Mindennél fontosabb prioritás a Magyar Péter vezette új kormánynak, hogy abban a szűk időablakban, ami még rendelkezésre áll, vagyis augusztus 31-ig minél több uniós forrást hazahozzon. Jól is állunk, de vannak még bőven feladatok. Nem véletlen, hogy az érintett kormánytagok idén nem is fognak nyaralni.
Kezdjük a jó hírrel, amióta Magyar Péter kormányfő bejelentette, hogy 16,4 milliárd euró „beragadt” uniós forrást fel tud felszabadítani, és hazahozza az összeget Magyarországra, minden jól alakul.
Megszületnek a szükséges törvények, az EU illetékes szervei támogatják a magyar folyamatokat.
Persze, ameddig a pénz meg nem érkezik, sohasem biztos, hogy egy uniós forrás tényleg a magyar gazdaságban hasznosul, sőt, valójában még utána sem, hiszen a különféle ellenőrzések után, ha az EU (az OLAF nevű csalásellenes hivatal) szabálytalanságokat talál, akkor Magyarország nem kapja meg az uniós forrást.
Ilyenkor praktikusan a magyar államnak kell finanszíroznia az unió helyett a kifogásolt projekteket.
De eddig remekül állunk.
Mindjárt bemutatjuk, hogy milyen tételekről van szó, de a legfrissebb hír az volt, hogy az Ecofin, az Európai Unió pénzügyminiszteri tanácsa is elfogadta Magyarország módosított helyreállítási és ellenállóképességi (RRF) tervét, ezzel pedig a bemondott
16,4 milliárd eurós forrás kétharmada, azaz 10 milliárd eurónyi támogatás és kedvezményes hitel lehívása már rajtunk múlik. A másik nagy tétel a korábban befagyasztott kohéziós források 6,4 milliárd eurót jelenthetnek.
Egy másik bontásban a Magyarországnak járó 16,4 milliárd eurós uniós csomagból a helyreállítási alap (RRF) keretösszege 10 milliárd euró, amely hozzávetőleg 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást és 3,5 milliárd euró hitelt tartalmaz. A fennmaradó rész (kohéziós pénz) pedig korábban zárolt egyetemi, illetve innovációs keretekből tevődik össze
A következő nagy etap az, hogy nincs két hónapunk sem, már augusztus 31-ig több reformot és mérföldkövet (EU által megkövetelt változtatásokat) kell teljesíteni, és ki is kell írni a vonatkozó tendereket.
A legfontosabb miniszterek
Mindjárt mutatjuk a főbb projekteket, de előbb nézzük meg a felelősöket!
A számokat elsősorban Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter beszámolóiból ismerjük, aki a legfelső szintű tárgyaló, Magyar Péter miniszterelnök mellett a program fő gazdája.
Hozzá tartoznak ugyanis a fejlesztések, de a közlekedési projektekben természetesen a Vitézy Dávid által vezetett Közlekedési és Beruházási Minisztériummal (KBM) is együtt kell működnie.
Sajátos szerepe van a történetben Kámán András pénzügyminiszternek, aki a pénzügyek végső gazdája, és aki végig részt vett a tárgyalásokon.
Az ő környezetéből kerültek ki például az uniós források szempontjából
kulcsintézménynek számító MFB új vezetői, ám mivel a bank végül nem a Pénzügyminisztériumhoz, hanem, mint fejlesztési intézmény Kapitány Istvánhoz került át, így voltaképpen az MFB-t is Kapitány irányítja már.
Az egyedi tételek
Az RRF és a kohéziós pénzek felhasználásáról már elég sokat tudunk. de egyáltalán nem mindent.
A forrásokat azért érdemes együtt kezelni, mert sok főszámot ismerünk, de az még nyitott, hogy hol, milyen program, milyen forrásból valósul meg.
A nagyobb közlekedési, energiás, kkv-fejlesztő programok az RRF részei, az egyetemi, digitalizációs, innováció elemek egy része kohéziós forrásból valósul meg, de némi átfedés is van.
Mutatunk pár tételt, de a felsorolt számok összege nem fogja kiadni a 16,4 milliárd eurót. Ez nem hiba, hanem egyes tételek bizonytalanságából ered.
Az RRF szabályai szerint a források legalább 37 százalékát a zöld átállásra, míg 20 százalékát digitális fejlesztésekre kell fordítani.
A legnagyobb egyedi tétel a 2,6 milliárd euró már futó, de eddig uniós finanszírozás nélküli projekteket jelent, ebből sok újat nem fog látni az egyszerű földi halandó, az állam valamibe belefogott, sokáig úgy tűnt, hogy ő finanszírozza, de végül be lehet szuszakolni a projekteket uniós források alá.
Emellett 1,5 milliárd euró az energiahálózat fejlesztését és felújítását, illetve okosmérők telepítését segítheti, ennek a legfontosabb része a szélerőműfejlesztést szolgálja.
Vélhetően 1,1 milliárd euró jut CAF-villamosok beszerzésér. A Vitézy Dávid által menedzselendő közlekedési projektek közül további 1 milliárd euró az Intercity-géppark cseréjére, 800 millió euró pedig HÉV-fejlesztésekre juthat.
Nagyjából 2,2 milliárd eurót jelent a már emlegetett egyetemi kutatás-fejlesztés. De ezen kívül is lesznek a felsőoktatást támogató elemek, hiszen a lakhatási programokon belül (ennek végösszege még bizonytalan) nemcsak bérlakások, de kollégiumok is szerepelnek, fejlesztés várható a főváros mellett több vidéki nagyvárosban is.
