A szocializmus alatt a kereskedelem is állami kézben volt. Az állami áruházak többféle márkanév alatt, jellemzően ugyanazt az árukészletet kínálták, a különbség jórészt abban volt, hogy épp az adott szűkös áruválasztékból mi hol volt kapható. Az egykor meghatározó áruház-láncok mára már vagy eltűntek vagy átalakultak, más üzlethálózatok vették át a szerepüket. Érdemes azonban megismerkedni a kezdetekkel.
A nagyvárosi lét egyik jellemzője, hogy a XIX. században nagy, központi áruházak jöttek létre a kis speciális boltok és a nagy piacok helyett. Budapesten a XIX. század második felében mutatkozott arra igény, hogy az addigi kis boltok mellett nagyobb bevásárlóközpontok, kereskedelmi centrumok jöjjenek létre. Az elsők ezek között a nagy vásárcsarnokok voltak.
Párizsi Nagyáruházból Divatcsarnok
A Központi Vásárcsarnok 1897-ben nyílt meg Petz Samu tervei alapján, erre az épületre nyugodtan mondhatjuk, hogy a vásárlás katedrálisa. Mindemellett négy másik vásárcsarnok is épült Pesten, majd 1902-ben Budán az akkori Bomba, mai Batthyány téren, amelyek az addigi nyílt piacokat váltották fel. (Később is épültek piacok, ezek közül a legjellegzetesebb a Fehérvári úti vásárcsarnok, ami valójában két épület egymásban, mivel az 1970-es években épült beton „piramisra” épült rá az új épület.) Ezek a csarnokok, fedett piacok elsősorban az élelmiszerellátást voltak hivatva biztosítani, az egyéb cikkek árusítására más üzletek, áruházak jöttek létre.

Forrás: Fortepan, Magyar Rendőr
A Goldberger család 1892-ben francia mintára a Rákóczi út 38. alatt nyitotta meg a Párisi Nagy Áruházat, amely már mindenféle árucikket kínált egy helyen. A hatalmas négyszintes áruház egy évtizedig jól működött, ám 1903-ban egy hatalmas tűzvész miatt porig égett. Az áruháznak új helyet kellett találni, ezt pedig az Andrássy úton lelték meg, itt a korábbi Terézvárosi Kaszinó épületét alakították át, és 1911-ben megnyílt a kívül belül luxust sugárzó – az emeleti pompás termet Lotz Károly és Feszty Árpád freskói díszítették – új Párisi Nagy Áruház. Ugyan a kivitelezés a luxus érzetét keltette, de az árukészletnél a kispénzűekre is gondoltak, a kereskedelmi politika az olcsó árakra, és a termékenként kis haszonra fókuszált. Mindegyik osztályon voltak olyan termékek, amelyek pont 96 fillérbe kerültek, legyen az háztartási kellék vagy ruházati cikk.
Ennek ellenére a cég az I. világháború után majdnem csődbe ment, ekkor alakult át olyan áruházzá, ahol az egyes osztályait külön-külön bérbe adták, azaz a mai üzletközponti rendszer szerint működött. A II. világháború után az áruház bezárt, 1957-ig könyvraktár működött a falai között, majd az 1956-os forradalom után ide költözött a Rákóczi útról a szabadságharc alatt megsérült Magyar Divatcsarnok. Az 1957-ben kezdődött átalakítás nyomán 1964-ben nyílt meg az új áruház, amely a Centrum Áruházak nevű állami vállalat keretében működött egészen 1999-ig, ekkor a klasszikus áruházat bezárták.

Forrás: Fortepan, Bauer Sándor
A Corvinban volt az első mozgólépcső
A Centrum Áruházak a II. világháború után államosított áruházak üzemeltetésére jött létre 1966-ban, akkor még Országos Áruházi Vállalat néven, majd 1967-től a Centrum Áruházak nevet vette fel. A Divatcsarnok mellett Budapesten a másik kiemelkedő áruház a Blaha Lujza téren működő Corvin volt.
A Corvin – amely a napokban kapta vissza régi fényét – egy egykori mozi helyére épült 1926-ban, Reiss Zoltán tervei szerint. Az áruházat német befektetők építették fel, de ennek ellenére a cég törekedett a magyar áruk forgalmazására, sőt, ha valamit itthon eredetileg nem lehetett beszerezni, akkor az áruház szervezte meg a hazai gyártást.
Az üzletház minden részlete az igényességet és a luxust szolgálta, és a vásárláson kívül más szolgáltatások is elérhetőek voltak a falai között, hiszen működött itt fodrászat, utazási iroda vagy fotóműterem. Az áruk jó minőségűek és megfizethetők voltak, emellett itt is, ahogy a Párisi Nagy Áruházban, voltak egységáras, 1 pengős áruk. A vásárlásokat nagyszabású akciókkal is ösztönözték. A vásárlás már akkor egész napos élménnyé vált, főleg azon vevők részére, akik vidékről kifejezetten a Corvinba vonatoztak fel. Ők itt nem csak vásárolhattak, de meg is ebédelhettek vagy meguzsonnázhattak, kifejezetten kedvező áron.

