A kötet már a jelenlegi pandémia helyzetére is reflektálva arra a (közép)útra hívja fel a figyelmet, ahogyan az országoknak új egyensúlyt szükséges teremteni a helyi autonómia és a külső nyitottság között, elkerülve a merev lokalizmus és a korlátlan nyitottság szélsőségeit. Az együttműködés egyre nélkülözhetetlenebbé válik a ránk váró turbulens jövőben – állítja könyvében Ralph C. Bryant a nemzetközi gazdaságtan professzora, a Brookings Institution szenior munkatársa, valamint a FED Nemzetközi Pénzügyi Divíziójának korábbi igazgatója.

A huszonegyedik század második évtizedének végén bármerre is néztünk, súlyos feszültségeket láttunk– konstatálja Ralph C. Bryant. A kihívásokra való válaszok megtalálásához pedig az utóbbi időkben regionális és globális szinten is egyre erősebbé vált a kollektív fellépés iránti igény.

Elég csak a Föld legnagyobb kollektív válságaira, például az éghajlatváltozásra, az atomfegyverek terjedésére, a területi egyenlőtlenségekre, a rosszul kezelt migrációra vagy éppen a koronavírus-járványra gondolnunk.

A nemzeti szintű kormányzatok együttműködése, a konszenzusok kialakítása pedig igen lassan halad – teszi hozzá Bryant.

A könyv a helyi autonómia és a nemzetközi kormányzás megfelelő egyensúlyának kialakításához vezető szempontokat, ennek lehetséges útjait (és útvesztőit) tárja fel. Számba veszi a külkapcsolati nyitottság előnyeit, ennek kapcsolódó költségeit és kockázatait, a haszon és a kiadások megoszlásának mikéntjét, valamint a külkapcsolati nyitottság és a helyi autonómia közötti feszültségeket is áttekinti.

Emellett feltárja a befelé néző lokálpatrióta és a kifelé tekintő kozmopolita nézetek szélsőséges megvalósulásának mibenlétét, amelyek igencsak hadban állnak egymással.

Ez a két ellentétes szemléletmód ugyanis már a kezdetekkor kiiktathatja egy későbbi kompromisszum kialakításának lehetőségét – hangsúlyozza Ralph C. Bryant.

A szerző szerint a helyi autonómia és a külkapcsolati nyitottság közötti feszültség megoldásához középutas kormányzati döntésekkel lehet megtalálni a legjobb kompromisszumokat.

Ennek érdekében távol kell tartanunk magunkat a merev lokálpatriotizmus és a fékevesztett nyitottság szélsőségeitől.

Az egymással összeegyeztethetetlen célokra a kompromisszum kínálja az egyetlen megoldást, belátva, hogy amennyiben az egymással versengő célok közül egyhez vagy kettőhöz közeledni kívánunk, akkor ez általában megköveteli, hogy a többitől eltávolodjunk. A külkapcsolati nyitottság egy részét tehát fel kell áldoznunk, ha nagyobb helyi autonómiát akarunk elérni.

Ha pedig élvezni akarjuk a nagyobb nyitottság előnyeit, az autonómia egy részét kell feláldoznunk. Az arany középutat jelentő kompromisszumok kombinációját ugyanakkor igen nehéz megtalálni – ismeri el a szerző.

A könyv egyik fontos konklúziója, hogy amennyiben a bolygónk együttműködésre irányuló irányítási folyamatai és struktúrái az eddigi korszakok szerint széttöredezettek maradnak és a nemzetek feletti kompromisszumos kormányzás továbbra is zavaros és ’balesetveszélyes’ marad, nem csupán kihívásaink maradnak válaszok nélkül, hanem számos új bizonytalanság is jelentkezhet.

Épp ezért a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzetközi együttműködés fokozása nélkülözhetetlen. A globális kihívások kezelésének első lépéseként Bryant ajánlása szerint a nemzetközi közösségnek olyan jövőbeni szabályokat kell kialakítania, amelyek révén javul bolygónk kollektív kormányzása.

A pragmatikus, fokozatos előrehaladás mottóját pedig Ralph C. Bryant a következőképp fogalmazza meg: „Ne várj el irreálisan sokat és túl hamar! De az Isten szerelmére, tétova se légy!”