További 1 évig lehet Csehországba csővezetéken érkező orosz kőolajból készített üzemanyagot szállítani. Ez egy olyan szabály, amihez látszólag nincs annyira köze Magyarországnak, de azért nagyon harcoltunk érte.
Az Európai Unió sokféle szankciót, korlátozást vezetett már be Oroszország ellen. Ezeknek elsősorban az a célja, hogy Oroszország kevésbé gazdagodjon, és így kevésbé tudja finanszírozni az Ukrajna ellen vívott háborúját az uniós államokból kapott pénzekkel.
Szelektív és fokozatos szankciók
Az Európai Unió ugyanakkor a legtöbb szabályát csak fokozatosan, olykor kivételekkel vezette be, ami egyik oldalról segíti az orosz nyersanyagnak nagyon kitett államokat, hogy gondoskodhassanak az alternatív forrásokról. Másrészről viszont a szankciók hatékonyságát is gyengíti, hiszen ahogy a vevőknek, úgy az eladónak, vagyis Oroszországnak is van ideje és lehetősége alternatív vevőket felkutatnia.
Az EU – részben a magyar álláspont miatt is – abban is óvatos, hogy az olyan anyagokkal, amelyek elsőre nélkülözhetetlenek egyes uniós tagállamoknak, még kivár, így
nem vonatkozik szankció a földgázra, vagy a nukleáris iparra, és aki nagyon kitett volt az orosz nyersolajnak, így például Magyarország, illetve Szlovákia csővezetéken továbbra is vásárolhat orosz olajat.
Azért jól ne járjanak a kivételezettek!
Igen ám, de azok az államok, amelyek már nem vehetnek orosz olajat, azt sem szerették volna, hogy a „csővezetékes engedéllyel” rendelkező államok profitáljanak a kivételezett helyzetükből, így elérték azt, hogy oké,
aki nagyon kitett az orosz olajnak, az vehessen, de ne adhassa tovább, vagy ne exportálhassa az orosz olajból készített termékeit.
Ezt aligha kell magyarázni, hiszen amennyiben egy importengedéllyel rendelkező állam továbbadhatná az orosz olajat, mondjuk Magyarország értékesíthetne Hollandiának orosz olajat, akkor semmit sem érne a szankció.
És amellett is szóltak érvek, hogy ne profitálhasson egy „engedélyes” finomító abból, hogy ő kedvezőbb feltételekkel vehet orosz nyersolajat és abból finomít benzint, vagy dízelt más országoknak.
A cseh kivétel
Egyetlen kivétel azért volt 2023. december 5-ig, Csehország vásárolhatott orosz kőolajból finomított terméket. Az EU ugyanis figyelembe vette, hogy a cseh piac csak nemrég lett önálló, a rendszerváltásig Csehszlovákiának hívták a mai Csehország és Szlovákia akkor még közös államát. Ebben az országban volt egy természetes munkamegosztás, a pozsonyi Slovnaft-finomító látta el jelentős részben Csehországot is üzemanyaggal, elsősorban dízellel.
Vagyis Csehország kivétel volt, ő egyedül még vásárolhatott orosz olajból készített terméket. Igen ám, de az említett 2023. december 5-i határidő lejárt, és hivatalosan vége lett a külön engedélynek.
Igen ám, de a cseh piac ellátására még mindig nem bontakozott ki új megoldás, így végül cseh, szlovák és magyar lobbi hatására az EU újabb 1 évig engedélyt adott. Meglepő módon ennek a politikusok közül a legjobban Szijjártó Péter magyar külgazdasági s külügyminiszter örült.
Kinek az érdeke?
Miért örült ennyire egy magyar politikus a cseh piac ellátásának?
Természetesen azért, mert ez a derogáció magyar érdek is volt, és Magyarország amúgy is mindig sokkal látványosabban harcol az energetikai kérdésekben a brüsszeli fősodorral.
A magyarázat részben abban rejlik, hogy a Csehországot jelentős részben ellátó Slovnaft-finomító magyar tulajdonban van, a Mol-csoport a fő tulajdonos.
De az sem utolsó szempont, hogy amennyiben a pozsonyi finomító tud Csehországba eladni orosz alapanyagból készített terméket, akkor az egész dízelhiányos kelet-európai piacra több dízel jut, ez azért nem hátrány az itteni gazdaságoknak.
Uniós bonyolultsággal
Természetesen az unió, mint eléggé bürokratikus intézmény nem szeret nyíltan és testre szabottan fogalmazni, nem azt mondta, hogy ezt a kereskedelmi relációt engedélyezem, hanem hoz egy diszkriminációmentes, kikezdhetetlen jogszabályt arról, hogy van egy állam, Csehország, amely 2024. december 5-ig még importálhat csővezetéknek szállított orosz olajból finomított terméket.
Szóval az engedély diplomáciai siker.
Szlovákia örülhet, mert a pozsonyi finomító továbbra is magas kapacitáskihasználtsággal termelhet, embereket alkalmazhat, adót fizethet, Csehország is örül, mert kevésbé várható dízelhiány az országban, Magyarország pedig megvédte egy magyar cégcsoport (a Mol) érdekeit, amivel végső soron a magyar állam is gazdagodhat.
Örökké nem lesz így
Egy év sok idő, de nem az olajiparban.
Vagyis, ha a pozsonyi finomító fel szeretne készülni arra, hogy jelen állás szerint egy év múlva már csak olyan mértékben exportálhat harmadik országba kőolajtermékeket, amilyen arányban nem-orosz olajat finomít (vagyis az orosz olajból készített termékeket már csak a belföldi piacon tudja majd eladni), akkor a finomítóját úgy kell fejlesztenie, hogy az alkalmas legyen több nem-orosz olaj feldolgozására.
Ezen minden térségbeli finomító dolgozik, de azért nem is olyan egyszerű kihívás ez. Át kell alakítani a technológiát, de a tengeri olajat el is kell juttatni Pozsonyba. Ideális esetben arra is lehetne gondolni, hogy hátha egy év múlva már kitör az európai béke és megszűnnek a szankciók, de az elemzők ennek aligha adnak túl nagy esélyt.
Jövőképek
Magyarország továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy vehessen orosz kőolajat, de harcol a földgáz, a nukleáris, vagy az említett olajtermék– szankciók ellen is.
A magyar kormány eddig viszonylag hatékonyan érvényesítette az uniós pozícióját és lehetővé tette ezeknek a szállításoknak a fenntartását, amit mindig az ellátásbiztonságra hivatkozva lépett meg.
Ám a probléma azért összetettebb, mert ha egyszer már nemcsak az uniós politikusokon múlik ez a kérdés, hanem egy célzott, vagy egy eltévedt bomba támadja meg az ellátási útvonalakat, akkor hirtelen mindegy lesz, hogy amúgy mi még vehettünk volna orosz olajat, illetve a pozsonyi finomító akár cseh piacra is feldolgozhatott volna orosz kőolajat, vagy orosz kőolajból készített terméket.
