Nem minden film való mindenkinek, mondja a három tételes új Mundruczó Kornél-film, az Evolúció forgatókönyvírója, a rendező felesége és alkotótársa, Wéber Kata

A kortárs magyar festészet sztárjai: ki a legértékesebb, Maurer, Reigl, Bak, Keserü, Konok, Fehér, Lakner?
2021-12-19
Cápákkal is táplálkoznak a leopárdfókák egy új bizonyíték szerint
2021-12-20
Show all

Nem minden film való mindenkinek, mondja a három tételes új Mundruczó Kornél-film, az Evolúció forgatókönyvírója, a rendező felesége és alkotótársa, Wéber Kata

Alig csillapodott a taps Velencében és Hollywoodban a kanadai-amerikai-magyar koprodukcióban készült tavalyi film, a Pieces of a Women vetítései után, Cannes-ban az Evolúció című filmmel újabb zajos sikert aratott a Mundruczó Kornél rendező, Wéber Kata forgatókönyvíró és Petrányi Viktória producer alkotói triumvirátusa. Az Evolúció néhány napja Magyarországon is látható. Kevés pénzből és rövid idő alatt készült el a valamivel több, mint 90 perces megrendítő mű. Wéber Katával, Mundruczó feleségével, a forgatókönyv szerzőjével beszélgettünk.

Wéber Kata Fotó: Mundruczó Kornél

Wéber Kata Fotó: Mundruczó Kornél

Lehetetlen időszakban forgattak, a pandémia “csúcsra járt”

Így igaz. Több ember rendkívül megfeszített munkájával tudtuk az Evolúciót megcsinálni. 2021 áprilisában és májusában mindössze 13 napon át forgattunk, hét napig Budapesten és hat napig Németországban. Mivel a film koprodukció, a munka valóban országok közötti együttműködéssel folyt, összehangolva Berlinben a német, Budapesten a magyar stábot. Sokkal nehezebb pálya volt, mint egy átlagos film esetében.

Felelősségérzet egy következő generáció iránt

Mint a Mundruczó-filmek szinte mindegyike, az Evolúció előzménye is színházi előadás volt.

Valóban. A filmben is szereplő egyik jelenetet korábban egy, a Ligeti György Requiem című kompozícióját is magába foglaló zenés színházként mutattuk be, Németország egyik legizgalmasabb fesztiválján, a Ruhrtriennálén 2019-ben. A film számára azonban saját nyelvet és releváns formát kellett találnunk.  Annyit mondhatunk – zenei műszóval élve -, hogy az Evolúció három tételből áll. Az első tétel egy épp felszabadult koncentrációs táborban játszódik, a második egy pár évvel ezelőtti Budapesten és a harmadik a kortárs Berlinben.

Az első, döbbenetes erejű részt fekete-fehérnek érzékeli a néző, aki először találkozik a filmmel.

Pedig színes képek azok, csak nagyon visszafogottak, hiszen egy szinte álombéli, szürreális helyszínen vagyunk, egy láger alig megvilágított gázkamrájában, amelyben a falakat és a padlót iszonyú erőfeszítéssel tisztítja három férfi. Itt találják meg az egyik kanálisban a csecsemő Évát.  Szerettük volna, ha ez a rész nem annyira reális, de sokkal inkább valamiféle emocionális igazságot hordoz, egy ember traumájának valóságát. Hiába színesek az arcok, vagy a háború végi havas táj, mégis valahogy érezhetően tompák az árnyalatok. Ehhez kapcsolódik a nagyszerű operatőr, Yorick Le Saux választása is, hogy egyfajta vintage optikával forgatott, amely nemcsak szokatlan hangulatot biztosított a képeknek, de különleges képkivágásba is foglalta a mesét – mindhárom részt azonos keretbe. Mintha a szereplők – Éva, a lánya Léna és Léna fia Jónás börtönben lennének, ahonnan – hiába telnek el évtizedek – képtelenek kitörni.

A Vöröskereszt munkatársai a felszabadított koncentrációs táborokban találtak rá a szinte elképzelhetetlen módon életben maradt babákra, kicsi gyerekekre. Lehettek közöttük magyarok is?

Igen, ez már a valóság. Vági Zoltán történész számos, a Magyar Zsidó Levéltárban föllelhető dokumentumot mutatott meg nekünk. Vele együtt és számos visszaemlékezés összegyúrásából alakítottuk ki Éva lehetséges élettörténetét.

Említették, hogy az édesanyjával folytatott beszélgetések is inspirációs forrásként szolgáltak.

Valóban, az 1945 utáni történetek nagyrészt az ő életéből következnek. És – mivel a történet Berlinig ível – természetszerűleg az én tapasztalataim, illetve kutatásaim is belekerültek az anyagba.  Az édesanyámnak is – akárcsak a filmbeli Évának – öt hamis születési anyakönyvi kivonata volt, hogy megmenekülhessen. Hogy ez ma, tehát nyolcvan évvel később mekkora adminisztratív problémát jelent Németországban, akkor derült ki, amikor ide költöztünk. Hozzá kell tennem, hogy az a nemzedék, amely fiatal felnőttként vagy gyermekként részese volt a holokauszt drámájának, elmenőben van. Minden szentimentalizmus nélkül mondhatom, fontosnak érzem, hogy emléket állítsunk nekik. Ez éppen annyira művészi kihívás, mint egy a következő generáció iránt érzett felelősségérzet.

