Az orosz gazdaság valóban nagyon ellenállónak bizonyult a nyugati szankciókkal szemben, hiszen nő a GDP, erősödik a rubel, az orosz embereknek van munkája. De azért, ha egy kicsit az adatok mögé nézünk, ez egy kifejezetten a hadiiparra bazírozó növekedés, amit most az alacsonyabb szénhidrogénárak már jobban megtépázhatnak, és bár az európai és az amerikai szankciós törekvések rövid távon valóban nem túl sikeresek, Oroszország a legígéretesebb hosszú távú kapcsolatait veszíti el.
Aki mindenféle háttérinformáció nélkül, mondjuk ezekben a napokban érkezik meg egy másik bolygóról a Földre, rápillantana az egyes fejlett államok gazdasági mutatóira, azt gondolhatná, hogy az orosz gazdaság bivalyerős.
A Trading Economics orosz adatai alapján a tavalyi GDP-növekedés például magasabb volt,. mint bármelyik fejlett nyugati állam GDP-növekedése.
A BBC cikke is kiemeli, hogy a 4,3 százalékos orosz adathoz képest a G7 kör, vagyis a legfejlettebb államok adatai is elmaradnak. A G7 tagjai a következők: Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok.
Védelem, védelem, védelem
Az Oroszországgal foglalkozó elemzők, de meglepő módon újabban még az orosz gazdasági vezetők mégis megtorpanásra, recessziós veszélyre hivatkoznak.
Hogy állnak össze ezek az információk?
Oroszországban valóban van egy komoly háborús alapú gazdasági fellendülése, az ország a korábban féltve őrzött tartalékait (elsősorban az olaj- és gázeladásokból felduzzasztott nemzeti alapokat) felhasználva költ a védelmi iparára.
Ez a nagy termelési láz a GDP-t növeli, de az emberek jólétét nem, vagy Oroszország integráltságát sem javítja a világkereskedelembe.
Ezzel rögtön magyarázatot kapunk a 2,2 százalékos (valóban impozánsan alacsony) munkanélküliségre is. Az oroszok elmennek katonának, vagy elmenekülnek az országból, például Belgrádba, vagy az üzbegisztáni Taskentbe, mindkét városban amolyan orosz távmunkás kolónia alakult ki, így viszont tényleg nincs elég férfi az orosz gazdaságban.
Nincs áruhiány az oroszoknál
Amióta Oroszország előbb 2014-ben annektálta a Krím-félszigetet, majd 2022 februárjában intenzíven támadta Ukrajnát, az orosz emberek – az egyre több nyugati szankció ellenére – túl sok problémával nem találkoztak.
Ukrajnában a családok a mozgósítások (vagy más megfogalmazással a kényszersorozások) miatt retteghetnek, addig Oroszországban nincs általános mozgósítás.
A háború eleve 99 százalékban ukrán és nem orosz területen zajlik.
Bántó áruhiány sincsen Oroszországban, persze kivonultak a nagy nyugati márkák, biztosan hiányzik sokaknak a McDonalds, az Ikea, vagy a kedvenc divatmárkája, de kazah, török, kínai áttétellel szinte minden beszerezhető.
Talán egyedül a járműiparban van olyan alkatrészhiány, ami érdemben megkeseríti az emberek életét. Aki pedig azt hiszi, hogy a szankciók csökkentették az árukínálatot, az menjen be egy orosz nagyvárosban (a vidék persze más) egy élelmiszerboltba, lehet, hogy a sajtok, szeszes italok, olajbogyók majd nem olasz, francia, vagy spanyol importtermékek lesznek, de
az afrikai, ázsiai, dél-amerikai eredetű árukínálat hihetetlenül bőséges, ezek a földrészek nem szankcionáltak, inkább örömmel ugrottak a felvevőpiacra.
Magyarországhoz képest mindenképpen, de akár egy londoni, vagy müncheni élelmiszerbolttal összevetve is gazdag egy moszkvai, vagy egy szentpétervári közért kínálata, míg a vidék boltjai egészen mások.
Szankciók az oroszok ellen
Magyarországon amolyan politikai nézetet tükröző hitvita, hogy a rengeteg szankció segített-e csapást mérni az oroszokra. Ha bárki azt mondja, hogy azoknak semmilyen hatása nem volt, ugyanúgy torzít, mintha jelentős hatásról beszélne.
Ha például az energiahordozókat nézzük, a nehezebben szállítható földgáz és szén esetében azért volt hatása bizonyos intézkedéseknek (most abba nem megyünk bele, hogy van, ahol magát a terméket szankcionálták, máshol esetleg csak személyeket, vagy közvetítő bankokat).
Ugyanakkor a nagyobb bevételt jelentő kőolaj esetében azonnal rárepültek a kínálkozó lehetőségekre, Kína, India, Törökország, Indonézia, az Egyesült Arab Emírségek és az Oroszországgal szomszédos országok nagyban üzletelnek Moszkvával. Más kérdés, hogy most viszont a globális recessziós félelmek miatt esett az olaj ára, ez tényleg nagyon nagy érvágás az orosz büdzsének.