Forrás: Fortepan, Flanek-Falvay-Kováts
A Corvin nagyon sikeres volt, az üzletházat 1931-ben kibővítették, új szárny épült, és az áruházon belül – Budapesten elsőként – már mozgólépcső is szolgálta a vásárlókat. A dolgozók – ellentétben például a Párisi Nagy Áruház gyakorlatával – kifejezetten jó bért és sok szociális juttatást kaptak, például saját bölcsődéje is volt az áruháznak. Az üzlet nyereségéből jótékonyságra is költöttek, a gazdasági válság közepén, 1931-ben naponta 250 rászorulónak adtak ebédet.
A háború után az áruház – mivel német érdekeltségű volt – automatikusan szovjet tulajdonba ment át, azt csak 1952-ben kapta meg a magyar állam, és onnantól állami áruházként üzemelt. A homlokzata az 1956-os forradalom és szabadságharc harcaiban megsérült, ezt egy évtizeddel később, 1966-ban úgy „orvosolták”, hogy alumínium borítást tettek rá. Az üzlet az Országos Áruházi Vállalathoz került, amely ugye 1967-től Centrum Áruházak néven működött, így a Corvin is Centrum Áruház lett.

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_1
A Centrum Áruházak cég még egy nagyobb II. világháború előtti kereskedelmi hálózatot olvasztott magába, a Lottót. A cég elődje egy szövetkezeti bolt volt, a Hangya Szövetkezet az első saját üzletét 1934-ben nyitotta meg, ennek megfelelően Szövetkezeti Bolt néven működött a Rákóczi úton. A szövetkezetet a II. világháború után államosították, az üzletet átnevezték Minőségi Állami Áruházzá. Amikor azonban 1957-ben elindult a lottó Magyarországon, az áruház speciális feladatot és új nevet kapott, Lottó áruház lett, ugyanis a lottón akkor tárgynyereményeket is lehetett nyerni, többek között vásárlási utalványt kifejezetten a Lottó Áruházba.

Forrás: Wikimedia commons
A Centrum Áruházak megalakulása után terjeszkedni kezdett, vidéken és Budapesten is új egységeket nyitott, ezek jórészt modern, új építésű boltok voltak. Budán, például Kelenföldön 1974-ben nyílt meg a Budai Lottó Áruház, egy 2000 négyzetméteres, könnyűszerkezetes, egy szintes épülettel. A Népszabadság című lap 1974. november 1-én ezt írta az új áruházról:
„Az árukészletet úgy állították össze, hogy enyhítsék a lakótelepiek gondjait: vezető szerepet kapott a gyermekruházat, a méteráru és a lakásfelszerelési cikkek sokasága. Különösen gazdag azezer aprócikk osztály. Érdekességnek számíthat, hogy a Rákóczi úti Lottó Áruházból csupán harminc dolgozót irányítottak át, a többit a lakótelepről toborozták. A kerületi tanácstól kapott listák alapján felkeresték azokat a gyermekgondozási segélyen levő asszonyokat, akik egyébként is a kereskedelem valamelyik ágában dolgoztak, s felajánlották nekik a lakóhelyükhöz közeli munkahelyet.”
Vidéken még nagyobb alapterületű üzleteket is nyitottak, és a rendszerváltás környékén már 25 áruházzal (például a Rákóczi úton a Verseny és a Csillag áruházzal) rendelkezett ez a hálózat.

Forrás: Wikimedia commons
A szocializmus alatt a Centrum Áruházaknak „versenytársa” is akadt, a Skála. Ez az áruházlánc annyiban különbözött a Centrum Áruháztól, hogy szövetkezeti – azaz szocialista szövetkezeti –, azaz szigorúan véve nem állami vállalat volt, és árukészletében kissé eltért a központi ellátási rendszerekkel kiszolgált állami áruházak egyenkínálatától.

