Nem lett éppen acélos a magyar gazdaság 2025-ös teljesítménye. A borús összefoglaló mondat úgy szólhat, hogy bármiképpen is nézünk rá a GDP-re, a gazdaság egyik területe (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatás), vagy más nézetből sem a fogyasztás, sem az export, sem a beruházás nem volt képes egyelőre megtolni a gazdaságunk elakadt szekerét.
Egyelőre nem jött el a várva várt növekedési fordulat, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által publikált negyedik negyedéves és így éves GDP-adata alapján
a magyar GDP 2025 negyedik negyedévében a nyers adatok szerint 0,7, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint 0,5 százalékkal meghaladta az előző év azonos időszakát. Az előző negyedévhez képest 0,2 százalékos volt a bővülés. Ezzel immár azt is tudjuk, hogy 2025-ben a gazdaság teljesítménye a nyers adatok szerint 0,4, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint 0,3 százalékkal múlta csak felül az előző évit.
Természetesen az adat nem lehetett meglepetés a hazai elemzőknek, hiszen a korábbi negyedéves adatok, vagy az úgynevezett magas frekvenciájú, vagyis negyedévnél gyakrabban, például havonta közölt iparági adatok alapján jól előre jelezhető volt az érték.
A gazdasági szakemberek így tudhatták, hogy még abban az esetben sem lehet fél százaléknál erősebb az idei éves átlagos GDP-növekedés, ha az utolsó negyedév jól sikerül. De azért sajnos annyira nem is sikerült jól.
Stagnál a magyar gazdaság
Sajnos a fő megjegyzés, immár harmadik éve ugyanaz:
a magyar gazdaság nem képes érdemben elrugaszkodni.
Ez számokra lefordítva azt jelenti, hogy
2022 közepe óta a GDP volumene az akkori szint körül ragadt. A gazdaság stagnál, nincs növekedési erő valójában sem az iparban, sem a mezőgazdaságban, sem a szolgáltatásokban.
Természetesen különbségek azért vannak,
a bruttó hazai termék növekedéséhez még legnagyobb mértékben a szolgáltatások járultak hozzá, az ipar és a mezőgazdaság inkább csak fékezte a gazdaság teljesítményétt.
A magyar gazdaságnak eközben még mindig vannak
viszonylag egészséges részei, ilyen például a lakossági fogyasztás, hiszen egyes befektetések jó hozama (tőzsdék, arany, PMÁP, ingatlan) miatt a magyar lakosság a GDP-növekedésnél nagyobb mértékben gazdagodott, ezért – legalábbis egy réteg – valamivel növelni is tudta a fogyasztását.
Ugyanakkor az ipari termelés a gyenge külső kereslet miatt szenved, és bár itt mindig el lehet mondani, hogy rá vagyunk gyógyulva a gyengélkedő német gazdaságra, az igazság az, hogy a különutas megoldásaink (elsősorban az ázsiai akkumulátoripari invesztíciók) is folyamatosan csalódást keltettek.
Az építőipar is gyengélkedik, itt csalóka lehet, hogy mivel a bázis már eleve gyenge volt, így bizonyos állami programok (Otthon Start, vagy EKR – Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer) ezen valamit növelhettek, de sajnos nem sokat.
Végül a mezőgazdaság rendre hektikus, idén is a májusi fagykár és a nyári aszály egyszerre pusztított.
Emellett a költségvetés sem tudta igazán élénkíteni a gazdaságot, bár folyamatosan hallunk a vállalkozásokat megsegítő száz-, olykor ezermilliárdokról, de a büdzsé nem volt könnyű helyzetben, a magas kamatkifizetések miatt olyan mértékű közösségi költségre nem volt tér, ami a hajánál fogva kirángatta volna a gazdaságot a zéró növekedésből.
Három növekedési tényező
Ha azt nézzük, hogy mely tényezők javíthatnák a magyar gazdaságot, akkor mindig három elem merülhet fel:
- több munka,
- több tőke,
- magasabb termelékenység.
A magyar gazdaság nehéz növekedési helyzetével kapcsolatban érdekes volt Virág Barnabás, az MNB volt alelnökének gondolata, aki a Hold After Hours „Gazdaságról Virágnyelven” című műsorában meglepő módon azt fejtegette, hogy
demográfiai okai is vannak annak, hogy a 2015 és 2019 közötti nagy növekedés (4 százalék feletti átlagos érték) után ennyire elhalt a bővülés.
