Keveset tudunk Ukrajna történelméről. Annyit bizonyára, hogy a Szovjetunió felbomlásával 1991-ben lett független.

Forrás: Wikiwand
A mai Ukrajna 1991. augusztus 24-én lett független, akkor lépett ki a Szovjetunióból. De sem az ukrán állam, sem az ukrán államiság nem ekkor keletkezett, annak évszázados hagyományai vannak. Az ukránok évszázadokig harcoltak a függetlenségükért, részben a lengyel-litván állammal, részben Oroszországgal szemben. Röviden foglaljuk össze Ukrajna történelmét.
A korai keleti szláv államok
A keleti nagy sztyeppéken a Kazár Kánság árnyékában a IX. században alakult meg a Kijevi Rusz. Ez a formáció több kisebb-nagyobb fejedelemségből állt össze, vezető rétegében ugyanúgy ott voltak a varégok, mint a kelet szlávok. A varégok skandináv hódítók, kereskedők, kalandorok voltak. A nyugat felé induló fosztogató, kerekedő, földet foglaló skandinávokat vikingnek, a keletre, a nagy folyókon egészen Konstantinápolyig eljutó, és e kereskedelmi utat felügyelő skandinávokat varégnak hívták.
A Kijevi Rusz a X. századra szilárdult meg, és 1019-ben alakult meg a novgorodi és a kijevi fejedelemség egyesülésével a Kijevi Nagyfejedelemség, amely Bölcs Jaroszláv fejedelem alatt felvette a bizánci kereszténységet. Ez a keleti keresztény állam a XII. században részfejedelemségekre esett, amelyeknek trónviszályaiba a magyar királyok is aktívan beleavatkoztak.

Forrás: Wikipedia, Koryakov Yuri
Ezeket a korai szláv államokat a mongol hódítás söpörte el, akik 1240-ben elfoglalták és lerombolták Kijevet.
A terület nagy része a mongol birodalom, az Arany Horda részévé vált. A mai Oroszország alapja, a Moszkvai Nagyfejedelemség is az Arany Horda alatt jött létre, azonban ettől függetlenül alakult a sorsa a mai Ukrajna területének. Ide ugyanis egyre inkább benyomult a terjeszkedő és egyre erősebb Litván nagyfejedelemség, amely fénykorában egészen a Fekete tengerig tartott. Ugyancsak erre terjeszkedett a Lengyel királyság, de még az egykori Arany Horda utódállamai, a Kazanyi, az Asztraháni és a Krimi Tatár kánság is komoly tényező volt.
A lengyel -litván perszonálunió létrejötte, 1386 után (amikor is Szent Hedvig lengyel királynő, Nagy Lajos magyar király lánya hozzá ment Jagelló litván nagyfejedelemhez) a korábbi litván és lengyel területek egy kézben egyesültek.

Forrás: Wikipedia
A következő évszázadok alatt a mai Ukrajna különböző helyi hatalmak ütköző területévé vált, nyugatról a Lengyel-litván állam, keletről az egyre terjeszkedő Moszkvai Nagyfejedelemség, délről pedig a török birodalom, mert időközben a Krimi kánság a törökök vazallus államává vált.
E folyamatos harcoktól dúlt, valódi államszervezettel alig rendelkező, nehezen járható, folyókkal, mocsarakkal szabdalt területen alakult ki a kozákság, egyfajta szabad, harcos, a feudális függőségből kiszakadt társadalmi réteg, amely a XVII. századra már önmagát külön entitásnak határozta meg. Báthory István erdélyi fejedelem, majd lengyel király és litván nagyfejedelem (e két országban 1575-1586 között uralkodott) önálló társadalmi rendként ismerte el a kozákságot.
A kozákok Zaporozsje környékén önálló autonóm területet hoztak létre a Lengyel-litván államon belül, ez volt a Zaporozsjei Szics. A Zaporozsjei Szics és a Lengyel-litván Unió között a viszony hol békés, hol kevésbé békés volt, sokszor vonultak a kozákok a lengyel seregekkel együtt hadba, de az állam folyamatosan törekedett a kozák-ukrán autonómia felszámolására.
A kozákok harcai
De kik is azok a kozákok és kik az ukránok? A kozákok sokban hasonlítanak a magyar hajdúkra. A lengyel-litván fennhatóság alatt álló területekről elmenekült vagy a feudális kötöttségek közül szabadulni akarókból alakult szabadcsapatok, amelyek erős, zárt katonai rendszerbe tömörültek. A kozák harcosokat a történelem folyamán sok hatalom, a lengyelek, a litvánok és az oroszok is felhasználták a háborúk során. A XVII. század végén kialakuló kozák hetmanátus egyben az ukrán államiság alapját is jelentette. Az ukránok (az ukrán szó határmenti területeket jelent) és az oroszok a Kijevi Rusz szétesése után, a XIV. században különültek el egymástól. A nyugati, litván, majd lengyel uralom alatt élő, de ortodox keresztény szlávok nyelvileg és kulturálisan is elkülönültek az oroszoktól. Az ukrán történetírás a kozákok önállósodási harcaiban, és a hetmanatusban az ukrán nemzeti állam megteremtésének törekvését látja.
Az ellentétek végül 1648-ban robbantak ki, amikor is a kozákok Bohdan Hmelnyickij ukrán nemes, hadvezér, hetman vezetésével felkelést indítottak. (Ezt a korszakot meséli el, természetesen lengyel nézőpontból Henryk Sienkiewicz Tűzzel-vassal című regénye.) Ezeket a háborúkat az ukrán történetírás nemzeti felszabadító háborúként emlegeti.

