nem sok figyelem jut erre a témára, persze ez még változhat újra. Egyelőre még kérdéses, hogy a mostani viszonyok között mely területeken jelentkezhetnek problémák szélesebb körben, reméljük a legjobbakat.
Ami az energiaintenzív területeket illeti, két módon lehetett hatni a piacra: egyrészt az olcsóbb energia rendelkezésre bocsátásával, továbbá az energiafejlesztések előrehozatalának a támogatásával. Ezzel a stratégiával munkahelyeket tudtunk Magyarországra hozni, például az autóiparban is.
Volt olyan gyár Nyugat-Európában, amelyet bezártak és a gyártást ide telepítettek – nem utolsó sorban az energetikai területen korábban elért eredmények miatt.
A korábbi teljesítményünkre tudunk alapozni minden egyes alkalommal, amikor egy megoldandó problémával szembesülünk, így van ez az esetlegesen megszűnő munkahelyek esetében is.
Az amerikai vámoknak milyen hatása lehet középtávon?
A vámokról tudni lehetett már az amerikai kampány idején, de legkésőbb az elnökválasztás napjától, hogy jönni fognak.
Magyarország azt mondja, hogy ki kell maradni a háborúból, függetlenül attól, hogy az fizikai vagy gazdasági természetű, akkor tudunk továbblépni, ha a béke szigete maradunk.
Hazánk a rendszerváltásig visszavezethetően egyike Európa nyitott gazdaságainak, azaz a teljes GDP magas hányadát teszi ki az export és az import. Nekünk nincs egy Skodánk, mint a cseheknek, viszont tudunk jó kapcsolatokat kialakítani minden irányba, amit a covid óta új szintre is emeltünk.
Nekünk nem szabad semmilyen visszavágásba belemennünk, nem tehetjük meg azt, hogy visszalövünk, mint Kína, és örülnénk, ha az Európai Unió is így állna hozzá a kérdéshez.
A magyarországi vállalkozói réteg a nagy tőkeerős cégeket leszámítva piac- és technológiahiánnyal küzd. Milyen elképzelések fekszenek a kormány asztalán ennek a rétegnek a helyzetbe hozására?
A vállalkozások megvédése, a kisebb cégek támogatása prioritás a kormánynak, számos program fut ezen a területen. A cégek támogatása azért is fontos, mert azok munkaadók is, így közvetlenül kihatnak a családok életkörülményeire.
A versenyszféra foglalkoztatottainak a háromnegyede kis és közepes vállalkozásnál dolgozik, sőt a 10 fő alatti mikrovállalkozások a foglalkoztatás 40 százalékát biztosítják.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy azokat a cégeket érdemes támogatni, amelyek már önmagukban is megtalálták a piacukat, csak valamire – pénzügyi támogatásra vagy kapcsolatokra – még szükségük van ahhoz, hogy szintet ugorhassanak.
A magyar cégek nagyon kreatívak, mindenre megtalálják a megoldást, de például a kitartásban van még mit fejlődniük, illetve a külpiacok megtalálásában is erősítésre szorulnak. A kkv-k az export kapcsolatokban egyelőre még nem tudnak fölmutatni olyan arányokat, mint például a foglalkoztatásban.
Komoly célkitűzések és programok révén igyekszünk konkrét eredményjavulásokat elérni ezen a területen.
Milyen lehetőségeket lát a startup cégek számára?
Az egész életem az innováció körül forgott, valószínű azért is, mert mérnökként végeztem. A startupok olyan induló innovatív cégek, amelyeknek komoly növekedési potenciálja van, nem elég számukra a belső piac, külföldre is nyitnak. Egy londoni felmérés 2019-ben azt a következtetést vonta le, hogy Budapest a legjobb város a startupok számára Európán belül: jó körülmények között olcsón hozzá tudnak jutni mindenhez, amire szükségük van, legyen szó információról, gyors kommunikációról, jó humánerőforrásról.
2019-ig a fővárosnak is komoly és nemzetközi szinten is elismert startup ökoszisztéma támogató programjai voltak, de a városvezetés azóta már lemondott ezekről.
Az a tudás, ami a startuphoz kell megvan nálunk, az ökoszisztéma, a kapcsolatok az, ahol még előrelépésre van szükség.
Itt nem csak a befeketővel való kapcsolattartásra gondolok, hanem arra is, hogy a magyar társadalom és a gazdaság többi szereplője is figyeljen oda a startupokra, legyen kíváncsi a termékeikre, kezdje el használni a fejlesztéseiket. Az izraeli ökoszisztémát tudom pozitív példaként erre felhozni.
Ha van egy fantasztikus magyar nyelvtanuló szoftverünk, akkor miért használjuk a nemzetközi piacon leginkább elterjedtebbet?
