Sir Parta Dasgupta professzor a brit kormány felkérésére 2019-ben készítette a 2021-ben megjelent és a világszerte hivatkozott „A biodiverzitás közgazdaságtana” című jelentést. A tanulmány rövidített változatát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) lefordította, és 2025 májusában szakmai konferencia keretében mutatták be, melyen Dasgupta professzor személyesen is előadott.
A jelentés kulcsüzenete egyértelmű:
a jólét nemcsak a GDP-ben, hanem a teljes vagyonban mérhető, amibe a pénz mellett a humán és a természeti tőke is beletartozik – az emberek, az élővilág, a víz, a talaj, az ökoszisztémák.
A biodiverzitás gazdaságtana jelentés rávilágít arra, hogy
a természeti tőke pusztulása veszteségeket és kockázatokat okoz minden ágazatban.
A természet nem külső tényező, erőforrás a gazdaság számára, hanem a gazdaság a bioszférába ágyazott rendszer. Ennek megértése, átértékelése nélkül instabillá válik az agrár-és élelmiszerrendszer, rendszerszinten növekednek a kockázatok, és nem fenntartható a jelen gazdasági növekedési modell.
A jövőben versenyképes gazdaság az lesz, amely a természeti erőforrásokat (víz, talaj, biodiverzitás, beporzók, ökoszisztéma-szolgáltatások stb.) tőkeként építi be gazdasági döntéseibe.
Annak romlását (pl. fajok kihalása, élőhelyek pusztulása, talajdegradáció, víz- és levegőszennyezés) nem csupán kockázati tényezőként, hanem a tőke csökkenéseként, a helyreállítási vagy regenerációs beruházásokat pedig értékteremtésként számolja el.
Dasgupta professzort a Pázmány Péter Katolikus Egyetem február 26-án kimagasló tudományos munkássága elismeréseként az egyetem díszdoktorává avatta.
Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke a PPKE-n elmondott laudációjában úgy fogalmazott: a Dasgupta-jelentés bebizonyította, hogy az egy kicsit földhözragadtabb, könyvelői gondolkodásmód nélkülözhetetlen a Föld megóvásához.
Ha a természet közös vagyon: mindannyian a kezelői, részvényesei vagyunk. Illő, hogy nemzedékeken átívelő gondossággal bánjunk vele. Hogy a légkört, a klímát, a talajt, a vizet közjónak tekintsük. Hogy világosan lássuk: a biológiai sokféleségen múlik élő rendszereink megújulási képessége. Hogy biodiverzitás nélkül az emberi civilizáció fenntarthatatlan. Hogy ne csak a magunk jólléte, hanem a következő generációk életminősége is számítson.
Áder János szerint Sir Partha Dasgupta a jelen és a jövő kutatói számára példaként, példaképként szolgál. Példaképként az igazság kérlelhetetlen keresésére. Az alaposságból fakadó magabiztosságra és vele ellentmondás nélkül együtt járó szakmai alázatra. A magasfokú tudományos érvelésre – és a közérthető magyarázatra.
Sir Partha Dasgupta professzor
Sir Partha Dasgupta Dhakában (ma Banglades) született 1942-ben, és Varanasiban, Delhiben és Cambridge-ben tanult, a Cambridge-i Egyetem Frank Ramsey emeritus közgazdaságtan professzora és a Cambridge-i St John’s College tagja, a világ egyik legtekintélyesebb közgazdásza. Évtizedek óta dolgozik és számos kiadványt, cikket publikált az ökológiai közgazdaságtan, a környezetgazdaságtan, a környezet és fejlődés gazdaságtana területén. Nagy Britannia, az Egyesült Államok és Európa tudományos akadémiáinak is tagja. Munkásságát számos nemzetközi díjjal és kitüntetéssel ismerték el, többek között II. Erzsébet 2002-ben lovaggá ütötte, 2023-ban III. Károly király „a közgazdaságtan és a környezetvédelem terén végzett munkájáért” a Brit Birodalom Nagykeresztjével tüntette ki.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Sir Partha Dasgupta mellett – díszdoktori címet adományozott Szentmártoni Mihály SJ jezsuita szerzetes, pszichológusprofesszor részére is, elismerve a pasztorálpszichológia és a lelki kísérés terén végzett kiemelkedő tudományos és szolgálati munkásságát. Szentmártoni Mihály Újvidéken született, majd Zágrábban és Rómában folytatott tanulmányai után a Pápai Gergely Egyetem professzoraként, később professor emeritusaként oktatott.
Tudományos életműve több mint ötszáz publikációt, köztük számos nemzetközi tankönyvet és fordítást foglal magában, különös tekintettel a pasztorálpszichológia alapműveire.
Szolgálata során jelentős szerepet vállalt a lelki vezetésben és különböző papi, szerzetesi és világi közösségek kísérésében. A kitüntetés méltó elismerése annak a több évtizedes, nemzetközi szinten is meghatározó tevékenységnek, amellyel Szentmártoni professzor gazdagította az Egyház és a tudomány életét.
