A legtöbb nagyon egyszerű kérdésre nincs egyszerű válasz, sőt, már a közel szabatos válasz is bonyolult. Az egyszerű válasz pedig semmit sem mond: mindentől „is” szakadozhat az internet. Néhány lehetséges okot alább felvázolunk.
Először is nem arról beszélünk, hogy az internetkapcsolat megszakad, és úgy is marad néhány órától néhány napig terjedő időre. Ezeknek általában jól megfogható okai vannak: a szolgáltató karbantart, vagy az épülő szomszéd házba bekötik a gázt, és az árok ásása közben eltépték az üvegkábelt, és hasonlók.
Arról beszélünk, hogy a készülékünk (mobiltelefon, tablet, laptop, okostévé) azt üzeni, hogy nincs internet, majd egy-öt perc múlva lelkendezve közli, hogy helyreállt a kapcsolat. Mostanában tömegek számolnak be ilyen tapasztalatokról, és közülük sokan társítják a jelenséget a UPC hálózatának a Vodafone kezelésébe kerülésével. Az ezt megelőző néhány évben az ilyen megszakadások ritkák voltak, még korábbi gyakoriságuk pedig a UPC hálózat működési módosításaihoz voltak kapcsolhatók a szolgáltató (akkori) ügyfélszolgálatának tájékoztatása szerint.
A fejlesztők sem szeplőtlenek
A kapcsolat rövid megszakadásának számtalan oka lehet a szolgáltatás rövid szünetein kívül is. A kapcsolat jellemzően rádióhullámú: wifi, vagy mobilnet, s a rádióhullámok terjedési viszonyai pillanatról pillanatra változhatnak. Irodaházakban gyakori, hogy a wifikapcsolat szabványos hatósugarán belül több készülék van, mint amennyit a kapcsolat elbír. A hatósugár ugye mintegy 20 m (csak optimális esetben lehet 100 m), képzeljünk el tehát magunk körül egy 40 m átmérőjű gömböt: egy zsúfolt irodaházban vajon hány aktív mobiltelefon, laptop esetleg tablet fér el benne?! A wifi szabvány természetesen fel van készülve arra, hogy sok készülék lehessen egyidejűleg kapcsolatban, általában 128 készülék lehet egy adott hálózaton (egy ún. SSID-név alatt), de a wifi frekvenciasávja véges szélességű, és ha a 40 m-es gömbön belül túl sok az aktív készülék, akkor a kapcsolat lelassul, és egy-egy készülék néhány pillanatig „érezheti úgy”, hogy megszakadt az internetszolgáltatás.
A mobilinternet kicsit jobb ebből a szempontból, de tömegesemények alkalmával mégis előfordulhat, hogy túl sokan, például több százan akarnak ugyanazon a bázisállomáson keresztül internetezni, amitől az egy felhasználóra jutó sávszélesség a nulla közelébe csökkenhet.
Ezek a körülmények beláthatók és megérthetők a felhasználó oldaláról. A saját készülékünk csökött képességeit nehezebben tudjuk elfogadni… Lehet a telefonunk, laptopunk régi, kis teljesítményű. Lehet a hálózat szoftverkomponense hibás, rossz verziójú, nem frissített stb. Lehet, hogy túl sok alkalmazás akar internetezni, és végül egyiknek sem sikerül. A szoftverfejlesztők sem szeplőtelenek: többféleképpen lehet igénybe venni az adott készülék erőforrásait, például az internetkapcsolatát: megengedően és agresszívan (utóbbi esetben az app a saját működése alatt a többit kizárja.)
A „túl sok” persze a készülék képességeihez képest értendő. Az újabb készülékek jellemzően jobban tűrik a kapcsolat minőségének változásait, de ez nem törvény, csak tendencia, gyártótól, típustól függ. Szájhagyomány útján terjednek pletykák, hogy ez vagy az a készülék (telefon, laptop, tablet, okosóra, okostévé stb.) a vártnál jobban vagy rosszabbul internetezik.
Végül ismét megemlítjük a rádiós terjedési viszonyok helyi, ideiglenes rosszabbodását. Ezt például okozhatja a térerő helyi változása, amelyet mozgó járműben időbeli változásnak tapasztalunk. Azon nem szabad csodálkozni, hogy mozgó járművön rosszabb (lassabb) az internetkapcsolat, inkább az a csoda, hogy van egyáltalán. (Évek óta minden egyes metrókocsin és vonatszerelvényen saját mobilátjátszó működik, a vonatwifi is valójában mobilinternet.)
