Felfedezték, hogy az ámbráscetek amikor egymás mellett úsznak, kattogás-szerű hangokat adnak ki. Egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a bálnák összetett nyelven kommunikálnak egymással.
A tudósok a “bálnaének” közel 60 évvel ezelőtti felfedezése óta próbálják megfejteni a “dalszövegeket”. Vajon az állatok az emberi nyelvhez hasonló összetett üzeneteket közvetítenek? Vagy egyszerűbb információkat osztanak meg egymással, mint például a méhek? Vagy valami mást kommunikálnak, amit még nem értünk?
2020-ban egy tengerbiológusokból és informatikusokból álló csapat egyesítette erőit, hogy elemezze a világ óceánjainak nagy részében úszó szürke leviatánok, az ámbráscetek kattogó-csattogó énekét. A tudósok a Nature című lapban arról számoltak be, hogy a bálnák az eddig ismertnél sokkal gazdagabb hangkészletet használnak, amelyet „ámbráscet-fonetikus ábécének” neveztek el.
Fonetikus ábécéjük az embereknek is van, ez gyakorlatilag végtelen számú szó előállítására alkalmas. Shane Gero, az ottawai Carleton Egyetem tengerbiológusa és a tanulmány egyik szerzője szerint az azonban egyelőre nem bizonyított, hogy az ámbráscetek is hasonlóan nyelvvé alakítják-e fonetikus hangjaikat.
Az alapvető hasonlóságok, amelyeket találunk, igazán lenyűgözőek
mondta a New York Timesnak Gero.
Ez teljesen megváltoztatta a további munkánkat.
2005 óta Gero és kollégái egy 400 ámbráscetből álló klánt követtek a Karib-tenger keleti részén fekvő szigetország, Dominika körül, víz alatti mikrofonokkal lehallgatva a bálnákat. A követhetőség kedvéért néhány állatot érzékelőkkel is elláttak.
Az ámbráscetek nem énekelnek olyan hátborzongató dallamokat, mint a hosszúszárnyú bálnák, amelyek dalai az 1960-as években váltak szenzációvá.Ehelyett egyfajta kattogást hallatnak, amely úgy hangzik, mintha egy ajtót nyikorgatnánk a Morse-kód jeleivel. Az ámbráscetek általában három és negyven kattintás közötti impulzusokat, úgynevezett kódákat adnak ki. Ezeket a kódákat általában együtt úszás közben éneklik, ami felveti annak lehetőségét, hogy egymással kommunikálnak.
Az évek során Gero és kollégái több ezer órányi felvételt néztek át, hallgattak meg. Észrevették, hogy az ámbráscetek kódái különböző típusokba sorolhatók.
Az egyik típus, például az „1+1+3”. Ez két gyors, egymást követő kattogásból áll, amelyet szünet választ el, majd három katt következik gyors egymásutánban. (Kb: tá-tá, tititá.)
A professzor és kollégái elindították a „CETI projektet” (Cetacean Translation Initiative), hogy megvizsgálják, vajon a mesterséges intelligencia és más számítástechnikai eszközök képesek-e dekódolni a bálnák énekét. (A név a SETI, a földönkívüli élet keresésére irányuló ismert kutatás rövidítésével való szójáték.)
A projekt részeként Pratyusha Sharma, az M.I.T. informatika szakos végzős hallgatója új szemmel nézte át a dominikai adatokat. A számítógép képernyőjén a kódok egy vízszintes vonal mentén pontok sorozataként jelentek meg, minden egyes pont egy kattintást jelentett. Sharma azonban így nehezen tudta összehasonlítani a katt-sorozatokat, különösen akkor, ha két vagy több bálna énekelt egyszerre – ezek egymás fölött jelentek meg a monitoron. Így az egyes kódákat egy függőleges vonalon, pontokként ábrázolta, majd időrendi sorrend alapján vízszintes helyzetbe hozta őket.
Az új elrendezést használva a kutató felfedezte, hogy amikor egy ámbráscet megismételt egy kódát, néha megnyújtotta a kattintások közötti időt, majd fokozatosan összehúzta azt. A kutatók ezt a jelenséget rubatónak nevezték el. Ez egy zenei szakkifejezés, “éneklő” előadást jelent, amely során a tempó hol lassul, hol gyorsul.
