Alapjaiban változtathatja meg azt, amit a saját galaxisunk fejlődéséről gondoltunk

Csillagászok egy szokatlan csillagcsoportra bukkantak, amely egy olyan törpegalaxis maradványa lehet, amelyet a Tejútrendszerünk körülbelül 10 milliárd évvel ezelőtt kebelezett be. A kutatók a skandináv mitológia csínytevő istene után Lokinak nevezték el az ősi galaxist, és a felfedezés alapjaiban változtathatja meg azt, amit saját galaxisunk fejlődéséről eddig gondoltunk – írja a CNN.

A NASA adatai szerint a Tejútrendszerünk egy hatalmas kozmikus struktúra: átmérője nagyjából 100 000 fényév (egy fényév közel 9,46 billió kilométer), és 100-400 milliárd csillagnak ad otthont.

Otthonunk azonban nem volt mindig ennyire óriás. Fejlődése nagyjából 12 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, és a Tejútrendszer úgynevezett galaktikus kannibalizmus útján, vagyis kisebb törpegalaxisok elnyelésével és magába olvasztásával növekedett.

A galaxis eredeti mérete és tömege azonban a mai napig rejtély, ezért a kutatók folyamatosan keresik az egykor elfogyasztott „kozmikus fogások” nyomait.

A másik galaxis

A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban megjelent új tanulmány szerzői a galaktikus koronghoz – a Tejútrendszer azon lapos, palacsintaszerű régiójához, ahol a legtöbb csillag található – rendkívül közel eső, különleges csillagcsoportot vizsgáltak meg.

A csillagászok az univerzum detektívjeiként működnek, és ebben a nyomozásban a nagyon fémszegény (VMP) csillagok jelentik a legfontosabb bizonyítékot. Az univerzum legelső csillagai még tiszta hidrogénből és héliumból álltak, a magjukban végbemenő fúzió, majd az azt követő szupernóva-robbanások során jöttek létre a nehezebb elemek (amiket a csillagászatban összefoglalóan „fémeknek” neveznek).

A fémekben szegény csillagok tehát rendkívül idősek, és általában az ősi törpegalaxisokhoz köthetők.

Eddig a kutatók leginkább a Tejútrendszert körülvevő ritka, gömb alakú felhőben, a halóban keresték őket. A galaktikus korong ugyanis tele van fiatal, fémekben gazdag csillagokkal és kozmikus porral, ami szinte teljesen eltakarta a mélyben rejtőző ősi maradványokat.

A Loki-galaxis trükkje

Dr. Federico Sestito, a Hertfordshire-i Egyetem munkatársa és kutatócsoportja az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrteleszkópjának adatait használva 20 olyan fémszegény csillagot azonosított, amelyek meglepően közel vannak a galaktikus koronghoz. Ezt követően a hawaii Maunakea csúcson található Canada-France-Hawaii Telescope nagy felbontású műszereivel is megfigyelték őket.

A csillagok kémiai összetétele alapján a koruk meghaladja a 10 milliárd évet, és mindössze 7000 fényévre vannak a Naprendszerünktől. Ami igazán lenyűgöző, hogy a kémiai „ujjlenyomatuk” szinte teljesen azonos, ami arra utal, hogy mindannyian ugyanabból a törpegalaxisból származnak.

A csillagok mozgása azonban kezdetben összezavarta a kutatókat:

  • 11 csillag a galaktikus koronggal megegyező irányban kering (prográd keringés).

  • 9 csillag ezzel teljesen ellentétes irányban halad (retrográd keringés).

A galaxist azért nevezték el Lokinak, mert a csínytevő istenhez hasonlóan nehéz volt kiigazodni a szándékain. Kezdetben a kutatók nem tudták összeegyeztetni, hogyan képes egyetlen bekebelezett rendszer egyszerre két ellentétes irányba szétszórni a csillagait.

A modellek szerint ez a kettősség csak akkor lehetséges, ha a fúzió akkor történt, amikor a Tejútrendszer még „csecsemőkorban” járt, azaz kisebb volt, és a tömegvonzása is jóval gyengébb volt a mainál – legfeljebb 3-4 milliárd évvel a Big Bang (Ősrobbanás) után.

Át kell írnunk a Tejútrendszer történetét?

Eddig úgy tudtuk, hogy a Tejútrendszer életében a legnagyobb változást a Gaia-Sausage-Enceladus galaxissal való ütközés jelentette 8-10 milliárd évvel ezelőtt, ami lényegében „lecsendesítette” a korai turbulens fázist, és stabilizálta a ma is látható növekvő korongot.

Az új adatok szerint

a Loki bekebelezése majdnem akkora horderejű esemény volt, mint a Gaia-Sausage-Enceladus ütközés, csak eddig teljesen rejtve maradt előttünk a galaktikus korong sűrűjében.

Ha a Loki-forgatókönyv beigazolódik, az azt jelenti, hogy a Tejútrendszer kialakulástörténetének egy hatalmas, eddig hiányzó kirakós darabkája került a helyére.

További hírek