Mióta lehet halott? – teszik fel oly sokszor a kérdést a filmek nyomozói az áldozattal kapcsolatban, ám választ adni erre sokkal bonyolultabb, mint azt a mozik alapján gondolnánk. Az emberi test bomlása komplex folyamat, ami rengeteg külső tényezőtől függ, éppen ezért nem lehet általános leírást adni róla. Az amerikai helyszínelők és a patológusok 1980 óta páratlan segítséget kapnak a tudománytól, hogy minél pontosabban tudják megállapítani a halál időpontját és annak körülményeit. A testfarmok bizarrnak tűnnek ugyan, de kétségtelenül hatékony szerepük van a bűnüldözésben.
Temetetlen holttestek hevernek mindenfelé, az oszló tetemek száma pedig folyamatosan nő. Ez nem egy horrorfilm részlete, nem is gyilkossági helyszín, bár utóbbihoz nagyon is sok köze van. Az emberi test bomlási folyamatának tanulmányozását meglepően későn kezdte meg a tudomány. 1980-ig állatokon, főként disznókon vizsgálták a jelenséget, speciálisan erre a célra létrehozott kutatóközpont és módszer azonban nem létezett. Az ötlet William Bass, a Tennessee Egyetem oszteológusa és antropológusa fejéből pattant ki, amikor a rendőrség segítségét kérte egy emberi maradvánnyal kapcsolatban.
A nyomozók arra voltak kíváncsiak, hogy egy régi sírban valóban az akkori időkben eltemetett holttest fekszik-e, vagy valaki egy gyilkosság bizonyítékát tüntette el azzal, hogy éppen oda temetett el valakit. Bass megoldotta az ügyet, de közben mélyen elgondolkodott azon, mennyire nem rendelkezik egzakt ismeretekkel a törvényszéki antropológia a halál pontos idejének megállapításával kapcsolatban. Úgy gondolta – és ötlete teljes támogatottságot élvezett a hatóságok részéről –, ha ellenőrzött körülmények között, tudományos precizitással lehetne megfigyelni az emberi test bomlási folyamatát, az így szerezett tudás és tapasztalat óriási lépést jelentene a a bűnüldözésnek. Munkáját egy elhagyott farmon kezdte meg Knoxville mellett, egyetlen holtesttel. Az évek folyamán az elkerített testfarm mérete egyre nőtt, napjainkra már 10 000 négyzetméteren vizsgálják a bomlási folyamatokat a legváltozatosabb körülmények között. Hogy kik kerülnek egy testfarmra? Olyanok, akik még életükben felajánlották testüket tudományos célokra. A Tennessee Egyetem honlapján külön tud regisztrálni az, akinek meggyőződése, hogy halála ilyen módon segítheti a tudomány fejlődését.
Jelentkezőből pedig elég sok van.
Hetente érkeznek új holttestek a testfarmra, amelyekről először minden adatot rögzítenek, majd kihelyezik őket a farm bizonyos pontjaira. A testek többnyire meztelenek, de vannak, amiket ruhában tesznek ki az enyészetnek, kifejezetten azt vizsgálva, hogy az öltözék mennyiben befolyásolja a bomlási folyamatokat. Van, amit fémrácsokkal védenek a madaraktól,
de olyan is, amit szabadon hagynak, éppen azért, hogy a főként keselyűkből álló rajok bomlást gyorsító tevékenységét vizsgálják.
A holttesteket naponta ellenőrzik, gondosan rögzítve többek között a rajtuk megjelenő rovarok fajtáját és időbeli eloszlását, hogy aktivitásuk alapján tudják kiszámolni a halál időpontját. Miután a bomlási folyamat gyorsasága és jellege nagyon sokban függ a külső tényezőktől, a testfarmokon a kutatók azt is tanulmányozzák, hogyan hatnak a különböző időjárási viszonyok a holttestre, de elemzik a test körüli talajmintákat is, azok ugyanis választ adhatnak arra, hogy a bomlás folyamán felszabaduló testnedvek mikor kerültek be a földbe, ennek alapján pedig még pontosabban tudják megállapítani a halál idejét. Akadnak egészen bizarrnak tűnő kísérletek is, amiket azért hoznak létre, hogy minél valóságosabb szituációt teremtsenek a valós helyzetek mintájára. Ilyen például, amikor a hullát egy csomagtartóban, szemetesben vagy éppen vízzel teli tartályban helyezik el. A testek fél-egy évig hevernek a farmon, addig, amíg a természet, vagy a mesterségesen előidézett körülmény el nem végzi feladatát. A maradványokat ilyenkor összegyűjtik, megtisztítják, a csontok pedig bekerülnek az oszteológiai gyűjteménybe.
A Tennessee államban lévő farmnak egyetlen hátránya van tudományos szempontból. A bomlás gyorsaságát jelentősen befolyásolja a páratartalom és a hőmérséklet is, ahhoz pedig, hogy ezt ne csak állandó körülmények között tudják tanulmányozni, az USA más államaiban is testfarmokat kellett létesíteni. Napjainkban már Illinoisban, Észak-Karolinában és további négy államban működik hasonló szabadtéri laboratórium, de a világ más országaiban dolgozó tudósok is rájöttek, mennyire fontos kutatási terület előtt nyílt kapu a számukra, így már Ausztráliában, Hollandiában, Kanadában és Nagy-Britanniában is létesült vagy hamarosan létesülni fog testfarm.
Azok, akik testüket haláluk után a farmnak ajánlják fel – a knoxville-i esetében az évek folyamán már több ezren tettek így -, óriási szolgálatot tesznek a kriminalisztikának. A kivitelezésnek természetesen vannak ellenzői, akik elsősorban morális problémákat vetnek fel a kutatások kapcsán, ám a törvényi védelem és a donorok jogi nyilatkozatai ebben az esetben felülírják az aggályokat. Ahogyan Dawnie Wolfe Steadman, a Tennessee Egyetem törvényszéki antropológus igazgatója fogalmaz:
minden vizsgálat, amit végzünk, a tudomány és a bűnüldözés javát szolgálja.
Fotók: Forensic Anthropology Center at Texas State University / FBI
