A szülők legnagyobb aggodalma egy válás során a gyermekek elhelyezése. Kinél és hol legyen a gyerek? Mi a legjobb neki és ehhez milyen kompromisszumok kellenek? Az úgynevezett fészek-modellről, mint a válás utáni gyermekelhelyezés egyik optimális megoldásáról Áfra Marietta pszichológus-jogásszal, fészek-modell kutatóval beszélgettünk.
A gyerek, elhelyezésétől függetlenül is sérül a válás során, de a legfájdalmasabb élmények egyértelműen a gyakorlatban történnek meg vele – mikor ide-oda dobálja a szülői akarat meg az élet és nincs fix pont, nincs biztonságos talaj a lába alatt.
Amikor azt kell megélnie, hogy ide és oda is tartozik, de közben nem tartozik száz százalékban sehova, mert a szülők is csak keresik az új helyüket a válás után. Ők maguk sem stabilak, és a gyereket vagy gyerekeket vonszolják maguk után, és az nehéz teher. Ezt is érzik a gyerekek.
Vagy talán, ami a legfájdalmasabb, hogy a szülők új családokat alapítanak, őket pedig nem tudják érzelmileg biztonságos módon integrálni az új rendszerekbe és emiatt folyamatosan légüres térben keringenek.
Akár az egyik, akár a másik szülő viszi magával a gyereket, akár marad az eredeti lakóhelyén ugyan, de a szülői láthatás más helyszínen zajlik – a gyerek úgy érzi – folyton mozdulnia kell. Kibillenti egyensúlyából a bírói döntés vagy a szülői egyezség. A gyereknek kell lépne, neki kell csomagolnia, sokszor észben tartani játékot, pizsamát, tanszert, tornafelszerelést. Mert a másik helyen nem biztos, hogy van. És ha elfelejti a szülő, akkor baj van, rajta és nem a szülőn kéri majd számon az óvoda, iskola a hiányzó dolgokat. De talán nem is ez a legnagyobb probléma.
Mert hiába van itt is meg ott is ágya, plüssmacija, meg éjjeli lámpája, akár dupla tornafelszerelése – a helyzet nem egyértelmű, nem természetes és talán nem is válik soha azzá.
Ahogy egy felnőttnek se lehet egyszerre két egyenértékű otthona, úgy a gyerekek is érzékelik a rendszer zavarát, ők is diszharmóniát tapasztalnak ebben a duplikálásban. De nem mondhatnak igazán nemet – nekik menniük kell. Így hozta az élet.
Ám létezik egy olyan megoldás, ami a hiányzó egyensúlyhoz közelebb viheti a helyzetet, ami elsősorban a gyerek igényeire megfelelő válasz, ami arra fókuszál, ami a gyereknek jó és nem arra, ami a szülőknek érzelmi vagy földrajzi okok miatt kényelmes.
Ez pedig a fészek-modell.
A fészek-modellről, mint a válás utáni gyermekelhelyezés egyik optimális megoldásáról Dr. Áfra Marietta pszichológus-jogásszal, fészek-modell kutatóval beszélgettünk.
Mit tehetünk a gyermek érdekében válás esetén?
Az, hogy a szülők hogyan viszonyulnak és kezelik a felügyeleti jogot és a kapcsolattartást, hogy konkrétan hol és mikor legyen a gyerek – talán az egyik legfontosabb kiindulási pont a gyermek jóllétében. Nagyon sok válás során válnak ezek az egymással szögesen ellentétben álló elképzelések hosszan elhúzódó háború gyújtópontjává. Olykor szinte feloldhatatlan konfliktust hoz a válófélben lévő vagy már elvált szülők között.
Ugyanakkor mindkét szülő jót akar a gyermekének, nem?
Ez remélhetőleg így igaz, de kellően érett szülői önreflexió hiányában vagy átmeneti zavar miatt előfordul, hogy a legnagyobb jóindulat mellett válik egy gyermek áldozattá a válás folyamatában és halványul el a jóllétét célzó szülői szándék.
Olykor a másikkal szembeni bosszú ezt elnyomja, vagy csak azt hiszi egyik vagy másik fél, hogy akkor tesz jót a gyermekével, ha minden úgy történik, ahogy ő azt szeretné és nem ad teret a másik szülő elképzeléseinek. Néha fontosabb, hogy kié az utolsó szó, mint az, hogy mi a legjobb a gyereknek.
De ez csak a felszín, a válással olyan tudattalan dinamikák indulhatnak be, amelyek porig rombolhatják az addig közösen felépített rendszerüket.
A tárgyalóteremben hallható súlyos konfliktusoknak a legfőbb kárvallottjai a gyerekek lesznek.
Fontos lenne elérkezni oda, hogy igény esetén a szülők alanyi jogon valódi pszichés támogatást kapjanak, hogy rá tudjanak látni a viselkedésük mögött meghúzódó feltáratlan ok-okozati összefüggésekre, segítséget kapjanak a gyászfeldolgozáshoz. Ez nemcsak a gyermekek érdeke, hanem ha rendszerszemléletben gondolkozunk, minden családtagé is. A válás után újra egyensúlyba kell kerülnie az érintetteknek. Főleg a szülőknek, hiszen az ő jóllétük és stabilitásuk tudja az új felállásban is megtartani majd a gyermekeket.
