Emmanuel Macron francia államfő álláspontja szerint Franciaország „nyugati és afrikai szövetségeseivel megállíthatta volna” az 1994-es ruandai népirtást, de „nem volt meg hozzá az akarata” – közölte a francia elnöki hivatal a mészárlások kezdetének harmincadik évfordulója előtt.
Emmanuel Macron, aki 2021-ben már elismerte Franciaország „felelősségét” a népirtásban, vasárnap egy videóban fog minderről beszélni, amelyet a közösségi oldalakon tesz közzé – jelezte az Elysée-palota az AFP francia hírügynökségnek.
A francia elnök, akit ruandai kollégája, Paul Kagamé meghívott a vasárnapi megemlékezésekre, nem vesz részt a rendezvényen, de külügyminisztere, Stéphane Séjourné és a ruandai születésű Hervé Berville tengeri ügyi államtitkár képviselni fogja.
„Az államfő emlékeztetni fog arra, hogy amikor a tuszik totális megsemmisítésének szakasza elkezdődött, a nemzetközi közösségnek megvoltak az eszközei ahhoz, hogy tájékozódjon és cselekedjen, köszönhetően azon népirtásokról való ismeretnek, amelyet az örmények és a holokauszt túlélői feltártak előttünk, és arra is, hogy Franciaországnak, amely nyugati és afrikai szövetségeseivel együtt megállíthatta volna a népirtást, nem volt meg az akarata hozzá” – idézte az AFP a francia elnöki hivatalt.
Emmanuel Macron 2021 májusában Kigaliban a ruandai népirtás emlékművénél közölte: elismeri országának a történtekben játszott szerepét, és reméli, hogy bocsánatot nyer. A francia elnök a kapcsolatok helyreállításának szándékával utazott akkor a kelet-afrikai országba, amely
hosszú évek óta azzal vádolta Franciaországot, hogy bűnrészes vont a több mint 800 ezer ember – többségükben a tuszi nemzetiséghez tartozók – életét követelő 1994. évi atrocitásokban.
A Kigali Gisozi nevű városrészében álló emlékműnél – ahol a népirtás több mint 250 ezer áldozatának a maradványai nyugszanak – elmondott beszédében a francia elnök kijelentette, hogy Franciaországnak feladata van „a történtek kapcsán, és elismeri a szenvedés nagyságát, amelyet a népirtás okozott a ruandai népnek”.
„Bár azóta a francia vezetőknek volt elég tisztánlátásuk és bátorságuk ahhoz, hogy kimondják, népirtás történt, Franciaország elmulasztotta levonni a megfelelő következtetéseket” – vélte három évvel ezelőtt Emmanuel Macron, aki szerint
áldozatok százezreit hagytuk magukra ebben a pokoli bezártságban.
Rámutatott arra is, hogy Párizs „nem volt cinkosa” a hutu népirtóknak, és nem kért bocsánatot, de hozzátette, reméli, hogy a túlélők megbocsátanak neki.
A 2021-es elnöki beszédet Paul Kagame üdvözölte, aki „barátja”, Emmanuel Macron „mérhetetlen bátorságáról” beszélt.
Az államfő által felállított, Vincent Duclert történész vezette bizottság 2021 májusában arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországot „súlyos felelősséget” terheli, és hogy az akkori szocialista elnök, François Mitterrand és környezete „vak” volt a Párizs által támogatott hutu kormány rasszista és népirtó túlkapásai iránt.
A mai elnöki kijelentés „vitathatatlanul előrelépés” – mondta Vincent Duclert csütörtökön az AFP-nek. A történész úgy látja, hogy az államfő kijelentése „rendkívül erős elismerése mindazoknak a hibáknak, amelyeket Franciaország az 1990-es évek elejétől kezdve elkövetett Ruandában”.
„Úgy éreztük, hogy Franciaország talán egy kicsit háttérben maradt a harmincadik évi megemlékezésben, és most az elnök, Franciaország valóban előtérbe kerül” – tette hozzá a France Inter közrádiónak adott interjúban.
A Survie egyesület ugyanakkor felszólította Franciaországot, hogy menjen még tovább, és „hivatalosan ismerje el a bűnrészességét a népirtásban”.
Az Elysée-palota közlése szerint az államfő vasárnap azt is megerősíti, hogy „Franciaország kiáll Ruanda és a ruandai nép mellett, emlékezve arra az egymillió gyermekre, nőre és férfira, akik azért haltak mártírhalált, mert tuszinak születtek”. Megismétli majd az emlékezés kötelességének fontosságát, de az idevonatkozó alapismeretek fejlesztését és terjesztését is, különösen a fiatalabb generációk franciaországi oktatásán keresztül”.
Nicolas Sarkozy volt az első francia elnök, aki a népirtást követően Ruandába látogatott 2010-ben, és ott elismerte a francia hatóságok „súlyos hibáit és egyfajta vakságát”, amelyeknek „drámai következményei” lettek.