A rövid válasz a fenti kérdésre, hogy egyelőre 10 alatt van azoknak az egész estés, Mesterséges Intelligencia készítette filmeknek a száma, amelyek vagy már megjelentek, vagy következő 1-1,5 évben kerülnek a … hát, inkább a képernyőkre. A válasz igazságtartalmát – mint a generatív MI egész fogalmát, életérzését, körülményeit – némi magyarázattal kell köríteni, elsősorban azzal, hogy a „teljesen MI-késztette” jelző inkább egy marketingeszköz, mint tulajdonság: jogi környezetben az állítás nem tartható.
Forrás: DeviantArt
Fogalmazni sokan tudnak, szépen írni csak kevesen. Egy mobiltelefon exponálógombját bárki meg tudja nyomni, de értékelhető minőségű videó készítéséhez tehetség, hozzáértés és szorgalom szükséges, amin a generatív MI (továbbiakban csak MI) nem változtatott. A fenti mintegy 10 filmet nem a filmiparba kívülről jött alkotók „követték el”, hanem inkább a már rendelkezésre álló professzionális szoftverek értő, intenzív kihasználásával jöttek létre.
Több (sok) olyan szoftver van, amely szöveges leírásból videót hoz létre, ezek egy része ingyenes, más része fizetős, illetve ugyanannak szoftvernek van fizetős és ingyenes változata (a rákereséshez: „text to video ai”, Adobe Firefly, OpenAI Sora, Envato AI és a kisebbek végtelen hosszúságú sora). De a legfontosabb, hogy még a legjobb fizetős sem csinál a közepesen bonyolult szöveges leírásból 90 perces mozifilmet. Egyik sem készíti el a „két veszekedő család kamasz gyerekei egymásba szeretnek, az egyik öngyilkosságot színlel, hogy megszökhessen, de szerelmét nem tudja erről értesíteni, aki a halottnak hitt szerelme fölött valóban megöli magát, mire a felébredő fél is kioltja az életét” leírás hatására Shakespeare-Zeffirelli „Rómeó és Júlia” filmjét. Már csak azért sem, mert a leírásnak a világításra, a stílusra, szöveg-alámondásra stb. is kell utalást tartalmaznia.
A filmes MI-szoftverek nem elég kitartóak
2025-ben ezek a fejlett szoftverek leginkább csak 30 másodperces reklám-, illetve rövidvideó-spotokat tudnak készíteni, és többszöri próbálkozásra. A filmstúdióknak nem kell tartaniuk attól, hogy valami garázscég áll elő a legközelebbi Taylor Swift sikerfilmmel.
Egyébként is az MI nem úgy lop, hogy teljes képsorokat idéz ismert, kereskedelmi filmekből. Rettenetes mennyiségű, a betanításhoz használt anyagból szed össze a leírásnak statisztikailag körülbelül megfelelő részeket, és azokat a szintén a leírásban megadott módon összeszerkeszti. A nagy szoftvercégek (Adobe, Microsoft, Google, Amazon stb. mintegy másfél éve megegyeztek a nagy tartalomgyártókkal (legalábbis néhánnyal…), hogy anyagaikat illő licencdíj fejében MI alapú szolgáltatásaikhoz felhasználják.
A kisebb cégeknek erre nem telik, ők a weben fellelhető, licencdíj-mentes tartalommal tanítják MI-jeiket. Namármost: mikor licencdíj-mentes egy tartalom? Egyrészt, ha úgy tették föl, mert olyan minőségű, másrészt, ha 30-50-70 évnél régebbi. (Földrajzi régiótól függ a művészi alkotások védettségi ideje, Magyarországon 70 év.)
A lezajlott perek tárgya nem a plágium volt, hanem hogy az MI-cégek fizetős szolgáltatást építettek egyébként szerzői jog hatálya alá tartozó tartalomra úgy, hogy nem fizettek a használatért. Nos, tehát a nagyok már fizettek.
Szóval nem úgy ismerünk rá az „alapanyagra”, hogy megismerjük a színészt, vagy a jellegzetes szövegsort, hanem csak ahhoz hasonlót látunk-hallunk – ami eddig is előfordult, idézetnek, ráutalásnak, vagy akár mémnek hívják. (Leia hercegnő: „Szeretlek!”; Han Solo: „Tudom.”)
Forrás: CNV Creative
A cheapfake is MI
Ez idő szerint a text-to-video szoftvereket túlnyomórészt rövid, vicces vagy informatív anyagok készítéséhez használják. Ebben az iparágban is 30-50 százalékos hatékonyságnövekedést lehet elérni az MI-vel, hasonlóan a többi alkalmazási területhez. Az ügyesebb és gyorsabb kisebbség le fogja nyomni, vagy már le is nyomta a kreatív szakmák másodvonalbeli művelőit: humán filmfeliratozóra, hangalámondó statisztára már nincs szükség – az influenszerstúdiók milliószámra tolják fel a szórakoztatónak vagy okosnak szánt videós reklámanyagokat hatás-, pontosabban kattintásvadász betétekkel dúsítva.
A generatív MI nagy pezsgést hozott az úgynevezett cheapfake-iparágba: a kicsit is igényes befogadó számára is egyértelműen egyszeri mérges megtekintésre szánt videók ipari léptékű előállításába. Egy okkal több, hogy a social media tökéletesen alkalmatlan, illetve méltatlan az információközlésre, kizárólag személyes kapcsolattartásra szabad használni. Legyen már szégyenfolt, ha valaki a Facebookon olvas híreket!
Forrás: Krikey AI
Megnyugtató közeljövő
A „nagy” mozinak még elég sokáig nem kell félnie attól, hogy a saját pályáján valami újonnan jött MI-titán megveri. A saját gyártási, irányítási és kereskedelmi folyamatait a saját, jól felfogott érdekei mentén ugyanúgy átformálja éppen az MI, mint akármelyik másik cégét.
Lehetnének pedig érdekes törekvéseik: például egy-egy világsztár teljes, digitális modellje nem öregszik, akár a halála után is le lehet forgatni vele teljes filmeket. Lehet, ízléstelen, de a családjának, örököseinek nem elhanyagolható bevétel, ha a film sikeres, a hírnevének, a „brandjének” nem árt. Gondoljunk például Bruce Willisre… (Ki az, aki nem könnyezi meg a sorsát?)
