A magyar színházi szféra eleinte gyanakodva szemlélte a szomszédos Bécsi Állami Operaház 2010-től egyre erősebbé váló digitális tevékenységét, amiben még a kiemelkedő premierek streamingjére is befizethetett bárki. A válsághelyzetben aztán egyre többen kapnak rá a dolog ízére. Ma színházi előadásokat sajnos csakis online lehet megtekinteni. Ehhez azonban nemcsak a nézőknek, a művészeknek is hozzá kellett szokniuk. Sőt egész infrastruktúrát kellett ehhez kialakítani.
Tavasszal az volt a kérdés, hogy a színházban mellettünk ülhet-e a partnerünk. Ragaszkodunk-e ahhoz, hogy az előttünk és mögöttünk lévő két hely üresen maradjon – kerül, amibe kerül a színháznak. Hordjunk-e maszkot a nézőtéren is, vagy csak a közönségforgalmi részeken, magyarul a büfében. A nyár pozitív prognózisokkal kecsegtetett, csak kevesen gondolkodtak előre. Egyikük Mácsai Pál volt, az Örkény Színház igazgatója, aki direktor kollégáival együtt régóta hangoztatja, a színház több ezer éves történetének alapköve az itt és most élménye. Minthogy a nézőtér most üres, az itt hiányáért fájdalomdíjként mást és többet kell kínálni a nézőnek.
Erre hamar ráébredve az Örkényben saját stream stúdiót létesítettek, amely képes a most élményét közvetíteni. Tavasszal, amikor még mindenkit váratlanul ért a bezárás, az Örkény versekkel kárpótolta a közönséget az elmaradt előadásokért. A „Verscsakneked” akcióban a kérések nagyjából fele vidékről érkezett. Ma a stream jegyek harmadát külföldről veszik meg – e tapasztalatok alapján bátran kijelenthető, hogy a színház virtuális nézőtere jócskán kitágult.
Az előadásokat azonban át kell rendezni, ahogy mondják, streamre optimalizálni. Elengedhetetlen lépés a szerzői jogok újrakérése, kiterjesztése streamre. Ez mind idő, az Örkényben a régi előadásszámok mintegy harmadát tudják teljesíteni, a stream épp csak eltartja magát. 2020-ban egy 3900 forintos stream jeggyel otthon ketten-hárman-négyen is megnéztek egy előadást. Ezért az év végén be kellett vezetniük az ötezer forintos páros és a hétezres családi jegyet. Becsületkasszára, mert ellenőrizhetetlen hogy valaki elfogadja-e a változtatást.
Piszkosul hiányzik a közönség
Az élő, lélegző, bizsergető találkozást a közönséggel a jelen idejű közvetítés sem pótolja. Van azonban néhány jótékony hatása. Egy volt osztálytársam 30 éve külföldön él, és ugyanennyi ideje nem látott magyar nyelvű színházat. Most boldogan vásárol, az Örkénybe és ahová csak szeretne, stream jegyet. Ugyanez vonatkozik a szombathelyi, nyíregyházi vagy bátonyterenyei lelkes és kultúrára éhes tanárra, akinek se pénze, se ideje, hogy eljöjjön a fővárosba, kifizesse a közlekedési, esetleg szállásköltségeket – ezt az igényt jelenleg kielégíti a stream. De akármilyen praktikus is ebben a helyzetben, lélekölő arra gondolni, hogy nem ül senki a nézőtéren. Piszkosul hiányzik a közönség. Ugyanakkor roppant felemelő, hogy nem veszítettük el a nézőket, hogy támogatják a színházkultúrát
mondja az Örkény Színház művésze, Bíró Kriszta.
Ha egy élő közvetítés jó, minden néző úgy érezheti, hogy az első sorban ül. Ha jó az operatőr, jó a képvágó, ha jól átrendezték streamre az előadást, akkor különleges élményben lehet része a közönségnek. De ha ott ülnék a nézőtéren, a figyelmemet én irányítanám a színpadra, én dönteném el, hogy melyik színészt nézem. A közvetítésben ezt az operatőr és a rendező dönti el.
