Ukrán tudósok, akiket érdemes ismerni

Ukrajna önálló országként 1991 óta létezik, azonban az ukrán tudósok, mérnökök már nagyon régóta gazdagítják az emberiséget a találmányaikkal, közreműködésük nagyon sok tudományágban jelentős. Ismerjük meg néhányukat, és nézzük meg, mivel járultak hozzá a tudomány fejlődéséhez.

Korábbi, Ukrajna történetét bemutató cikkünkben  már írtunk arról, hogy az első modern szemléletű, írott alkotmány valószínűleg az, amit 1714-ben az ukránok szövegeztek meg.

A XIX. és a XX. század története egész másképp nézne ki az ukrán tudósok nélkül, sőt valójában egy ukrán származású tudóson, illetve korai halálán múlt, hogy a szovjetek nem jutottak el a Holdra. A korai szovjet űrsikerek mögött egy ember állt, Szergej Pavlovics Koroljov, ukrán nemzetiségű tudós, aki 1907-ben született Zsitomirban.

A titokzatos főkonstruktőr

Szerepe hatalmas volt a szovjet űrprogramban, ezért az 1950-es években kilétét a végsőkig titkolták. Tom Wolfe nagyszerű dokumentumkönyvében, „Az Igazak”-ban a személyét övező amerikai találgatásokról ezt írta:

„A szovjetek úgyszólván semmit a nyilvánosság elé nem tártak, se számokat, se képeket, se diagramokat. Mindenekelőtt neveket nem. Annyi derült ki csupán, hogy programjuk vezetője egy Főkonstruktőr nevezetű rejtelmes személyiség. Szellemi képességei felől azonban senkinek kétsége nem lehetett. Valahányszor az Egyesült Államok valami küszöbön álló űrteljesítményét bejelentette, a Főkonstruktőr megdöbbentő módon előbb állt elő vele. 1955-ben tudatjuk a világgal, hogy 1958 elején terveink szerint mesterséges bolygót bocsátunk Föld körüli pályára. S a Főkonstruktőr világ csodájára megteszi már 1957 októberében. Majd jelentjük, hogy 1959 márciusában Nap körüli útra küldünk mesterséges bolygót. A Főkonstruktőr elküldi már 1959 januárjában.”

Ez a „Főkonstruktőr” volt Koroljov. Nem kívánjuk az egész életét bemutatni, csak néhány fontos eseményt emelnénk ki. Koroljov fiatal mérnökként a II. világháború előtt lágerbe került, ugyanis „hatalmas bűnt” követett el. A 10 éves büntetést azért kapta, mert a központi iránymutatással szemben nem a szilárd hajtóanyagú rakétákat kutatta, hanem a folyékony hajtóanyagúakat!

E borzalmas bűnt a háború alatt csak részben bocsájtották meg neki, és csak azért, mert szakértelme kellett a háborús erőfeszítésekhez, ezért a Tu-2 bombázót fejlesztő csapatba osztották be, de továbbra is rabként.

A háború után fordult a kocka, 1945-ben becsület érdemrendet kapott, besorozták a hadseregbe, azonnal ezredesi rendfokozattal. Koroljov irányította a szovjetek azon kutatását, amely a német rakétakísérletek anyagának megszerzésére irányult, illetve ő lett a vezetője a szovjet katonai rakétatervezési programnak.

Ebből a katonai programból jött létre a szovjet űrprogram, az első emberes repülés is. Azonban Koroljov 1966 januárjában egy rutinműtét során elhunyt, s nélküle a szovjet űrprogram lendülete megtört, és a Holdért való versenyfutásban a szovjetek vesztettek.

 

Ha nem is az űrrepülésben, de a repülésben játszott kiemelkedő szerepet Igor Szikorszkij, vagy ahogy a világ ismeri Igor Sikorsky. A modern helikopter kifejlesztője és a világ első többmotoros repülőgépének építője 1889-ben ugyan Kijevben született, és itt végezte el a Kijevi Műszaki Egyetemet, de az I. világháború után – amelyben már repültek az általa tervezett repülőgépek –, 1919-ben elhagyta a polgárháborúba süllyedt Orosz Birodalmat és az Egyesült Államokba költözött. Ott sikeres repülőgép és helikopterfejlesztő lett, 1923-ban pedig megalkotta a Sikorsky Aero Engineering Corporation repülőgépgyárat. Sikeres repülő csónakokat, azaz hatalmas vízről felszálló repülőgépeket tervezett a Pan American számára, majd ő alkotta meg 1939-ben az első valóban működőképes, önállóan repülni képes helikoptert. Sikorsky 1972-ben hunyt el a Connecticut állambeli Eastonban.

Az ukrán tudósok nagy szerepet játszottak a repülés más ágaiban is. Arhip Mihajlovics Ljulka (1908-1984) ukrán mérnök fejlesztette ki az első szovjet sugárhajtóművet, és már 1941-ben szabadalmaztatta a kétáramú gázturbinát. Gyakorlatilag egész életében a sugárhajtóművek fejlesztésén dolgozott, igaz olyan különleges tervekkel is foglalkozott, mint a nukleáris hajtású repülőgép.