Erőteljesen szerveződik alulról a női vállalkozók hálózata, gondolok itt a különféle díjakra, a mentorprogramokra. A kormány ehhez mit tud hozzátenni?
A női vállalkozók sokszor eltökéltebbek, kitartóbbak amikor a piac megdolgozásáról van szó, jobban utánamennek a problémáknak.
Egy vállalkozás esetében három dologra van szükség: pénzre, tudásra és kapcsolatra.
A tudás általában meg szokott lenni hozzá és a pénz is csak megkerül valahogy, a kapcsolati háló az, ami nehézkesebben szokott összeállni.
A nőknél ráadásul ez nem csak az üzleti partner irányába hangsúlyos, hanem az otthoni kapcsolati háló megléte is kardinális kérdés a háztartással és sok esetben a gyerekkel kapcsolatos teendők miatt, melyek nagyobb részt a férfiak szerepvállalásának erősödése mellett is inkább a nőkre hárulnak.
Az adórendszerben óriási változásokat hoz az édesanyák személyi jövedelemadó mentessége. Milyen számítások alapozzák meg ezt az intézkedést? Hogy térül meg?
Valóban ez is egy befektetés, de nem olyan mint egy részvény vagy egy kötvény, itt nem csak azt vesszük számításba, hogy mennyiért veszem, adom az eszközt; az édesanyák adómentességénél több mindent be kell vonni a mérlegbe.
Sokan kérdezik, hogy az idősebb anyákra miért kellett kiterjeszteni az intézkedést. Ők azok, akik példát nyújtanak azoknak a fiataloknak, akik még csak tervezik a családalapítást. Ha a gyermekesek megélhetése nehezebb, mint a gyerekteleneké, sokan hajlamosak megriadni a családalapítástól vagy későbbre kitolni azt.
A halogatás egyébként 2010 környékén csúcsosodott ki a legjobban, amikor az Európai Unió szegénységi és társadalmi kirekesztődési indexe a gyereket nevelőknél Magyarországon jóval nagyobb volt, mint a nem gyermekeseknél. Mostanra már, azaz 2019-től a gyermekesek szegénységi mutatója már több évben is kisebb lett, mint a gyermekteleneké, meg kell őrizni ezt az átlagot.
Az anyák adómentessége arra a korcsopra összpontosít elsődlegesen természetesen, akik aktívak még gyermekvállalás szempontjából, azaz a 20-40 évesekre.
Az a kétgyermekes pár, amely az átlagkeresetet kapja, azaz mindkettőjüknek 640 ezer forint a bruttó fizetése a gyermektelen párokhoz képest 177 ezer forint nettó plusz jövedelemhez jut – ha 40 év alatti az édesanya, akkor januártól, ha idősebb, akkor pár év alatt.
Fogja bírni ezt a terhet a költségvetés?
Igen, gondoljunk csak arra, hogy 10 százalék felett növekszik a bruttó átlagkereset, ami a jövedelmi adóbevételek növekedésével jár együtt amennyiben a foglalkoztatás szintjét sikerül megőrizni. A fogyasztás növekedése úgyszintén bevételeket hoz az államnak.
Az szja-intézkedés ráadásul nem egyszerre zúdul a költségvetésre, hanem ütemezve van, a bevételnövekedés egy részét fogja felemészteni.
Magyarországon 2,2 millió nő dolgozik, 1,2 millióan valamilyen adómentességnek fognak örülni, vagy azért, mert 25 év alattiak, vagy azért, mert 30 alatti egy gyerekesek vagy 30 fölötti több gyermekesek – ez a női foglalkoztatottak 54 százaléka.
A sajtóban kibontakozott egy vita arról, hogy javultak vagy romlottak a szegénységi mutatók. Milyen számok támasztják alá a javulást ezen a téren és ezek mennyire felelnek meg a nemzetközi szabványoknak?
Több olyan elemzéssel is találkoztam a sajtóban, amely nem az Eurostat sztenderdjét, azaz a hivatalos célindikátort használja. Az EU 2020-as stratégiájában előírta, hogy a foglalkoztatási rátát 75 százalékra kell emelni, a szegénységgel és kirekesztettséggel érintettek számát pedig 20 millióval kell csökkenteni. Magyarországon a foglalkoztatást sikerült efölé emelni, illetve a 450 ezer fős vállalás helyett több, mint egymillió fő került ki a szegénységből, s lépett át a középosztályba.
A 2030-as stratégiában is szerepelnek ilyen célok: további 15 milliós csökkentést írnak elő, amiből 5 millió a gyerek. Szépen csökken a magyar adat újra. Az EU ezt a mutatót használja a méréshez, és én ehhez ragaszkodnék. Ha valaki egészen más módszertannal akar számításokat végezni, hát tegye, de az nem lesz összehasonlítható más tagországokkal.
