Reklám nélkül adja le a Magyar Mozi TV a Nobel-díjas Krasznahorkai László Sátántangó című műve alapján készült azonos című filmet. A nemrégiben elhunyt rendező, Tarr Béla nemzetközi hírű alkotását reklámszünet nélkül, a kereskedelmi televíziók közül először vetítik. Vasárnap háromnegyed négytől hét és fél órán keresztül nézhetjük a filmet. De mitől lett a Sátántangó olyan mozi, amelyet a világ legnagyobb rendezői, színészei ismernek és tartanak alapvetésnek, csodálatosnak?
Tarr Béla 1994-es mesterműve, a Sátántangó az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb hatású alkotása.
Bár a nagyközönség számára a 7 és fél órás játékidő és a monumentális, hömpölygő tempó ijesztő lehet, a világ legelismertebb rendezői, mint Susan Sontag, Gus Van Sant, Martin Scorsese vagy Christopher Nolan egyöntetűen zseniálisnak tartják.
De miért?
Tarr Béla és állandó alkotótársai (Krasznahorkai László író, Hranitzky Ágnes vágó és Víg Mihály zeneszerző) radikálisan szembementek a világban uralkodó hollywoodi vágástechnikával.
A film mindössze nagyjából 150 snittből, vágásból áll.
A rendezők azért csodálják ezt, mert Tarr nem „eltölti” vagy „felgyorsítja” az időt, hanem hagyja, hogy a néző fizikai valójában átélje azt. Amikor a szereplők gyalogolnak a sárban vagy a szélben, a kamera percekig követi őket – ezáltal a mozi a hipnózishoz vagy a meditációhoz hasonló állapotba hozza a befogadót.
A film operatőri munkája, Medvigy Gábor révén technikai és esztétikai bravúr.
Az akár 8-10 perces, vágás nélküli jelenetek során a kamera folyamatosan, lassan mozog, komótosan pásztázza a teret, arcokat, tárgyakat.
Egy-egy ilyen snitt mögött elképesztő rendezői precizitás, a színészek és a kameramozgás tökéletes másodpercre kiszámított koreográfiája áll, ami a szakmabeliek számára elképesztő rendezői fegyelmet és technikai tudást mutat.
A Sátántangó egy felbomló világot, egy mindentől elzárt, omladozó mezőgazdasági kollektívát mutat be a rendszerváltás utáni Magyarországon, de
a rendezők szerint a történet egyetemes.
Az eső áztatta, sáros, lepusztult táj nála nem csupán háttér, hanem szinte önálló főszereplővé válik.
A nyomasztó és kilátástalan atmoszférát olyan képi költészettel és méltósággal ábrázolja, ami teljesen egyedülálló.
A film szerkezete Krasznahorkai regényét követve a tangó lépéseire épül, hat lépés előre, hat lépés hátra.
Ez a narratív szerkezet lehetővé teszi, hogy ugyanazokat az eseményeket és idősíkokat több különböző szereplő szemszögéből, más-más perspektívából éljük át. Ez a fajta időszerkezet és történetmesélés rengeteg modern rendezőre volt óriási hatással.
A Sátántangó minden egyes percében lenyűgöző és magával ragadó. Örömömre szolgálna, ha az év minden hátralévő részében évente legalább egyszer megnézhetném.
mondta Susan Sontag, neves amerikai író és kritikus
Gus Van Sant amerikai rendező a Good Will Hunting, a Gerry rendezője nyíltan elismerte, hogy Tarr Béla és a Sátántangó hosszú beállításai teljesen megváltoztatták a vizuális gondolkodásmódját és azt, ahogyan a filmezéshez hozzááll.
Életműdíjak
Tarr Béla utolsó filmje a 2011-ben készült A torinói ló volt.
Már előtte bejelentette, hogy ekkortól lezártnak tekinti pályáját.
Ekkor indult meg az életműdíjak sokasága. A legtöbb fontos filmfesztiválon, Európában szinte mindenhol, de Japánban is kapott életműdíjat. Ő az egyik külföldön leginkább elismert magyar rendező. Szabó István és Jancsó Miklós szintén számos nagydíjat hozott el.
Első filmje
Első filmje a Családi tűzfészek című darab volt. Óriási nemzetközi siker lett, miközben előtte többször sem vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára
Első filmjéről annak idején maga Tarr Béla egy román filmfesztiválon azt mondta
a közel 47 éves filmet 22 éves korában készítette amatőr színészekkel, és maga sem volt profi filmes.
Mint mesélte, tele volt haraggal egy budapesti család kilakoltatási kálváriáját látva, erről szeretett volna dokumentumfilmet készíteni, de a rendőrök nem hagyták, ezért úgy döntött, hogy fikciós alkotásként meséli el a történetet.
Mivel nem vették fel a főiskolára, hajógyári munkásként dolgozott. A film szereplőit alakító hétköznapi emberek a gyár szomszédságából kerültek ki, forgatókönyv sem volt, az egyes jeleneteket a hátsó zsebében őrzött kis kártyákon lévő párszavas bejegyzések alapján forgatták.
Aláhúzta: a film készítése közben nem magára gondolt, hanem a társadalomban tapasztalt szociális problémákat akarta megmutatni. Ilyenkor az mozgatja, hogy a legjobbat hozza ki magából, a legtisztábban, legegyszerűbben mutassa be a témát. A Családi tűzfészek pedig „nagyon egyszerű mozi”, „új filmes nyelv” volt – értékelt.
Felidézte: miután a film nemzetközi siker lett, felvették a filmművészeti főiskolára, és második filmjét is engedték leforgatni. Mivel első filmje külföldön is ismert lett, díjakat szerzett, a cenzúra nem mert hozzányúlni, a mozikban is bemutatták.
A rendező a forgatás kihívásai között említette, hogy meg kellett találnia a kulcsát annak, hogy a szereplőket alakító hétköznapi emberek megnyíljanak, ne szerepet játszanak, hanem önmagukat adják, és amikor érzik a helyzetet és a szituáció igaz, ez önmagától megtörténik.
„Érezned kell az embereket, velük kell lenned”
– osztotta meg tapasztalatát, amelyet hajógyári munkásként szerzett.
Leghíresebb művét vasárnap 15.45-kor nézheti a Magyar Mozi TV-n.