Forrás: Fortepan, Faragó György
A Skála újat hozott
Az alapító a Szövetkezetek Országos Szövetsége a Skála megalapításánál és vezetésénél szabad kezet adott az ötletgazdának, Demján Sándornak. Az első Skála Budán, a XI. kerületben, egy egykori sportpálya helyén nyílt meg 1976. április 2-án. Az akkor modern, 22 000 négyzetméteres áruház már majdnem olyan volt, mint egy „nyugati” áruház. Nyitott elárusító terek, a földszinten nagy élelmiszerbolt, mozgólépcsők, mellett sokféle szolgáltatás volt elérhető. A Skála árukészletében viszonylag magas volt a szövetkezeti és a külföldi eredetű áru, ennek megfelelően sokan vásároltak itt. A Skála nemsokára országos áruházlánc lett, Budapesten és vidéken sorra nyíltak meg nagy boltjai, például a Nyugatinál a Skála Metró.

Forrás: Fortepan, Magyar Rendőr
A szocialista állami kereskedelemben mindennek „meg volt a helye”, hiszen ezek mellett a nagy üzletházak mellett mindenki tudta, milyen speciális áruházban mit kell keresni. A műszaki cikkeket a Keravill, a játékot, sportszert a Triál, textilárut a Röltex boltokban lehetett megvenni, Budapesten az élelmiszereket pedig a Közértekben. A Közért egyébiránt betűszó, Községi Élelmiszerkereskedelmi Részvénytársaságot takarja, amely három magán, illetve szövetkezeti tulajdonú bolthálózat összevonásából, állami vállalatként – ez lett a Közért – való újjászervezésével alakult meg 1948-ban. A Közért keretein belül nyíltak meg 1964-től az általános beszerzési cikkeket forgalmazó ABC-k is.
Budapesten a rendszerváltás előtt még két nagyobb üzletközpont is nyílt, azaz a mai plázák elődei, ahol nem egy áruház uralta az egész épületet, hanem több üzlet volt egy helyen. Budán a Flórián, Pesten a Sugár. Mind a két üzletközpont egy-egy hatalmas lakótelep ellátását volt hivatva szolgálni. Az óbudai üzlet az 1970-es években felépült óbudai lakótelephez készült, az építését 1968-ban határozták el, azt 1973-ban kezdték el és 1976-ra fejezték be. A munka annyira fontos volt, hogy azt holmi római régészeti emlékek sem zavarhatták meg, a helyszínen megtalált egykori római kori légiós tábor parancsnoki épületének és díszkapujának épületét elbontották, felrobbantották.
Római romok nem hátráltatták a pár ével később átadott pesti üzletközpontot, a Sugárt ugyanis egy viszonylag üres mezőre építették fel. Az 1970-es években itt kialakított hatalmas lakótelep ellátási igényeit egy nagy üzletközponttal kívánták kielégíteni, ez már szerepelt az 1970-es rendezési terveken is. Az építkezés 1975 augusztusában indult, és az 1979-es tervezett átadáshoz képest némi csúszással, 1980 októberében adták át a 27 ezer négyzetméteres üzletközpontot, ahol a korszak összes jelentős, természetesen állami üzletlánca képviseltette magát. Néhány újdonsággal is találkozhattak a vásárlók, például házhoz lehetett egyes termékeket szállíttatani, vagy előzetes rendelést is le lehetett adni, sőt, az emeletre akadálymentesen is fel lehetett jutni.
A Centrum és a Skála áruházak mára gyakorlatilag eltűntek, igaz a két rivális a rendszerváltás után még egy ideig működött, sőt egy idő után összeolvadt, mert a Centrumot felvásárolta a szintén addigra privatizált Skála. Azonban ezek a „régi” üzletláncok nem bírták a versenyt az újakkal. Az Andrássy úti Divatcsarnok is más célokat szolgál, a Skála Budapest helyén, ahogy az egykori budai Lottó helyén is modern üzletközpont áll, a Rákóczi úti egykori nagy Centrum áruházak helyett más üzletekkel találkozunk. A Sugár és a Flórián azonban továbbra is működik, felújítva ma is üzletközpontként várják a vásárlókat, ahogy a jövőben a régi fényét épp mostanában visszakapó Corvin is fogja hamarosan.