Mit érzünk majd ezekből?
Minden RRF-, vagy kohéziós pénznél felmerülhet a kérdés, hogy mennyit éreznek ebből a friss pénzáramból a magyar cégek, illetve mennyit a magyar lakosság?
Nos, ezekből elsőre még nem olyan sokat, mert részben már lebeszélt projektek utófinanszírozásáról van szó, illetve az energiás résznél olyan fejlesztésekről, ami egy szűk hálózatos kört érint (MVM, MAVIR, E.ON, Opus), bár természetesen nekik is lehetnek kisebb beszállítóik is.
Van ugyanakkor a keretben további 1,5 milliárd euró, amely közvetlenül a hazai kkv-támogatási és hitelprogramokra jut, itt az új vezetést kapott MFB-re hárul majd nagy feladat.
A pontos programokat még nem lehet ismerni, de a cél az, hogy a kisebb magyar cégek versenyképességét javító beruházások valósuljanak meg.
A magyar cégek ezt a forrást fogják a leginkább megérezni, de reálisan csak a kiírások, illetve a zsűrizés után, ez elsősorban 2027-ben támogatja a magyar cégeket és így a GDP-t.
Azt, ha lesznek uniós támogatással épült bérlakások, az arra jogosutak persze majd örömmel fogadják, ez a támogatási elem mindenki máson is segíthet, ha például emiatt lejjebb mennek a lakásárak.
Az említett energiás programban vannak okosmérők (ez a pénz kisebbik része, úgy 10 százaléka), lesz egy gigantikus szélenergiás fejlesztés. Természetesen ez óriási segítség az államnak, csökkentheti az energiafüggésünket és így az áramrakat, csak persze az eltérített lakossági árak (vagyis a rezsicsökkentés) miatt a lakosság nem közvetlenül a bőrén érzi, hogy jobb lett az árampiacunk.
Miért az MFB?
Közben a hazai intézményrendszert is alkalmassá kell tenni az uniós források fogadására. Itt némi meglepetésre az MFB kapott nagy szerepet, ráadásul úgy, hogy a bank felsővezetése változott, de
az uniós forrásokat kezelő részleg gyakorlatilag változatlan összetételben dolgozik gőzerővel az új vezetésnek.
Maga a konstrukció nem meglepő, az uniós források tagállami lehívását és a gazdaságba történő becsatornázását az Európai Beruházási Bank (EIB), valamint az egyes tagállamok saját nemzeti fejlesztési bankjai segítik, amelyek közvetítőként és társfinanszírozóként működnek közre az alapok felhasználásában.
Tehát, mint azt a nemzetközi gyakorlat is mutatja, az uniós források lehívását gyorsíthatja, ha egy régi partner, egy hozzáértő fejlesztési bank írja ki különféle tendereket a kis- és középvállalkozásokat célzó programok, de akár az energia, vagy a lakhatás területén is.
Ez a tudás megvan az MFB-nél, miközben az fontos, hogy az intézmény továbbra is bank marad, vagyis nem irányító hatóság.
Ingyenpénz már csak ritkán van
Mivel Magyarországon éppen abban az időszakban volt lanyha a beruházási kedv, amikor az egész világ hihetetlenül intenzíven beruházott (főleg az AI miatt), a digitalizációs projektekre különösen nagy szükség lesz, miközben nyilván csodát nem érdemes várni, egycsapásra nem fogunk egy USA és Délkelet-Ázsia dominálta piac élére betörni.
Az új kormány kapott olyan kritikákat, hogy a projektek egy része nem is uniós forrás, csak hitel.
Ez természetesen igaz, például a KKV-s részben is, de azt lassan el kell fogadni, hogy az unió már csak nagyon célzottan (például kedvező klímahatású projekteknél) ad ingyenpénzt, nagyon elmentek az uniós források a piacinál kedvezőbb, de visszatérítendő támogatások irányába.
Ingyenpénzt ugyanis mindenki szívesen fogad, de az EU azt szeretné, ha csak a valóban életképes és jövedelmező projektek valósulnának meg, ahol a pénzt igénylő kockázatot is vállal.
Mi van hátra?
Ha pedig gyorsan összegezzük az előttünk álló feladatokat, a nyáron a nagypolitikában nem lesz uborkaszezon, konkrétan szabadságra sem mennek az illetékesek. Az első és a legfontosabb az volt, hogy az alapfeltételeket teljesítsük.
A korábbi forrásvesztéshez vezető kritikák (bíróságok valódi függetlenségének akadályozása, korrupció, kekvák, vagyis az egyetemek függetlenségét sértő rendszer, limitált tartalmú és lazán ellenőrzött vagyonnyilatkozatok, magántőkealapok transzparenciájának hiánya, Integritás Hatóság jogkörei) kezelése egy hatalmas salátatörvényben rendeződött, ebben módosította a parlament a kifogásolt szabályokat.
A legismertebb változás talán a kekva-rendszer (közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány) átalakítása volt, a nem felsőoktatási alapítványokat 2026, a felsőoktatásiakat 2027 nyaráig kell megszűntetni.
Ha Brüsszel számára is elfogadható módon megváltoznak a jogállamiság korlátait jelentő szabályok, akkor jön a legnehezebb rész, vagyis a pénzek felhasználását segítő pályázatok megfelelő kiírása. Nincs sok idő, augusztus 31-ig kellene úgy kiírni a tendereket, hogy abból ezúttal valóban a magyar gazdaság fejlődjön.