Az első szovjet kétáramú gázturbinát azonban – több mint 30 évvel a szabadalma után, jóval lemaradva a nyugati fejlesztők mögött – csak 1973-ban készíthette el, amit a Szu-27-es vadászgépben használtak.

De nem csak a repülés és az űrhajózás terén alkottak maradandót az ukrán tudósok. Vegyük például a mindenki által, ha máshonnan nem is, de az Omega slágeréből ismert petróleumlámpát.

A lámpát, amelynek „milyen szép a lángja”, a XIX. század közepén, 1853-ban szabadalmaztatta Lvivben Ignatius Lukasevich és Jan Zeh. A mai ukrán Lviv akkor Lemberg néven a Habsburg birodalomhoz tartozott, így szabadalmukat Bécsben jegyeztették be.

Az első villamos hajtását lóalakú szerkezetbe építették

A szemészet terén végzett úttörő munkát Vlagyimir Petrovics Filatov (1875-1956), aki elsőként végzett a világon szaruhártya-átültetést. Az első kísérlete 1912-ben volt, ám ez ekkor még nem sikerült, de a következő 20 évben a módszerét fejlesztette, és az első sikeres műtétet 1931-ben végezte el. Filatov sem volt mentes a zaklatástól, 1931-ben Odesszában letartóztatta a GPU azzal a váddal, hogy katonai ellenforradalmi szervezetben vett részt. Mindössze a hatóságokkal szembeni elégedetlenségének adott nyilvánosan hangot. Szerencsére gyorsan szabadon engedték, és 1936-tól a Kísérleti Szemészeti Intézetet vezette, ahol nagyon sok szemészeti műtéti eljárást és műszert kísérletezett ki, róla a Szovjet Tudományos Akadémia díjat nevezett el.

Az ukrán tudósokat azonban a világ számos pontján, és nagyon sok találmány létrehozásánál megtaláljuk, ha nem is lett munkájuk széles körben ismert. Ilyen volt Fjodor Pirotszkij (1845-1898) ukrán mérnök is, aki 1880-ban elektromos villamost szerkesztett, amelyben az elektromos hajtást egy ló alakú szerkezetbe építette. A járművét Szentpéterváron mutatta be, és egyes kutatók szerint ez volt a világ első villamosa, de pénze nem volt a további fejlesztésre.

Hasonlóan nem volt sikeres, illetve a világ máshoz köti a munkássága eredményét, Iván Pulujnak (1845-1918), aki az akkor az osztrák fennhatóság alatt álló Hrymailiv településen született, majd Bécsben tanult és dolgozott. Ő a katódsugarakat kutatta, és Röntgen előtt, illetve gyakorlatilag vele egyidőben felismerte az röntgensugárzást, és kapcsolatban is állt az X sugárzás hasznosításában úttörő Wilhelm Conrad Röntgennel, akihez a világ a Röntgen gép felfedezését társítja.

Hasonlóan jelentős felfedezést tett az ukrán-zsidó származású Vlagyimir Mordehaj Wolff Haffkine (1860-1930), aki Odesszában született 1860-ban, de 1888-ban Svájcba emigrált, s ott dolgozta ki az 1890-es években vakcináit a kolera és a bubópestis ellen.

Gamow és az ősrobbanás

Szintén külföldön teljesedett ki Georgij Antonovics Gamov fizikus munkássága is. Gamov 1904-ben Odesszában született, de korán szakított a szovjet rendszerrel, hiszen már az 1920-as években vezető európai egyetemeken kutatott. Később, 1931-ben visszatért a Szovjetunióba, de pár év múlva kiábrándult a rendszerből, és több sikertelen szökési kísérlet után végül 1933-ban egy konferenciáról, ahová a feleségével utazott, nem tért haza. Az Egyesült Államokban telepedett le, itt hunyt el 1968-ban George Gamow néven. Egyik első megfogalmazója volt az ősrobbanás elméletének és Teller Edével együtt dolgozta ki a termonukleáris magfúzió – azaz a hidrogénbomba – elméletét. Tellerrel már korábban barátok voltak, s Gamov vitte magával 1934-ben a George Washington Egyetemre a magyar tudóst is.

Az ukrán mérnököket, feltalálókat számos más tudományos áttörésnél megtaláljuk, Borisz Jevhenovics Paton (1918-2020) akadémikus, 1962 és 2020 között az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia (címképünkön) elnöke volt, a hegesztés elméletével foglalkozott. Nem csak a fémek hagyományos hegesztését kutatta, de megalkotta az első, az űrben is használható hegesztő berendezést, s kutatási eredményeit más területeken, az orvostudományban, a szövetek és az erek hegesztésénél is felhasználják.

Megtaláljuk az ukrán származású tudósokat olyan termékek kifejlesztésnél is, mint például a CD, a tranzisztor vagy a PayPal rendszer.

A mostani háború sok Ukrajnában dolgozó tudós karrierjét derékba törheti, hiszen nem tudni, hogy hazájukban tudják-e folytatni a kutatásaikat, vagy – ahogy sok elődjüknek – emigrációban kell dolgozniuk.