Egy már ismert, bejáratott előadás is igen koncentrált próbákat kíván.
Az Édes Annánál tíz vagy tizenkétszer visszamentünk egy-egy pontra, kerestük a megoldást, hogy majd a közvetítésben, a képernyőn ugyanazt adja a jelenet, amit az eredeti előadásban elképzeltünk, megcsináltunk. Ha tudom – tudjuk –, hogy egész közeliben fog megmutatni a kamera, ügyelnem kell, hogy ne reagáljak akkorát, mint amikor a nézőtéren ültek az emberek, és a 20. sorban ülőnek is játszottam. Fontos azért, hogy nem sorolhatjuk hátra az online színház egzisztenciális jelentőségét. Sok kollégánk majdhogynem nyomorog. Sajnos épp azok a műhelyek nem tudnak streamelni, mert nincs rá pénzük, amelyeknek szükségük lenne rá, hogy például a Stúdió K-t említsem.
A Vígszínház nem állított fel saját stream stúdiót, bár Rudolf Péter igazgató is nyitott erre a lehetőségre.
A stúdió létrehozása gazdasági kérdés. Az eszközpark csak az egyik fele, a másik a szakemberek alkalmazása. Munkatársaimmal jelenleg azt vizsgáljuk, hogy mi a legfenntarthatóbb megoldás. Mennyi idő alatt, miként térülhet meg egy ilyen befektetés. Mindannyian nagyon várjuk már az élő előadásokat. A jelen helyzetben viszont meg kellett találnunk a közönséggel való találkozás új formáit. A közvetítések utáni visszajelzésekből azt látjuk, hogy a streamelt előadásoknak köszönhetően olyanokhoz is eljuthat a színház, akiknek egyébként jóval korlátozottabb a hozzáférése. Ezért azt gondolom, hogy az élő színház mellett az online közvetítéseknek is van létjogosultsága. Ráadásul a felvételeknek kultúrtörténeti jelentősége is van, hiszen így az utókornak is megőrizhetők a darabok. Nyilván az egész világ tanulja, hogyan kezelje ezt a helyzetet. Azok az ügynökségek is, amelyek a kortárs nagy írókat képviselik. De egyre többen tapasztalják, hogy ezzel nem veszítenek, hanem nyernek nézőt.
A stream egyidejűséget, élő közvetítést jelent. Minthogy sokba kerül, az élő előadást rögzítik, ahogy anno a televíziók, és a felvételt is beillesztik az adott platfom műsorfolyamába. Bizonyos produkciókat – ha a szerzői jogok lehetővé teszik – tárolnak, ezek on demand, tehát a kedves néző igénye szerint bármikor megnézhetők.
A színház egyik legutóbbi premierjét Rudolf Péter a járvány miatt színháztörténeti pillanattá tette.
Decemberben lett volna a Pesti Színházban Marius von Mayenburg A kő című drámájának magyarországi bemutatója. Mivel a szabályozás lehetővé tette, hogy a próbákat meg tudjuk tartani, online mutattuk be az előadást. Fontosnak tartom ugyanis, hogy legyen kifutása a próbafolyamatnak. Ha a megszokottól eltérően is, de átélhesse a csapat a bemutató érzését. Még akkor is, ha plusz teher, hogy nem a hagyományos módon készül az előadás. De kifejezetten nagy élmény volt. A szakmai élet folytatódik. A célunk az, hogy foglalkoztatni tudjuk a munkatársainkat. Több premiert tervezünk, így jelenleg is zajlanak próbák. Biztosan bemutatjuk a Csáth Géza leveleit, naplórészleteit és zenéit feldolgozó Csáth és démonai című előadást. Majd Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című könyvének színházi adaptációját is Paczolay Béla rendezésében, Kútvölgyi Erzsébet, Balázsovits Edit és Márkus Luca szereplésével.
