Az erdők és gyepek Eurázsiában való együttélését vizsgálták osztrák és amerikai kutatókkal közösen az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Vegetációökológiai Kutatócsoportjának munkatársai.
Magyarország természetes növényzetének jelentős részét erdőssztyepp képezi, míg tőlünk nyugatra ez az életközösség rendkívül ritka, csupán Ausztria és Csehország néhány pontján található meg. Az ökológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy Magyarországon miért nem zárt erdőket vagy füves területeket találunk, hanem a kettőnek a keverékét. E jelenség okára kereste a magyarázatot a nemzetközi kutatócsoport. Az eredményeket összefoglaló publikáció a Biological Rewiew tudományos szakfolyóiratban jelent meg – olvasható az ELKH szerdai közleményében.
A közlemény szerint a Közép-Európától egészen Oroszország távol-keleti részéig húzódó erdőssztyeppek öve átmenetet képez a zárt lombú erdőségek és a nyílt füves puszták között. Az erdőssztyepp a magasból nézve egy óriási mozaikhoz hasonlít, amelyet kisebb-nagyobb erdőfoltok alkotnak különféle gyepekkel.
Mint írják, az erdőssztyeppek létrejöttének megértéséhez a szakemberek először számos környezeti tényező közül csak az átlagos éghajlatot vették figyelembe. Enyhe éghajlati körülmények között, ahol bőséges a csapadék, és nincsenek hőmérsékleti szélsőségek – így Nyugat- és Észak-Európa jelentős részén is -, erdő alkotja a természetes növényzetet. Az eurázsiai kontinens belseje felé haladva fokozatosan csökken a csapadék mennyisége, és egyre nagyobb az éves hőmérsékleti ingadozás. Mindez kedvezőtlen az erdők számára, így itt a gyepek kerülnek előnybe. Az átlagos éghajlatot figyelembe véve, a kettő mozaikjából álló életközösség létrejöttére mindez még nem ad magyarázatot – hangsúlyozzák a közleményben.
A kutatás következő lépésében az átlagos éghajlat változatosságát vették figyelembe. A szokatlanul csapadékos évek vagy évtizedek a fás növényzet terjedésének kedveznek, és magányos fák vagy akár kisebb facsoportok is megtelepedhetnek a gyepek belsejében. Ezzel szemben a szárazabb időszakok a gyepek számára előnyösebbek, és a kiszáradó fák helyét több helyen lágyszárú növényzet veheti át. Így alakul ki a kettő keverékéből álló mozaik – írják.
A közlemény kitér arra is, hogy az erdőssztyeppek kialakulásának vizsgálatakor az éghajlat mellett a domborzati tényezőket és a talajviszonyokat is fontos figyelembe venni. Az északra tekintő domb- és hegyoldalak mindig hűvösebbek, párásabbak, amelyeket erdők borítanak, míg a délre néző lejtők több napsugárzást kapnak, melegebbek és szárazabbak, itt a gyepek uralkodnak. Az eredmény pedig az erdőssztyepp kialakulása.
Mint írják, az erdők és gyepek arányát jelentősen befolyásolják még a tűzesetek és a legelő állatok is. Egy erős tűz a gyepeket alkotó lágyszárú növényeket és az erdőket alkotó fákat egyaránt elpusztíthatja. Jelentős különbség azonban, hogy a gyepek megújulása rövidebb időt vesz igénybe, akár néhány hónap alatt helyreáll. A fák sokkal lassabb növekedése miatt viszont az erdő helyreállása évtizedekig, vagy akár évszázadokig is eltarthat.
A közlemény emlékeztet, hogy hasonlóan nagy jelentőségű a növényevő állatok hatása is. A füvek kiválóan alkalmazkodtak a legeléshez, és gyorsan újra kihajtanak. Ugyanakkor a fásszárúak esetében, ha az állatok egy magoncot egymás után többször lelegelnek, akkor az elpusztulhat, vagy lelassul a növekedése és nem tud kifejlett fává válni. A legelő állatok az erdő-gyep arányt mindenütt jelentősen módosíthatják, de különösen fontos a szerepük az erdőssztyeppek viszonylag csapadékos északi és nyugati régióiban, így Magyarországon is. Az erdőssztyeppek tartós fennmaradásában szerepet játszanak még azok a visszacsatolások, amelyek a meglévő mozaikos mintázatot stabilizálják.
A magyar erdőssztyeppek nagy része mára megsemmisült. Többségük a mezőgazdaság térhódításának esett áldozatul az elmúlt évszázadok során. Az éghajlatváltozás, az inváziós fajok terjedése és az elhibázott fásítási programok új kihívást jelentenek az erdőssztyeppek számára – összegez a közlemény.