Ukrajna szankciós listára helyezte a Lukoil nevű orosz olajcéget, amely semmilyen tevékenységet nem végezhet Ukrajna területén. A szankció Ukrajnának sem jó, mert amúgy a tranzitból jelentős bevétele volt, sőt a számára létfontosságú üzemanyagok is valójában orosz eredetűek, de amikor ölik egymást a népek, háttérbe szorul a gazdasági racionalitás. Magyarország és Szlovákia pedig azért aggódik, mert az olajvezeték végén ez a két ország helyezkedik el.
Magyarország és Szlovákia vezető politikusai az utóbbi napokban diplomáciai nagyüzemben vannak. Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, Robert Fico szlovák kormányfő pedig Denis Smihal ukrán miniszterelnökkel tárgyalt.
A téma mindkét esetben Ukrajna oroszellenes szankciós listája volt, amelyre felkerült a Lukoil orosz olajvállalat is. Robert Fico harciasan azt monda, hogy Szlovákia nem lesz a túsza az ukrán-orosz kapcsolatoknak, Szijjártó Péter pedig abban próbált közvetíteni, hogy valamiképpen térjenek jobb belátásra az orosz és ukrán felek.
A Lukoil szerepe
A két országot ugyanis összeköti egy közös probléma, illetve egy nagy cég. A probléma a függés az orosz olajtól, amely nagyrészt Ukrajnán keresztül érkezik. A cég pedig a magyar Mol Nyrt, amely nemcsak a százhalombattai Dunai Finomítónak, de a pozsonyi Slovnaft-finomítónak is a működtetője.
Mindkét olajfinomító, vagyis az a cég, amely a kőolajból benzint, dízelt, kerozint és egyéb olajtermékeket állít elő, döntően orosz olajat használ. Az olaj pedig Oroszországból, Ukrajnán át jut el Magyarországra és Szlovákiába, így ha Ukrajna blokkolja a Lukoil szállításait, akkor veszélybe kerülhet a finomítók ellátása.
Természetesen nem azonnal, a két finomító tud venni másik orosz cégtől is orosz olajat, esetleg korlátozottan tud más irányból is vásárolni, illetve valameddig vannak üzemi, illetve stratégiai tartalékai, de ha akadozik a szállítás, az sohasem jó.
A horvát irány
És ráadásul az sem túlzottan biztató, hogy Pozsony és Százhalombatta ellátására az Ukrajnából érkező Barátság kőolajvezetéken túl csak egy korlátozott kapacitású és igen drága vezeték alkalmas: az Adria-kőolajvezeték, amely Horvátországból, egészen pontosan Omisaljból (Krk-sziget) felől látja el mindenféle távoli ország olajával, például Öböl-menti olajjal ezeket a finomítókat.
Igaz, ahogyan Horvátországnak óriási üzlet lenne, ha még többet szállíthatna, úgy Ukrajna nagy üzletről mond e, ha kevesebbet szállít. Hiszen a mindenféle nemzetközi pénzügyi támogatás mellett
a szénhidrogének (olaj és gáz) vezetékes szállítása Ukrajna egyik legnagyobb bevételi forrása.
Ráadásul mivel Ukrajna közvetlenül nem vesz olajat és gázt Oroszországból, eleve csak úgy jut üzemanyaghoz, ha Magyarországra jöhet olaj, és abból visszamehet némi üzemanyag az ukrán járművekbe.
Amikor a fegyverek szólnak, háttérbe szorul a józan ész
Természetesen azt is meg lehet érteni, hogy Ukrajna próbálja Moszkvát elzárni a pénzforrásaitól, ami persze nem olyan könnyű. Ha Moszkva nem tudja eladni az olaját Európába, akkor tankerekre pakolja azt, és elviszi Indiának, Kínának, vagy más vevőknek. Így valamennyire az is érthető, hogy Robert Fico eléggé ingerült lett:
A Lukoil szankciós listára való felvétele csak egy újabb példa az értelmetlen szankciókra, amelyek nem Orosz országot, hanem főként egyes Európai Uniós tagállamokat sértenek, ami elfogadhatatlan
vélte.
Orbán Viktor mellett az utóbbi időben éppen Robert Fico az, aki talán a legélesebben kritizálja az Oroszország elleni szankciókat, és éppen ezért aligha ők Kijev kedvencei. vagyis benne van az is a pakliban, hogy Kijev nem is akar igazán segíteni, bár játékelméletileg az sem tűnik túl okosnak, ha Volodimir Zelenszkij olyan uniós vezetőket bőszít fel, akik segélyeket, pénzügyi csomagokat képesek blokkolni.
Orosz olaj az EU-ban
Az EU amúgy már rég mindenféle tiltó szankciókat vezetett be maga is az orosz nyersolajjal és az orosz nyersolajból készített termékekkel szemben, de Magyarország és Szlovákia derogációt kapott, vagyis kivételes helyzetben maradhattak.
Ezek az országok nagyon függenek az orosz olajtól, ezért engedélyt kaptak, hogy csővezetéken még vásárolhassanak orosz olajat és a saját piacaikra finomíthassanak is orosz olajból készített termékeket. Ugyanakkor minden egyes zárás, korlátozás, mégha az részleges is, azt bizonyítja, hogy a szállítások veszélybe kerülhetnek. Sőt, már vannak olyan komoly lapok is, mint például a Politico, amelyek komoly ellátási gondokkal riogatnak.
A lehetőségeink
Magyarországon van üzemanyag, nincs pánik, a nyári nagy benzinvásárlási időszakot (ilyenkor többen mennek hosszabb utakra) bírjuk, de azért nem megnyugtató a helyzet.
Márpedig egy országnak, egy finomítónak átállni egy új beszállítóra az olaj esetében nem is olyan könnyű. Biztosan lehetne mindenféle tengeri kikötőhöz hatalmas csővezetékeket építeni. De ez nem egy perc és nem két fillér. Ráadásul, amikor már mindenki a net zéróra készül, ki akar hatalmas összegeket alternatív fosszilis infrastruktúrába fektetni, csak azért, mert két másik ország háborúzik.
Sajnos azonban gazdaságilag bármennyire is racionális ez a kérdés. Azzal az illúzióval már mindenki leszámolhatott, hogy az orosz-ukrán konfliktus hamar rendeződik, és a szénhidrogénpiacon mindenki visszatérhet a régi jó kapcsolatokhoz. Ahogy nem látjuk a háború végét, úgy nem látjuk az energiapiaci kockázatok végét sem.