A skandináv és az angolszász országokban a váltott gondoskodás egy új trendje kezd elterjedni, az úgynevezett „fészek-modell”. Ez egy első hallásra különös és heves érzelmeket kiváltó megoldásnak hangzó közös szülői stratégia.
Hogyan működik a fészek-modell a gyakorlatban?
A fészek-modell tehát a váltott gondoskodás egyik fajtája, amely lehetővé teszi, hogy a gyerekek a válás alatt és után is a családi otthonban maradjanak. A szülők azok, akik felváltva ki- és beköltöznek.
A Polgári Törvénykönyvünk ugyan nem nevesíti, vagy definiálja a váltott gondoskodás fogalmát, de
2022. január 1. napját követően megváltoztatta a szülői felügyelet rendezésére vonatkozó szabályozást – a 4:164.§ (1) bekezdését kiegészítette ezzel a tétellel: „a közös szülői felügyelet úgy is gyakorolható, hogy a szülők felváltva, azonos időtartamban jogosultak és kötelesek a gyermek nevelésére és gondozására”.
Tehát a szülők a közös felügyeleti jogukat gyakorolhatják a közös családi fészekben, vagy akár annak az eladásával egy másik „közös”, kifejezetten erre a célra szánt otthont vásárolnak, és az az ingatlan lesz a családi bázis.
Abban marad a „fióka” és a szülők jönnek, mennek meghatározott egyezség alapján.
Ilyenkor a távol lévő szülő egy másik, kisebb saját lakásban tartózkodik, vagy ha ez nem lehetséges, akkor ideiglenes szállást biztosít magának, például visszaköltözik a szülői házba. De ismerek olyan családot is, ahol az elvált szülők közösen béreltek egy mini garzont, amit felváltva használtak.
Ideális esetben a gyermekek életkora és teherbíróképessége szerinti szülői megállapodás határozza meg, hogy milyen időközönként váltják egymást és azt is, hogy a szülői és háztartási feladatok hogyan oszlanak meg kettőjük között. Illetve az ingatlan karbantartásával kapcsolatos mindennapi tevékenységeket is rögzítik.
Komoly és felelősségteljes csapatjátékot igényel egy ilyen új rendszer felépítése. A fekete öves fészek-modellesek még közös családi programokat is szerveznek.
Mennyire legyen részletekbe menő egy ilyen megállapodás?
Természetesen minél részletesebb egy ilyen megállapodás annál jobb, de ennél fontosabb, hogy minél inkább tiszteletben tartják és betartják a felek az abban foglaltakat, annál nagyobb a garancia a közös sikerre.
Bár ez a felállás inkább a gyerek, gyerekek érdekeit szolgálja, valójában az elvált szülők is sokat profitálhatnak belőle, hiszen a továbbiakban nem kell térben és időben együttműködniük, mégis azonos, ismert és mindenki számára komfortos környezetben gyakorolhatják szülői jogaikat és kötelezettségeiket.
Ami szerintem az egyik legfontosabb ebben a modellben, hogy a közösen megálmodott és felépített családjuk integritását egy alternatív formában valamelyest meg tudják őrizni.
Akad speciális előnye is a fészek-modellnek?
A fészek-modell különösen előnyös lehet egészen kicsi gyerekek esetén, de a leggyengédebb megoldás akkor is, ha nagyon sok gyerek „mozgatását” kellene menedzselni, vagy ha speciális szükségletű gyermekről, gyermekekről van szó.
Egyes autizmus spektrumzavarral küzdő gyermekek például nagyon nehezen viselnék a folytonos költözést a két szülő élettere között. Ám nem győzöm hangsúlyozni, hogy a válás minden gyermeket megvisel és akkor is hatalmas veszteségeket élnek át a gyerekek, ha a szülők azt gondolják, elég ügyesen megoldották a helyzetet.
Környezetpszichológiai szempontból a helyhez kötődés nem elhanyagolható aspektus egy válás során. Amennyiben a gyermek számára érzelmileg a legbiztonságosabb tér a saját otthona, úgy érdemes lehet ezt a szempontot is súlyozottan számításba venni.
Melyek a fészek-modell alapvető előnyei és hátrányai?
Nézzük az előnyeit:
Ez a megoldás jelentősen csökkentheti azt a zavart, amelyet a válás a gyerekekben okozhat. A szülőknek kell a gyermek helyett megküzdenie a destabilizációval, ez hozhat ugyan számukra gondokat, de a gyerekeket mentesíthetik a nyilvánvalóan túl nagy teher alól.
Tudjuk, hogy a gyerekek erősen ragaszkodnak a megszokott rutinokhoz, és nem szívesen váltanak óvodát, iskolát. Ez a módszer nem feltétlenül kényszeríti a szülőket arra, hogy másik iskolába, óvodába vigyék a gyerekeket. Vagy nem kell nagy távolságokat leküzdeni, mint akkor, ha kiszakadnak eredeti otthonukból.