Trendforduló a színházak életében
Légrádi Gergely 2016-ban hozta létre a Magyar Színházakért Alapítványt. Tagjai a magyar prózai színházak, elsődleges céljuk volt, hogy a kulturális emlékezetnek adózzanak. Full HD minőségben, tévéjátékszerűen rögzítsenek olyan értékes és fontos előadásokat, amelyeket – úgy vélik – meg kell őrizni.
Az alapítvány magán mecenatúra alapján, alulról építkezve kezdte meg működését. Tehát nem a „kultúrpolitika”, hanem a színházcsinálók mondták meg, hogy mit szeretnének, mit csináljon az Alapítvány. Nem állami pénzből és nem profitért dolgozunk, osztalékot senki sem vesz fel, az alapítványban mindenki társadalmi munkás. Az elmúlt öt évben, kőszínházakban és függetleneknél egyaránt, nagyon sok felvételt készítettünk országszerte. Így több éves munka eredményeképpen rendelkezésünkre állt egy jogtiszta és értékes videótár. Már 2019-ben, a pandémia előtt megfogalmazódott a gondolat, hogy csinálnunk kellene egy olyan online internetes platformot, amelyen hasonlóképpen, mint a Netflixen, vagy az HBO-n a sorozatokat, itt színházi előadásokat lehessen nézni. Elindult hát a fejlesztés, ami arra irányult, hogy ún. on demand, tehát bármikor megtekinthető tartalmakat mutassunk a nézőknek, ekkor találtuk ki az eSzínház nevet is.
A járvány első hulláma annyiban befolyásolta Légrádiék elképzeléseit, hogy a színházak bezárásakor hamar rájött mindenki, ahhoz, hogy nézőkhöz és bevételhez jussanak, a közönség pedig színházhoz, az egyedüli lehetőség, hogy online térbe költözzenek. Ekkor eSzínház is váltott: nem az on demand fejlesztésekre, hanem a streamingre, az előadások élő közvetítésére összpontosítanak.
A színházakkal karöltve teremtettük meg a szükséges platformot. Ha most bárki beírja a www.eszinhaz.hu-t, mintegy 20 színház és társulat produkcióit találja meg három kategóriában: élő, felvételről sugárzott és bármikor megtekinthető előadásként. Ma már klasszikus koncertek, jazz programok és táncelőadások is elérhetők a platformunkon – és a kör napról napra bővül.
Jelen pillanatban hat munkatárs látja el az eSzínház ügyfélszolgálati, kommunikációs, marketing és IT feladatait, továbbá gazdasági és elszámolási kérdéseket. Egy streamelés után csak a költségeket vonják le a jegyár bevételből, továbbá az IT fejlesztésekre képeznek tartalékot, a befolyó összegek 70-90 százalékát kifizetik a színházaknak, az alkotóknak.
A jegyárak megállapítását és hogy egy adott produkciót hányszor, hány ember nézhet meg, a színházra bízzák.
Néha előfordul, hogy tanácsot kérnek tőlük, de főszabály szerint a színház mondja meg, hogy milyen árakat szeretne és azt is, hogy – amennyiben kér korlátozást – maximum hány jegyet adhatunk el egy előadásra.
Az élő előadás varázsa, hogy pont azt látja a néző, ami a színpadon történik, míg az on-demand elérhető tartalmak esetében a néző bármikor megszakíthatja az előadást és másnap folytathatja, vagy akár kedve szerint vissza is nézheti,.
Mácsaiék saját rendszerét, stúdióját Légrádi üdvözli.
Így sokkal több darab, sokkal rugalmasabban tud eljutni a nézőhöz, nem nekünk kell stábot és technikát biztosítani a közvetítéshez. Mindazonáltal gondos tervezést igényel az, hogy egy színház milyen eszközparkba ruház be, azt hogy tartja fenn, hiszen a kamera, a keverőpult mögött állnia kell valakinek… Ez nagy szakértelmet kívánó, humán erőforrásokat igénylő, igen komplex feladat.