Az adatcsomagok ütemére nincs garancia, de előbb utóbb minden megérkezik
A mostani szakadozás egyrészt azért okoz tömeges problémát, mert az otthonról dolgozás az utóbbi két évben nagyságrendekkel gyakoribbá vált a járvány miatt, és sok cég oldja meg a felhasználó-azonosítást mobiltelefonos ellenőrzéssel (szaknyelven: kétfaktoros autentikációt vezettek be a biztonságos távoli kapcsolathoz). Ezt az azonosítást minden egyes megszakadás alkalmával újra el kell végezni, naponta többször akár, és a megszakadás pillanatában le nem zárt műveleteket is meg kell ismételni. Ez időveszteség, kényelmetlen és idegesítő.
Másrészt tömegek fizettek elő online filmszolgáltatásokra (Netflixre, HBO Góra, Primevideóra stb.) szintén a járvány miatt (is). Bár a vonatkozó szoftverek fel vannak készülve a sebességváltozásokra és/vagy rövidke megszakadásokra, a most tapasztaltak sokszor olyanok, hogy pont megáll a film, és a folytatás „felhasználói beavatkozást” igényel, ami csökkenti a szolgáltatás élvezeti értékét. A jelenség a podcast-befogadásra és online rádióhallgatásra is hasonló hatást gyakorol, mivel utóbbit gyakran nem lehet „visszatekerni”, kimaradhatnak teljes műrészletek: adatvesztés lép fel.
Nos, az adatcsomagok forgalmazásával működő internetkapcsolat alapvetően nem garantálja az adatcsomagok megérkezésének ütemességét, csak azt, hogy előbb-utóbb minden csomag eljut a rendeltetési helyére. Ezért minden lejátszó szoftver pufferel: a tartalmat (hangot és/vagy képet) egy átmeneti memóriából, a pufferből játssza le, amelyet a hálózatból folyamatosan tölt is – ha tud. Általában tud. A pufferelés miatt a megszakadást csak akkor vesszük észre, ha olyan hosszú, hogy kifogyott a pufferből az „anyag”. A puffermemória méretétől függ, hogy mennyi idejű tartalmat tárol, ez az idő készüléktől szoftvertől és tartalomtól függően néhány tizedmásodperctől néhány percig terjedhet. Tapasztalat szerint a Netflix (videóstreamelés) 2-3 másodpercnyi adagot tárol, ha ennyi idő alatt nem jön vissza az internet, akkor a film megáll.
A felhasználó ki van szolgáltatva a szolgáltatóknak
Mit tehetünk? Sajnos, keveset. A végfelhasználói szolgáltatási szerződések a sebességre (sávszélességre) és az adatmennyiségre koncentrálnak. Az ide vonatkozó szakkifejezés a „QoS”, a quality of service, azaz a szolgáltatás minősége. Nos, a végfelhasználói szerződésben talán nem véletlenül erről kevés szó esik, az is apró betűvel, az ÁSzF (általános szolgáltatási feltételek) mellékletében. A „garantált sávszélesség” kifejezés a Vodafone-nál nem fordul elő konkrét számérték mellett, a DIGI-nél általában 512 kilobit/mp letöltésre, a Telekomnál az érték a tarifacsomagtól függ (0,16 – 20 megabit/mp közé esik), és nem a „garantált”, hanem a „minimális” kifejezést alkalmazzák.
A fent említett rendkívül sok befolyásoló tényező miatt a tapasztalt negatív jelenségek általában nem képeznek jogalapot anyagi következményekkel járó reklamációra. Magyarul: a végfelhasználó ki van szolgáltatva a körülményeknek és a szolgáltatóknak. De ez a helyzet nem szokatlan, mert a legtöbb esetben így van. Gondoljunk például a háztartási nagygépek 10 éves garanciájának érvényesítési lehetőségeire: városszéli, eldugott ipartelepek sarkában megbúvó szerviz, esetenként készülékszállítási kötelezettség – ember legyen a talpán, aki vállalja a hercehurcát.
Legyünk pozitívak: mindig, mindenkinél szaggat valamennyire az internet, de ez legtöbbször csak kellemetlenség, nem ártalom, a Balatonnál is lehetnek szúnyogok, a Riviérán meg medúzák.