De vajon mire gondolt a közgazdász, hiszen régóta egy nagyobb városnyi emberrel fogy évente a magyar népesség?
Elsősorban arra, hogy 2010 után – és ez alighanem az Orbán-kormányok legnagyobb gazdasági sikere – nagyon sok addig passzív embert sikerült visszacsábítani a munka világába. Vagyis anélkül, hogy lett volna valódi népességgyarapodás, a munkaerőpiac azt élte meg, hogy egyre többen dolgoznak és termelnek. Csak mivel ebben egy jó értéket sikerült elérni, 2021 óta ez a hatás sem segít. Most már sajnos határozottan fogyni kezdett a munkaképes korú lakosság.
Külföldi működő tőke és a nyugati (vagy fejlett keleti) technológia persze érkezhetne több is, de az elmúlt időszakokban éppen a beruházások mutattak szomorú képet, vagyis egyelőre nem érezni azt, hogy a külföldi működőtőke akkora fantáziát látna a magyar gazdaságban.
A legjobb persze az lenne, ha a harmadik faktorban lépnénk előre,
az „egészséges” növekedés alapja ugyanis mindig a termelékenység javulásából ered, csak ebben nem álunk jól, az 1 százalék körüli éves javulás elmarad más európai országok értékeitől.
Mindebből sajnos az is következik, hogy a magyar gazdaság természetes, vagy elméleti növekedése apad, lassan be kell látnunk, hogy az ma már inkább csak 1-2 százalék és nem pedig 3-4 százalék.
Ezt esetleg azzal lehet árnyalni, hogy borzasztóan hiányoznak az EU-s források. Vagyis az EU-források nélkül a korábbi tartósan 3-4 százalékos GDP-növekedés nem érhető el újra, a mai támogatási szinttel inkább csak az 1-2 százalék lehet a reális.
Megint jön a tervezés
Természetesen ezt nehéz elfogadni és év elején még mindig mindenki optimista. Ma már megmosolyogtató, hogy 2025 elején milyen elképesztő optimizmus volt a magyar gazdaságpolitikusok körében, 4 százalékos növekedés, repülőrajt és hasonlók hangoztak el, majd sajnos gyengélkedett szinte minden részterület.
2026-ra természetesen megint nagy a derűlátás, a lakosság a választások előtt sok transzfert kap (béremelések, nyugdíjkifizetések, fegyverpénz, adócsökkentések), ha ebből fogyasztanak, az javíthatja a GDP-t.
Abban is mindig lehet bízni, hogy az eddig időben csúszó nagyberuházások végre termőre fordulnak, de azért megint javasolt a visszafogottság,
a kormány ugyan hisz a 3 százalékot meghaladó növekedésben, de az elemzők inkább csak 2,5 százalékra teszik a reális bővülési ütemet.
Hiszen máris vannak olyan adatok, amelyek még nehézséget mutatnak, a beruházások alacsony szintje, vagy a sok felhalmozott készlet. Ez persze fakadhat abból, hogy a magyar vállalatok nehezen találnak vevőket, de abból is, hogy a most befejeződő beruházásokban egyelőre próbagyártások zajlanak és ezek végtermékei is a készletet növelik.
Külpolitikai orientáció
És miközben a magyar helyzetet elemezzük, nehéz nem hozzátenni, hogy a világgazdaság is pillanatokon belül változik. A vámháború, Donald Trump állandó ötletelése, az arra adott középhatalmi válaszok egyszerre jelentenek állandó mozgást, fenyegetést és lehetőséget.
Magyarország természetesen maga is keresi a helyét ebben a nagy mozgásban, és teljesen más stratégiát választ, mint az EU fősodrában levő országok. Az erővel operáló nagyhatalmak, vagyis Donald Trump Egyesült Államoka, Hzsí Csin-ping Kínája és Vlagyimir Putyin Oroszországa szinte mindig konfliktusba keverednek az Európai Unióval, Orbán Viktor eközben egyszerre próbál jóban lenni mindhárom meghatározó vezetővel.
A kérdés az, hogy esetleg ebből a stratégiából kisülhet-e valami olyan előny, ami végre kirobbanthatja Magyarországot a zéró növekedésből. Sok egyéb mellett ez is egy érdekes kérdése lesz a 2026-os évnek.