A jövőt, a nyitást illetően az eSzínház vezetője úgy véli, ugyanezt nem lenne indokolt ilyen intenzitással folytatni. Ám a színházak életében szerinte trendfordulóhoz érkeztünk, jó néhányan már ráébredtek, hogy hibrid modellre lesz szükség. Van egy fiatal réteg, amelyik az okos eszközökön, telefonon, tableten éli az életét. Őket ezeken keresztül lehet behívni a színházba. A földrajzi szempontok is a megmaradás mellett szólnak. Ha valaki – mondjuk Budapestről – meg akarna nézni a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban egy darabot, számolva az úti-, esetleg szállásköltséget és az időt, lehet, hogy az online mellett dönt, ez fordított irányban is igaz. Az eSzínháznál egyébként már több külhoni magyar színház előadása is látható, amit missziónak tekintenek. De ha valaki meg akarná nézni Zsámbéki Gábor 2011-es Mizantróp rendezését, ezt is megteheti: azaz olyan legendás darabokat is láthat az eSzínházban, amelyek már lekerültek a repertoárról. És még nem beszéltünk a mozgássérültekről, azokról a magyar kolóniákról, amelyeknek tagjai Bécsből, Berlinből, Stockholmból vesznek jegyet a programjaikra. A jól előkészített, a streamingre optimalizált előadások azt a különleges atmoszférát kínálják a nézőnek, hogy a színpadon, a játszók között érezhesse magát.
Úgy hiszem, ha jól csináljuk a dolgunkat, ha folytatódik az izgalmas és értékteremtő együttműködésünk a színházakkal, akkor a pandémia elmúltával is lesz nézője az eSzínháznak. Végezetül, hadd büszkélkedjek el azzal, hogy napokon belül angol nyelven is elérhető az eSzínház, sőt, számos előadás választható angol felirattal áll majd a magyarul nem, vagy alig beszélők rendelkezésére
mondja Légrádi Gergely.
Siker üzleti alapon
Radnai Márk színész-rendező időben szólt: a 2010-es évek közepétől igyekezett több színházat rábeszélni, barátkozzanak meg a technika kínálta kommunikációs lehetőségekkel. Lanyha érdeklődés mellett azért készített néhány felvételt. A pandémia első hulláma idején is sokan bizonytalankodtak még.
2020 májusában teljesen világos volt számomra, hogy nem engedhetem el ezt a dolgot, a színházakban a korlátozások miatt nincs és valószínűleg jó ideig még nem is lesz néző, az emberek pedig nem jutnak kulturális tartalomhoz
mondja Radnai Márk.
November elején indítottuk el a SzínházTv szolgáltatásait, addigra ismét bezártak a színházak, és komoly kereslet mutatkozott az élő előadások streaminges közvetítése iránt.
A cég egy adott előadás technikai igényei szerint saját vagy/és bérelt stábbal megy a helyszínre, a színház saját (munka) felvételeit a minőségi követelmények miatt nem használják. A stáb és a felszerelés hatalmas kiadás, több millió forintra rúghat. A jegybevételt – lévén a SzínházTV forprofit szervezet – megfelezik, 50 százalék a színházé, 50 pedig az övék. Viszont minden költséget viselnek, nem vonják le a színházi részesedésből. Átlagosan 4300 forint egy stream jegy, ennyiért 24 órán keresztül érhető el egy előadás, hogy minden külföldön élő magyar, aki szereti a színházat, időzónától függetlenül elérhesse azt.
A vállalkozás nagysága, anyagi háttere nézete szerint üzleti titok. Sejthetően egyelőre inkább veszteséget termelnek, annál inkább, mert honlapjukon promóciós anyagokat, interjúkat is adnak színesítve a kínálatot – ezek is pénzbe kerülhetnek.
Hiszek benne, hogyha minőségi szolgáltatást adunk, eljutunk oda, hogy simán fenntartja magát a vállalkozásunk. Egyébként nem gondoltuk, hogy ilyen nagy tempóban fejlődünk, a piac rohamosan bővül. Rövidesen Szegedtől Szombathelyig több vidéki színházat bekapcsolunk. Hosszabb távon saját produkciókat is tervezünk, illetve olyan közös premiereket, amelyek majd a mi felületünkön láthatók.
