Az előnyelv akár csaknem kétmillió éve, a nagyvadak tetemeinek csoportos vadászata közben is kialakulhatott – állapították meg legújabb vizsgálatuk során az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai, akik Szathmáry Eörs evolúcióbiológus vezetésével számítógéppel szimulálták a nyelvet megelőző protonyelvi képesség evolúcióját.

Mint az ELKH szerdai közleményében írták, egy elmélet szerint már kétmillió évvel ezelőtt, a Homo erectus korában – vagyis több mint másfél millió évvel a Homo sapiens megjelenése előtt – kialakulhatott

a tényleges emberi nyelvet megelőző elő- vagy protonyelv,

melynek megjelenésére közvetetten az akkori klímaváltozás is hatással lehetett.

Ennek a nyelvnek valószínűleg

volt hangadási összetevője és gesztusokat is tartalmazott.

Ez utóbbiak segíthették a hangadással átvitt információ megértését. Ugyanakkor a vokális jeleket ekkor még nem fűzték egymás után meghatározott szabályok szerint.

A kimondott szavak között bonyolultabb jelentésbeli kapcsolatot teremtő nyelvtan csak a Homo sapiensnél jelenhetett meg, ez tekinthető a tényleges nyelv kialakulásának.

A protonyelvet tehát a nyelvtan hiánya különbözteti meg az előbbitől.
Mintegy kétmillió évvel ezelőtt sokkal szárazabbá vált az éghajlat, ettől a Homo erectusok táplálékforrásai megcsappantak. Mivel a fegyvereik még nem voltak fejlettek, nagyvadra nem tudtak vadászni, így kizárólag az elhullott tetemeket fogyaszthatták el.

Vagyis az erectusok részben dögevésre tértek át, e területen azonban versengeniük kellett a veszélyes ragadozókkal,

amelyek általában szintén nem tudták elejteni a felnőtt nagyvadakat, így ugyancsak a dögökre lestek – részletezték a folyamatot a kutatók.

A mostani munkát egy évtizede együtt kezdtük el az azóta elhunyt híres nyelvésszel, Derek Bickertonnal, akinek elmélete szerint e +konfrontatív dögevés+ kényszerítette ki az erectushordák tagjai közötti kommunikációt, amely a hatékonyabb együttműködés révén előnyhöz juttatta őket a ragadozókkal szemben”

– fejtette ki a közleményben Szathmáry Eörs, az ELKH ÖK Evolúciótudományi Intézetének kutatóprofesszora, a kutatás vezetője.

Míg a ragadozó állatok nem tudták felbontani a legnagyobb vadak bőrét, így várniuk kellett, hogy az a bomlástól felhasadjon, addig a Homo erectusok már olyan eszközökkel rendelkeztek, amelyekkel fel tudták vágni a tetemek bőrét és izmait.

A ragadozók nyilván megpróbálták elorozni tőlük a tetemeket, az erectusok azonban sokan voltak, együttműködtek egymással, és az életüket is védték, így egyre sikeresebbé váltak”

– magyarázta.

A kutatók szerint a sikerességben fontos szerepe lehetett a protonyelvnek. A Homo erectusnak már igen nagy méretű agya volt a testtömegéhez képest, ami az evolúció során megfelelő alapot biztosított az egyre bonyolultabb gondolkodásbeli képességek, így a protonyelv kialakulásához is.

Az ELKH ÖK Evolúciótudományi Intézetének evolúcióbiológusai számítógéppel szimulálták e feltételezett folyamatot, és eredményeik szerint nincs energetikai akadálya annak, hogy valóban az együttműködésen alapuló dögevés jelentette a protonyelv kialakulásának fő hajtóerejét.

A modellekből azt láttuk, hogy az emberi evolúció során ugrásszerűen és szinte egyszerre jelenhetett meg a konfrontatív dögevés és a protonyelv. Évmilliókkal ezelőtti evolúciós történéseket a szó szoros értelmében bizonyítani természetesen nem tudunk. Ugyanakkor, ha egy átmenetet elég alaposan körüljárunk, és kizárjuk a lehetséges forgatókönyvek nagy részét, akkor egyre nagyobb valószínűséggel feltételezhetjük, hogy ami marad, az jól írja le a valós történéseket

– foglalta össze a vizsgálat eredményeit Szathmáry Eörs.