Az Evolúció kísérleti film

Jelenet az Evolúció című filmből

Jelenet az Evolúció című filmből

Mi a viszonya Pieces of a Womennek és az Evolcúciónak?

Én az Evolúciót a Pieces of a Women margójára írt széljegyzetnek látom, amely a nemzedékeken átöröklődő traumának egyfajta komplexebb képét festi fel. Ami a Pieces of a Womenben egy mondat, az Evolúcióban sok-sok apróbetűs mondat, széljegyzet. Kísérleti filmnek is nevezhetném, hiszen nem a nagyjátékfilm klasszikus történetvezetését hozza. Véleményem szerint nem minden film való mindenkinek. Én személy szerint ünneplem az Evolúció egyediségét, még akkor is, ha ez távol viszi a mainstream vonulatoktól. Olyan ez, mintha – valaki mikroszkóp alá helyezne egy dolgot és hirtelen rálátna a legkisebb részletre is. Mint egy miniatúra – csak akkor sejlenek fel a különböző rétegek, ha elég kitartóan szemléled. Ahogy említettem én ezt a fajta figyelmet jobban szeretem, mint amikor leegyszerűsített mondanivalókat kell megérteni.

A film Jónás és az iskolatársa, szír menekültek gyermeke, Yasmin kamasz-csókjával zárul. Ha akarja, a néző fantáziálhat a történet folytatásáról.

Igen. És a mi szándékunk is az volt, hogy nyitva hagyjuk a befejezést.  Mindennapi életünkben saját bőrünkön érezzük milyen komplex erők működnek: noha erősödik a radikalizmus, vagy az antiszemitizmus, a multikulturalizmus vagy a globális összefogás legalább ennyire hangsúlyosak.  Szinte eldönthetetlen, hogy a közeljövőben mely területen mely ideológiák győzedelmeskednek. Ezért is különlegesen érdekes az időszak, amiben élünk. Számomra a film utolsó pillanatai épp ezt az egyszerre félelmetes, de közben mégis felemelő pillanatot voltak hivatottak ábrázolni.

Monori Lili személyesíti meg Évát, Láng Annamária Lénát. Egyöntetű elismerést arattak a nemzetközi színtéren is.

Amiért nagyon hálásak vagyunk. Kornél számtalanszor dolgozott már Monori Lilivel színházban és filmen is, mégis úgy érezte, fontos lenne egy nagyobb feladatot is adnia neki. Amikor a forgatókönyv megszületett, nem volt kérdés, hogy ő játssza a szerepet.  Akár ő, akár a Lénát megjelenítő Láng Annamária kiemelkednek a kortársaik közül. Egyikük sem a nagykönyvben megírt színészi utat járja, ahogyan abban is hasonlítanak, amilyen bátran választanak feladatokat.

Operarendezések Berlinben, Hamburgban

November végén mutatta be a Berlini Állami Opera Eötvös Péter Sleepless című új operáját Mundruczó Kornél rendezésében. A norvég író, Jon Fosse azonos című története alapján a zeneszerző felesége, Mezei Mari írta a librettót, Jana Beckmann mellett ön volt a produkció dramaturgja.

Hosszan tartó álló tapssal fogadta a közönség a darabot. Nagyon megkönnyebbültünk, mert a pandémia itt is nehezítette a felkészülést. Eötvös zsenijének természetesen óriási a respektje a német zenei szcénában. Külön öröm, hogy a Genfi Operaházzal közös az előadás, így majd ott is látható lesz – ha jól tudom tavasztól -, de az a hír is járja, hogy a Müpában a Bartók Tavaszon a berlini szereplők koncertszerűen adják majd elő az Eötvös által operaballadaként aposztrofált művet.

Májusban Mundruczó a Hamburgi Állami Operában Wagner Tannhäuserét állítja színpadra, ön ezúttal is dramaturgként tűnik fel a színlapon. Bizonyára beszélgetnek már arról, hogy a dalnokverseny mit szimbolizál napjainkban.

Ahogy Berlinben, Hamburgban is a ház munkatársáé a par excellence dramaturg szerep, én inkább a rendező munkatársaként, vagy társrendezőként fogok dolgozni. Az együttes saját dramaturgja sokat segíthet a koncepció kialakításában, ám erről még nem tudtunk mélyrehatóan beszélni, tehát egyelőre nem árulhatok el semmit. Az biztos, hogy izgalmas lesz. A modern operaénekeseknek már nemcsak jó énekeseknek, de remek színésznek is kell lenniük.

Színészként végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen, 2018-ban védte meg a doktori értekezését Nem hívták, hogy tanítson a FreeSZFE-n?

Nem hívtak, de be kell valljam, hogy rengeteget dolgozunk és utazunk, egy hatéves kislány mellett ez már önmagában nem könnyű.  Örülünk, ha a produkcióinkat lelkiismeretesen végig tudjuk vinni. Talán majd egyszer lesz hozzá elég munícióm.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.