A kozákok ekkor a lengyel-litván állam ellen az orosz cárhoz fordultak, és 1654-ben hűségesküt tettek a cárnak. Ukrajnát egymás között végül 1667-ben a Dnyeper mentén osztotta fel Lengyelország és Oroszország. A cári birodalmon belül a következő évszázadban autonóm területként létezett Ukrajna, amelynek vezetőjét hetmannak hívták, a területet pedig Hetmanátusnak. A lengyel-orosz harcokat és a kozákság helyzetét az 1686-os béke rendezte.
Ukrajna nyugati fele továbbra is Lengyelországhoz tartozott, ahol szintén élvezett némi önállóságot a kozákság.
A cári függésben lévő kozákság részt vett az oroszok török elleni háborúiban, amelynek eredményeképp a XVIII. századra az Orosz Birodalom megszerezte a Fekete tenger északi partvidékét. Ekkor, 1675-ben IV. Mehemed szultán a kozákok vezetőinek írt levelében megadásra szólította fel a kozákokat. A kozák vezetők az alábbi levelet küldték:
A zaporozsjei kozákok a török szultánnak!
Te – török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földen és vízen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy b…om az anyádat. No, imígyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz minket. Aláírók: Iván Szirko ezredatamán és az egész zaporozsjei sereg.