Hányan szegények most Magyarországon?
A 2010-es időszakban minden harmadik magyar állampolgár, a gyerekeseknek pedig közel 40 százaléka érintett volt a szegénységben és a társadalmi kirekesztettségben. Ehhez képest a covid előtti időszakra eljutottunk oda, hogy az arányszám lecsökkent 18,5 százalékra, a gyermekeseknél pedig 20 százalékra.
A járvány kitörését követően mindenkinél növekedett a mutató, de nálunk a legutolsó, azaz a 2023-as mérés is mindössze 21 százalékot jelzett, vagyis az EU-átlag alatt vagyunk továbbra is, ráadásul ahogy említettem, a gyermekvállalás már nem jelent hátrányt, sőt.
A tavalyelőtti év volt egyébként az egyetlen olyan év, amikor a reálkereset nem tudott növekedni. Bízom benne, hogy 2024-ben újra javult a szegénységi adat, hiszen egy olyan éven vagyunk túl, amikor a reálkeresetek 9,2 százalékkal nőttek, nem beszélve arról, hogy 2025-öt is jelentős keresetnövekedésekkel indítottuk.
Tavaly született a legkevesebb gyerek a világháború óta. Bár rengeteg a pozitív intézkedés mégis miért lehet az, hogy felment 1,56-ra a születési ráta, de azóta ismét nagyon visszaesett, 1,38-ra. Lehet ezen változtatni?
A rendszerváltás után minden országnak sokat zuhant a termékenységi mutatója, így a mienk is: 1,28 volt az ezredfordulón az arányszám, a Bokros csomag konkrétan kimutatható jelentős esést vont maga után. Míg a többi rendszerváltó ország mutatói az ezredfordulóra estek, s utána, illetve az uniós csatlakozás után már javulni kezdtek, addig nálunk ez a javulás csupán 2002-ig volt kimutatható. A mi legrosszabb évünk a 2011-es volt, ekkor csupán 1,23 volt a termékenységi ráta, ami az unió legrosszabbja volt. Innen a növekedés már szinte folyamatos volt 2021-ig, amikor elértük az 1,61-et, onnan pedig lefelé fordult nálunk is a termékenységi ráta és a születések száma is.
A két mutató közül azért érdemesebb a termékenységet, azaz a gyermekvállalási kedvet nézni, nem pedig a születések számát, mert a most szülőképes korban lévő 20-40 éves nők létszáma mára jóval kisebb, mint az előző generációké a rendszerváltás környékén zajlott folyamatok miatt.
Miközben 2007-ben még 1 millió 530 ezer nő tartozott ebbe a korcsoportba, mára negyedével, 400 ezerrel kevesebb, azaz 1 millió 130 ezer.
Ez több rendszerváltó országban is probléma, nem csak nálunk, kevesebb nő, mégha magas is a hajlandósága a gyermekvállalásra, nem tudja kompenzálni a létszámbeli hiányt.
Mik a lehetőségeink, lehet-e ezen fordítani?
Fontos lenne, hogy sok gyerek szülessen, de látni kell a korlátainkat.
A szülőképes nők száma még mindig csökkenőben van, jelenleg az 1985-től 2005-ig született hölgyek vannak a legaktívabb korban. Ha a gyermekvállalási kedvet fel tudnánk vinni 2-re, akkor elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, ami lehetséges volt.
Éppen ezért fontos minden olyan intézkedés, minden példa, amely a gyermekvállalást ösztönzi, a családok anyagi biztonságérzetét javítja, s a következő egy-két évre is erősíti a pozitív kilátásokat.
Minden évben 40 ezerrel kevesebb a munkavállalási korban levő népesség hazánkban, ugyanis többen mennek el nyugdíjba, mint amennyien betöltik a 20 éves kort. Ez milyen hatásokkal járhat?
Akik most lépnek be a munkavállalási korba 2005 környékén születtek, a nyugdíjkorhatárt elérők pedig 1960-ban. Ők ugyan már kevesebben vannak, mint az 50-es évek elején született Ratkó generáció, de a mostani fiataloknál még mindig jóval többen – ez áll a háttérben.
A szociológusok hajlamosak csak az idősödési mutatókat nézni, ami kétségtelenül fontos, de nem foglalkoznak azzal, hogy vajon hányan dolgoznak az aktuális korcsoportból.
Pedig ki tartja fenn a nyugdíjrendszert?
Az idősödési indexünk 2010-ben bármennyire is jobb volt, mint most, mindössze 3,7 millió dolgozó után fizettek nyugdíjjárulékot, most viszont 4,7 millió ez a szám.
Ebből is látszik, hogy a magas foglalkoztatási mutató megtartása milyen lényeges, erre épül az egészségbiztosítás, a szociális ellátórendszer és a nyugdíjrendszer is többek között.
