Mindegyikünkkel előfordult már, hogy feltelepített egy alkalmazást, vagyis appot a telefonjára, és azután alig ismert rá megszokott kézikészülékére. Értesítések és reklámok záporoztak a képernyőre, rossz esetben komolyan akadályozva a használatot. Ilyenkor az ember döntésre kényszerül: az app repül a semmibe – azzal a funkcióval együtt, amiért letöltöttük, vagy megpróbáljuk a kellemetlenségeket lenyesegetni.
Szerencsére a helyzet általában nem ennyire rossz. Pontosabban egyetlen új app még nem változtatja meg okoseszközünk teljes személyiségét. De a használati statisztikák szerint 30-nál több, nem gyárilag telepített app van a telefonokon. Ebben a sokaságban viszont biztosan van 2-3, amelyeket tényleg meg kell fegyelmezni ahhoz, hogy a készülék feletti kontrollt visszaszerezzük. Már, ha vissza akarjuk szerezni, mert vannak, akik szeretik a meglepetéseket…
Az azonos is más
Tegyük fel, hogy a többség azt szeretné, hogy 80-100-150 ezer forintos okostelefonja azt és csak azt csinálja, amit a gazdája akar. Ehhez meg kell ismerni a telefont, hogy mit, hol, hogyan kell beállítani. Ahogy embertársainkat is meg kell ismernünk ahhoz, hogy megbarátkozhassunk velük…
Egy kis történelem: harminc éves az az újságcikk, amely felfedi, hogy a dolgozók munkaidejük szabad szemmel jól látható részét töltik PC-jük állítgatásával. Konkrétan az 5-8 százalékát. Gondolja végig az Olvasó: ő maga mennyit időt tölt a telefonja „Beállítások” menüjében. Harminc évvel ezelőtt már felmerült, hogy ha szabványos a cég által használt szoftverkészlet, sokan dolgoznak ugyanazzal, vagy hasonló kezelőfelületekkel, akkor az általános hatékonyság nő, mert a dolgozók által szerzett tapasztalatok megoszthatók, nem kell mindenkit hosszasan betanítani.

Forrás: thrustedreviews.com
Vessük össze ezt azzal, hogy az elvileg minden telefonon „azonos” Android „Beállítások” menüje vajon azonos-e minden telefonon? Nem, nem azonos. Minden gyártóé más: más a Samsungé, más a Xiaomié, más a Honoré, más (volt) az LG-é – még a többé-kevésbé névtelen kínai telefonoké a legszabványosabb, mert ők költenek a legkevesebbet arra, hogy a saját ízlésükre szabják az Androidot.
A jelenség az egyéb szoftverekkel kapcsolatban is létezik: a hasonló funkciójú szoftverek teljes fogalomkészlete eltérő. Az egyik használatával szerzett tudás nem vihető át a másik használatába, a másik szoftver teljes újratanulása során esetleg lesz olyan érzése az alanynak, hogy „ja, ezt ismerem, de ott mások voltak a szavak”. A mentett utalásokat az egyik banki app „Sablonoknak”, a másik „Partnereknek” nevezi, hogy csak egy esetet említsünk.
Olcsó húsnak…
De térjünk vissza a telefonokhoz. Kinek nem okozott még problémát, hogy egy adott hangjelenséget, amelyet meg akart szüntetni vagy elő akart idézni, a „Csengőhang”, „Figyelmeztetési hang” vagy a „Média” menüpontban kell-e beállítani? Nem a használó a hibás, mert az egyes appok sem következetesek abban, hogy melyik kategóriába programozzák az adott hangot.
Abban viszont következetesek az appok, hogy minél jobban felhívják magukra a figyelmet. A legtöbbünk, Magyarországon biztosan, ingyenes, reklámokból élő appokat használ, amelyeknek létérdekük, hogy állandóan a felhasználó arcába tolhassák magukat és a reklámjaikat. Ha még csak a játékprogramokról lenne szó, amilyen a „World of Words” és szókincsjáték-társai, de a közismert és közkedvelt „Duolingo” nyelvtanuló app is diadalmas zenével és 20-30 mp-es reklámmal „jutalmazza” a feladat elvégzését. Amellett, hogy az értesítési sávra rendszeres, rövid időközönként küld valamit.

Forrás: pxere.com
Azt viszont beállítottuk, hogy ha SMS vagy email érkezik, akkor legyen hangjelzés, és ikon bukkanjon fel az értesítési sávon, nehogy elmulasszuk. Ettől viszont az összes nem életfontosságú app is megkapja a jogot, hogy odaszemeteljen, és csak egyesével lehet „őket” letiltogatni. Ha megtalálja az ember a beállításokban, hogy hol lehet…
A közösségi média reklámja az egyik legjövedelmezőbb
Ez viszont általános a közösségi média appokban (Facebookban, Whatsapp-ban, LinkedInben, stb.) Hogy több (sok) réteg mélyen van elásva a saját beállításaik között, hogy miről és milyen értesítést kapjunk, hogy mi jelenhet meg a falunkon és mi nem. Mivel a közösségi média reklám az uzsorakölcsönzés után a második legjövedelmezőbb üzlet, még szép, hogy a lehető legnehezebb megszabadulni tőle.

Forrás: Flickr.com
Oda jutottunk tehát, hogy az ingyenes, vagy olcsó appokért is a reklámok elviselésével fizetünk – mint az internetért általában. Az ingyenességen kívül a fogyasztó megőrzésének egy másik eszköze a kezelőfelület és működési mód gyártótól függő kialakítása. Mintha a Toyotán máshol lenne az irányjelző kapcsolója, mint az Opelen. Dehát a fényszóróé már tényleg máshol van! Még szerencse, hogy a fék- és gázpedál ugyanott van.
Vagyis nem várható, hogy az appok illedelmesebbek lesznek. Vajon azok a használók, akiknek idejük/beosztásuk nem hagy napi 10-30 percet a telefonjuk állítgatására, mit csinálnak? Szolgáltatást vesznek igénybe? Telefonkezelő személyzetet alkalmaznak? Magántitkárt? Mint 60-100 évvel ezelőtt?