Oroszország hadiiparon alapuló gazdaságának a GDP-je mindenesetre évi 4 százalékos szint felett nőtt 2023-ban is és 2024-ben is.
A bérek növekedése és az infláció eközben felgyorsult. De a 9 százalékot valamivel meghaladó inflációhoz képest is sokkal nagyobb kamatszintet kell fenntartania az orosz jegybanknak (most ez 18 százalék, de volt 21 százalék is), hogy megpróbálja hűteni a gazdaságot.
Csakhogy ilyen kamatok mellett a vállalatok nem jutnak finanszírozáshoz, nem tudnak beruházni.
Mi a reális helyzet az orosz gazdaságban?
A mélyebb elemzések, mint a Carnegia írása valahogy próbál leszámolni a mítoszokkal.
Vannak ugyanis orosz, de nyugati mítoszok is.
Az orosz televízió és más orosz hivatalos propagandatermékek a Nyugatot valamiféle idiótának ábrázolják, a tudósítások alapján az ügyefogyott nyugatiak olyan szankciókat vezetnek be, ami amolyan szörnyű hibaként a Nyugatnak többet ártanak, mint Oroszországnak.
Az orosz médiában számtalan olyan jelentés jelenik meg, amely azt állítja, hogy az ország gazdasága a szankciók alatt sokkal jobban teljesít a vártnál.
Ez persze irreális, lehet, hogy az oroszok sokat nem éreznek a szankciókból, vagy vannak sikereik, de a nyugati állampolgárok aztán biztos, hogy kevesebbet.
De az igaz, hogy teljesen irreális az a nyugati felfogás, miszerint a szankciók arra késztetik az elégedetlen orosz lakosságot, hogy tiltakozzanak, megdöntsék Vlagyimir Putyin uralkodó rezsimét, erről egyáltalán nincsen szó.
A hosszabb távú problémák
De akkor mégis mi az, amit mégis elront Oroszország?
2025 elejére a gazdaság lelassult, 2025 első negyedévében a GDP 0,6 százalékkal csökkent az előző negyedévhez képest. Ráadásul mindenféle fontos ágazatban (bányászat, kereskedelem, ingatlanpiac, szolgáltatások, szabadidős tevékenység) csökkennek a számok, az oroszok kezdenek rosszabbul élni.
Az orosz rubel közben több mint 40 százalékos erősödéssel 2025 egyik legerősebb devizája lett, más kérdés, hogy ennek az orosz ipar egyáltalán nem örül, mert így csökken a versenyképessége.
Az országnak sokat árt az olcsóbb olaj, de paradox módon a saját bukása majdnem segített. Vagyis Oroszország úgy meggyengült globálisan, hogy Izrael és az Egyesült Államok mindenfajta ellenállás nélkül leckéztethette meg Oroszország régi szövetségesét, Iránt. Ez annyiban segített, hogy ideiglenesen nőtt az olaj ára a geopolitikai feszültség miatt, de amióta a harci eseményeknek vége, az olaj hirtelen szakadni kezdett.
Recessziós fenyegetés
Az, hogy még maguk az orosz nyilatkozók is olyanokat mondanak, hogy az orosz gazdaság túlhevült, az ország gazdasága az összeomlás szélére sodródhat, sok mindent jelenthet, megtévesztést, a lakosság felkészítését, a rubel mesterséges gyengítését, vagyis az árfolyam befolyásolását.
A baj azonban ennél sokkal hosszabb távú, a szénhidrogén-eladások bevétele csökken, az olaj esetében az ár, a gáz esetében az értékesített volumen a nagyobb probléma.
Oroszország hatalmasat hibázik, a politikai és a katonai vezetés vélhetően úgy gondolkodik, hogy a lassú katonai előrenyomulással is Oroszország jár jobban, mert az javítja a tárgyalási pozícióit. Ugyanakkor a gazdasági szakemberek azt is jelzik, hogy aki képes volt több mint 3 évre kiírni magát a kereskedelmi kapcsolatokból, azzal sokáig senki nem fog potenciális partnerként számolni.
Oroszország jobban megbirkózott a nyugati szankciókkal a vártnál, de a háború a Nyugattal minden egyes nap mélyíti az orosz válságot és hosszabbá teszi a remélhető gyógyulás időszakát is.
Ma teljességgel lehetetlen azt elképzelni, hogy Európa gyorsan és jelentős mértékben visszatérjen az orosz kapcsolatokhoz,
Pedig Oroszország felívelésének mindig az a kulcsa, hogy Európa vásárol-e tőle.
Ha Oroszországnak egyedül Kína marad, az egyben azt is jelenti, hogy a háborúnak a következő évtizedekben Moszkvának sokkal több hosszú távú költsége lesz akár, mint amennyi rövid távú a háború alatt jelentkezik.
Oroszország fenyegetően lép fel a világgal szemben, de közben a Kreml a gazdasági kapcsolatokban szűkíti a lehetőségeit és kifogyóban vannak az eszközei.