A kódák olyan gyorsak, hogy az emberi fül nem mindig hallja meg ezeket a tempóváltozásokat. A több ezer felvett kóda között azonban a számítógép mintázatokat talált. A kutatók úgy vélik, hogy a rubato fontos szerepet játszik a bálnák kommunikációjában. Azt találták, hogy miután az egyik bálna rubatót használt, a szomszédos bálnák a tempóváltást gyorsan összehangolták a saját kódáikkal.
Az ámbráscetek kattogásainak újfajta vizualizációja azt is feltárta, hogy a bálnák időnként egy extra kattintást is hozzáadnak a kóda végéhez. Ezt díszítésnek nevezték el. Bizonyítékot találtak arra is, hogy ezek nem esetlegesek. A csoportokat vezető bálnák ugyanis gyakran használtak ilyen díszítéseket, amelyekre aztán követőik gyakran válaszoltak saját kódákkal.
Az elemzés kimutatta, hogy az ámbráscet kódák korábbi katalógusa nem mutatta meg a kódák teljes komplexitását. Az ámbráscetek például produkálhatnak olyan 1+1+3 kódákat, amelyek négyötöd másodpercig, egy másodpercig vagy 1,25 másodpercig tartanak. Más kódák csak a másodperc egyharmadáig vagy fél másodpercig tarthatnak.
A kutatók összesen 156 különböző kódát azonosítottak, amelyek mindegyike a tempó, a ritmus, a rubato és a díszítés különböző kombinációit tartalmazza. Dr. Gero szerint ez a változatosság meglepően hasonlít ahhoz, ahogyan az emberek kombinálják az ajkak és a nyelv mozgását, hogy fonetikus hangokat, hang sorozatokat hozzanak létre.
Egyetlen hang, mint például a „ba” vagy a „nán” önmagában nem hordoz jelentést. De össze tudjuk őket kombinálni olyan értelmes szavakká, mint a „banán”. A kutatók felvetették annak lehetőségét, hogy az ámbráscetek hasonló módon kombinálhatják kódáikat.
Más szakértők elismerik ugyan, hogy a bálna ábécé izgalmas előrelépést jelent, viszont szerintük a kódák inkább a zenéhez hasonlítanak, mintsem a nyelvhez.
A zene erős hatással lehet az érzelmekre anélkül, hogy ténylegesen információt közvetítene
mondta Taylor Hersh, az Oregoni Állami Egyetem bioakusztikusa. A rubato lehet az egyik módja annak, hogy az ámbráscetek az énekeik révén szorosabbra fűzzék társas kötelékeiket – véli a tudós.
Jacob Andreas, az M.I.T. informatikusa és a tanulmány egyik szerzője elmondta, hogy az ábécé lehetővé teszi a kutatók számára, hogy mélyebbre ássanak a bálnák dalaiban. A Karib-tengerre telepített mikrofonok a nap 24 órájában rögzítik az óceáni hangokat, a tudósok pedig számítógépes algoritmusokat hoznak létre, megtanítva azokat arra, hogy miként lehet a háttérzajból kiszűrni az ámbráscetek énekét. A mesterséges intelligencia képes lehet arra, hogy olyan, más összefüggéseket, jellegzetességeket is találjon a bálnák kódáiban, amelyet az emberek nem vettek észre.
Vannak olyan törekvések is, hogy a mesterséges intelligencia segítségével hozzanak létre bálnadalokat, majd lejátszva ezeket a bálnáknak, megfigyeljék azok reakcióit.
Ez a törekvés más szakértőket szkeptikusan fogad. Luke Rendell, a skóciai St Andrews Egyetem tengerbiológusa aggódik amiatt, hogy az AI-modellek a bálnadalokat egyfajta nyelvnek, nem pedig inkább zenének tekintik.
Nincs kétségem afelől, hogy létre lehetne hozni egy olyan nyelvi modellt, amely megtanulhatna spermabálna-szerű szekvenciákat produkálni
mondta Dr. Rendell.
De ez minden, amit kapunk.