A gyerekeknek nem kell házról házra szállítaniuk ruháikat és egyéb holmijukat, egyszerűsödik a logisztika.
Demokratikusabb, igazságosabb lehet a gyermek körüli feladatok felosztása, nem hárul irreálisan nagy teher csak az egyik félre.
Segítheti a gyermek lojalitását mindkét szülő felé megőriznie. Nem kell folyton választania, összehasonlítgatni, mely szülő életterében jobb az élet.
A fészek-modell hátrányai:
Az első hátrány, amit említenem kell, – és ez az akadálya is annak, hogy hazánkban még csak igen szűk réteg él ezzel a lehetőséggel, – hogy ez egy anyagilag megterhelőbb alternatíva lehet, különösen, ha mindkét szülő külön otthont tart fenn a közös családi fészek mellett. Ezt kevesen engedhetik meg maguknak ma Magyarországon.
Ha nem engedhetik meg maguknak a külön otthon fenntartását, akkor előbb utóbb teherré válhatnak a rokonok számára, akik szállást adnak az éppen nem „fészkelő” szülőnek.
Illúziókba ringathatja a gyerekeket, különösen, ha nagyon vágyják a szülők, a család újraegyesülését. De az is előfordulhat, hogy az a fél, aki igazából nem akarta a válást, szintén illúziókat tart életben magában még sokáig.
A ritka találkozások ellenére is, a tér megosztása érzelmileg nehéz lehet az egyik vagy mindkét házastárs számára.
Akkor is borulhat a fészek-modell, ha az elvált szülők új párt találnak maguknak, hiszen abban az esetben az új partner nem feltétlenül támogatja azt, hogy párja rendszeresen a régi fészekbe repül vissza.
Mit mondanak a kutatások a fészek-modellről?
Egyre több empirikus kutatás született már és születik arról, hogy a gyermek legfőbb érdekét melyik válás utáni elhelyezési és gondozási forma szolgálja leginkább. Azonban a fészek-modellel kapcsolatban még igencsak limitált mind a jogi, mind a pszichológiai szakirodalom.
Egy észt kutatócsoport publikációi szerint a fészek-modell garantálja a gyermeknek az otthon stabilitását, a másodlagos szocializációs közegekhez való közelséget (óvoda, iskola, szakkörök) és barátok való kapcsolattartás zavartalanságát. (Lehtme, Rafaela – Toros, Karmen: Bird’s nest parenting as a child-centered solution in the context of shared parenting. In: The Child Welfare System: Perspective, Challenges and Future Directions, 2019, 1-46. o.)
Az egyik tanulmányukban kvalitatív interjúkat vettek fel családokkal, amelyekből kiemelik, hogy a szülőknek az egyik legfőbb motivációja a váltott gondoskodás e válfaja mellett az, hogy minél gyerekcentrikusabb legyen. (Lehtme, Rafaela – Toros, Karmen: Child-Centred Approach to Shared Parenting: Parents’ Experiences with Bird’s Nest Parenting Arrangement. Child and Adolescent Social Work Journal (2022). https://doi.org/10.1007/s10560-022-00862-4)
A legújabb publikációjukban pedig a fészek-gyerekeket kérdezték, akik a kutatás szerint érzelmi és gyakorlati szempontból is előnyét érzik ennek a családi felállásnak. Azt azonban hozzáteszik, hogy a fészek-modell sikere nagyban függ attól, hogy a szülők mennyire elégedettek ezzel a közösen kialakított életformával. (Child-centred approach to shared parenting: Children’s experiences of bird’s nest parenting arrangements – ScienceDirect)
De például nemrég olvastam a SMU Law Review gyakorlati kritikai áttekintését, mely szerint a fészek-modell gyakran csupán rövid távú megoldást jelent. Az elvált párok csak addig tudják alkalmazni ezt a módszert, amíg az egyik szülő nem talál állandó otthont, mert utána abban motivált, hogy a gyerek abba az élettérbe érkezzen. Az iskolai szünetek is felboríthatják a működő rendszert.
Egyértelműen szükség van gyerekbarát, alternatív megoldásokra és ezek egyike a fészek-modell lehet. De itt is igaz a mondás: ahány ház, annyi szokás.
Lehet olyan helyzet, amikor egyáltalán nem jó ötlet ezt a modellt választani?
Magas konfliktusú válás esetén egészen biztosan nem hoz jó eredményt a fenntartott közös élettér, bántalmazó kapcsolatban kizártnak tartom, de súlyos személyiségzavarral rendelkező szülő(k) esetén szintén esélytelennek látom. Akkor sem működik, ha mindkét félnek már van előző kapcsolatból származó gyereke. Illetve akkor sem kivitelezhető, ha valamelyik fél szeretne egy másik kapcsolatból még vállalni. Kontraproduktív lehet akkor is, ha a felek képtelenek tiszteletben tartani a játékszabályokat, vagy ha a szülők bármelyikétől irreálisan nagy kompromisszumokat követel.
Válás esetén azonban érdemes fontolóra venni ezt a lehetőséget is, még az is lehet, hogy valóban ez a modell hozza majd el a megváltozott körülményekhez képest az „elég jó” megoldást a család számára.