A fiatalokat és az öregeket is egyre jobban érdekli a longevity, ami egészségben idősödést takar. A kormány foglalkozik ezzel a most trendinek számító témakörrel?
Amikor a kormány 2010-ben megnyerte a választást, még az egyik legrosszabb adatot produkálta Magyarország: 57 év egészségben eltöltött időtartamra számíthattunk. Ez azóta az EU-ban az egyik legnagyobb mértékben, öt évvel nőtt és mára felzárkóztunk a középmezőnyhöz. Hozzánk hasonló mértékű javulást még Szlovénia tudott felmutatni.
Az egészségmegőrzéssel külön államtitkárság foglalkozik, futnak különféle programok a turizmus ösztönzésére, zajlanak a bicikliút fejlesztések, a turistaházak rendbehozatala, az egészségügyben is terjed a preventív szemlélet – mindezek remélhetőleg konkrét eredményjavulást hoznak a továbbiakban is a magánszektorbeli kezdeményezésekkel és az emberek szemléletváltozásával együtt.
Mit várnak az árletörő intézkedésektől? A kormány mekkora inflációt tart elfogadhatónak?
Az inflációt vissza kell terelni a 3 százalék plusz-mínusz 1 százalékpontos sáv környékére. Már az is egy jó hír, hogy a februári 5,5-5,6 százalék után lecsökkent 4,7-re márciusban az adat; ebben még az árstop hatása mindössze 4 napot befolyásolt. Bízom benne, hogy áprilisra további javulás következik be, főleg miután a bankok által önálló vállalásként végrehajtott szolgáltatói díjbefagyasztás is éreztetni fogja hatását. (A szolgáltatások árát ilyenkor, tavasszal szokták korrigálni az előző évi inflációval.)
A bolti árak megfogása után a szolgáltatói díjak emelésével lehet megakadályozni az infláció újbóli kilengését, ebbe a küzdelembe a Nemzetgazdasági Minisztérium mellé beszállt Varga Mihály frissen kinevezett jegybankelnök is, aki tető alá hozta a megyegyezést a bankokkal. A jegybank ezzel különlegeset, újat lépett, amit átlagos időkben a központi pénzintézetek nem szoktak.
A családbarát politikának még milyen leágazásai várhatók a jövőben a teljesség igénye nélkül a csok, a babaváró, az adóintézkedések után? Mely országra tekintenek példaképként?
Magyarországon nem egy államtitkársághoz tartozik a családok témaköre, hanem az egész kormányzást átszövi 2010-től, minden területre kihat. Minden kérdést a kormány először a családok szemüvegén keresztül futtat meg, gondoljunk itt az egyszülős családoktól a kisgyerekeseken keresztül a nyugdíjasokig és így tovább. Ami a családoknak rossz, ahhoz tényleg csak végső esetben folyamodik a kormány, ha valamiért dől a ház és meg kell védeni magunkat. Nem is tudnék most olyan eddigi intézkedést mondani, ami a családokat negatívabban érintette volna, mint a társadalmat összességében.
Ez a fókusz unikális a világban. Már régen nem ott tartunk, hogy más ország intézkedéseit kopírozzuk, hanem innovációra, saját igényeinkre és tapasztalatainra építjük az új döntéseket. Vállaljuk fel azt, hogy ebben a legjobbak vagyunk, örüljünk annak, hogy van mit adnunk másoknak. Nem véletlen, hogy egyre többen figyelnek fel az eredményeinkre: a nemrég felált amerikai kormány pozitív példaként tekint ránk, mi több, a tapasztalataink megosztását kérte a védőnői és a családtámogatási rendszerünkről is.
Hogyan tudja összehangolni a különféle szerepköreit, a kutatási, az egyetemi, a kormányzati és a magánéleti feladatokat?
Nekem már nem kicsi a gyerekem, 24 éves, ő is és a férjem is sokat segítenek mindenben. Hat éves korig ugye nagyon sok feladata van az anyának napközben is a gyerekkel, a 6-12 éves korban, az önállósodás időszakában még mindig résen kell lenni, figyelni kell a gyereket teret adva neki.
Az Eurostat is egyébként a statisztikáiban ezeknél a koroknál húzza meg a határokat.
Később következik a leválás – kinél mikor; nekem annakidején a szívem majd összetört, úgy izgultam, hogy ne essen semmi baj a gyermekkel. Ezt követően ugyanakkor megváltozik, bizonyos szempontból egyszerűbben kezelhetővé válik a helyzet, és mára már elmondhatom: egyetemistaként szakmailag is inspiráló gondolatai vannak a fiamnak számomra. Hálás vagyok neki és a férjemnek is a támogatásért.