Forrás: Wikipedia
A XVIII. század eleji nagy északi háborúban Mazepa hetman, aki korábban I. Péter orosz cár parancsára elfoglalta a jobb parti, azaz a lengyelországi ukrán részeket, a háborúba az oroszok ellen bekapcsolódó svédek oldalára állt át. A célja az volt, hogy svéd protektorátussal alakuljon meg egy egységes ukrán állam, de ezt meghiúsította, hogy a svédek az 1709-es poltavai csatában döntő vereséget szenvedtek az oroszoktól.
A következő években Pilip Orlik hetman vezetésével kísérletek történtek egy önálló ukrán állam, ráadásul köztársaság megteremtésére. Az ukrán történetírás úgy tartja, hogy az ekkori oroszellenes felkelés során az önálló Ukrajna létrehozásának kísérletekor, 1714-ben szövegezték meg a világ első modern alkotmányát. A 16 cikkelyből álló alkotmány a hatalommegosztás elvére és a magántulajdon védelmére épült.
A következő két évtized háborúiban az egyik tényező az volt, ki uralja Ukrajnát, amelyre a törökök is benyújtották igényüket. A harcok eredményeképp a Dnyeper jobb partja maradt Lengyelországnál, ahol a kozák ezredeket felszámolták, a bal part autonóm Hetmanátusként pedig az orosz birodalomnál. Az egyre gyengülő autonómiával rendelkező Hetmanátust végül II. Katalin cárnő 1764-ben számolta fel.
Lengyelország XVIII. század végi felosztásakor Galícia – és Nyugat Ukrajna a Habsburg birodalomhoz, míg Ukrajna többi része Oroszországhoz került, és a birodalmon belül élt tovább. Az ukrán területek közel 80 százaléka tartozott ekkor Oroszországhoz. A XIX. században az orosz uralom alatt álló Ukrajna lett Oroszország legiparosodottabb vidéke.
Az egy évig fennállt független Ukrán Népköztársaság nem volt kommunista
Az I. világháború nagy lökést adott az ukrán nemzeti mozgalomnak, amelynek eredményeképp 1917-ben ki is kiáltották a független Ukrajnát, de még a föderálisnak elképzelt Oroszországon belül. Azonban a hatalomra került kommunisták nem igazán pártolták a független Ukrajna ügyét, ezért a bolsevik hatalomtól függetlenül az ukránok 1918. január 9-én kikiáltották a független Ukrán Népköztársaságot – amely nem „olyan” népköztársaság volt, azaz nem kommunista befolyás alatt állt. Ezt az államalakulatot a német-orosz Breszt-Litovszki békében is elismerték, sőt diplomáciai kapcsolat létesült több nyugati állammal, köztük Franciaországgal, az Egyesült Királysággal, Svájccal, de Magyarországgal és Lengyelországgal is.
Az önálló államiságnak a szovjetek vetettek véget, ugyanis a bolsevikok megtámadták az Ukrán Népköztársaságot, 1919-re fel is számolták, és 1919. január 6-án megalakították az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságot, viszont az 1920-as lengyel-szovjet háborút lezáró 1921-es rigai békében a nyugat-ukrán területek Lengyelországhoz kerültek.
A szovjetizált Ukrajna lett a hivatalosan 1922. december 30-án megalakult Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége egyik alapító állama.
Az ukránok a szovjet hatalomban sem találtak békét, nemcsak a kolhozosítás, az erőltetett iparosítás sújtotta őket, de 1932-1933-ban a nagy éhínség, a Holodomor, amelyet az ukrán történészek szerint Sztálin mesterségesen idézett elő az erőltetett beszolgáltatással, a kolhozosítás ellen tiltakozó ukrán parasztság megtörésére. A holodomornak 7-8 millió áldozata volt, azaz ennyi ember halt éhen Ukrajnában.

A II. világháború előestéjén Németország és a Szovjetunió felosztotta egymás között Lengyelországot, amelynek nyomán 1939. szeptember 1-én a német, majd szeptember 17-én a szovjet csapatok támadták meg Lengyelországot. Az így megszállt területek egy részét, azaz Nyugat Ukrajnát az Ukrán SZSZK-hoz csatolták. A háború után szintén Ukrajnához csatolták Kárpátalját, amelynek átadására a szovjetek kényszerítették Csehszlovákiát.
Kárpátalja a trianoni békediktátum következtében került Csehszlovákiához, majd az I. bécsi döntés 1938-ban Kárpátalja déli részét visszacsatolta Magyarországhoz. Magyarország 1939. március 15-én Kárpátalja egészét megszállta és annektálta. A területet a szovjet csapatok 1944-ben foglalták el, és e területnek a Szovjetunióhoz csatolásáról 1945-ben a csehszlovák kormánnyal állapodtak meg.
A háború után a megalakuló Egyesült Nemzetek Szervezetének érdekes módon a Szovjetunió mellett alapító tagja volt még Ukrajna (és Fehéroroszország is), ezzel valójában a szovjetek egy helyet három szavazatot biztosítottak maguknak az ENSZ-ben.
A háború után még egy határváltozás történt, 1954-ben Nyikita Hruscsov Ukrajnához csatolta a Krím félszigetet. Igaz ennek krimi tatár lakosságát Sztálin alatt, 1944-ben kitelepítették (a több, mint 420 ezer kitelepített 10 százaléka éhen halt út közben, a falvak elhagyására gyakran csak 40 percet kaptak a lakók), helyükre oroszok költöztek.
A gazdaságilag és társadalmilag is összeomlott Szovjetunió megmentésére 1991-ben számos terv született, egyfajta szuverén államszövetséget kívántak létrehozni a Szovjetunió romjain. Az 1991. augusztus 19-i moszkvai puccs azonban ezt megakadályozta, ennek nyomán 1991. augusztus 24-én Ukrajna kikiáltotta függetlenségét, majd 1991. december 8-án Oroszország, Ukrajna és Belarusz kimondta a Szovjetunió megszüntetését.
Ukrajna azóta független államként létezik, sajnos nem tudni meddig.