Miért nem tudják előre jelezni a földrengéseket?

Ma, amikor kütyüjeink hada irányítja életünket, a mesterséges intelligencia verseket ír, orvosi diagnózist állít fel, miért nem tudjuk még mindig előre jelezni a földrengéseket?

A válasz egyszerű: ahogy egy emberben folyamatosan gyűlő feszültségről sem tudja egyetlen pszichológus sem előre megmondani, hogy mikor és milyen formában tör felszínre, ugyanígy a litoszférában gyűlő feszültség kipattanási idejét és helyét sem tudják megjósolni a geológusok. Azt tudjuk, hogy Törökország a világ egyik – földtani értelemben – legaktívabb, legföldrengés-veszélyeztetettebb országa, ahol nem, vagy alig érezhető földrengések tucatjai észlelhetők nap mint nap. Ugyanis az ország két, egymáshoz közeledő hatalmas kőzetlemez, az Eurázsiai és az Afrikai határán fekszik.

Ha felgyűlik a kellő feszültség, kipattan a földrengés  

Ha közelebbről megnézzük a területet, látható, hogy két kisebb lemez okozza a galibát: az Arab-kőzetlemez észak felé történő mozgása elől az Anatóliai-lemez nyugat felé „szökik ki”. Ez a mozgás évente átlagosan mindössze 10–11 milliméter, ami nem tűnik soknak. De ez a mozgás nem úgy zajlik, hogy évente körülbelül egy centit simán, döccenésmentesen elgördülnek egymás mellett a lemezek. Akár hosszú éveken át nem történik semmi. Látszólag. A felszínen… Közben azonban a mélyben a két egymásnak feszülő kőzetlemez között egyre nő a feszültség – átlagosan évi egy centiméterrel. És amikor már kellően sok feszültség felgyűlt, megtörténik a feszültségoldás, egy pillanat alatt elmozdul egymás mellett a két kőzettest, azaz kipattan a földrengés. Azt azonban, hogy hol és mikor gyűlik fel annyi feszültség, amit már nem bír elviselni a rideg litoszféra, nem lehet kiszámítani. Éppen ezért nem lehet előre jelezni a földrengések idejét.

A feszültség felszabadulásakor keletkező mozgás ebben a régióban két fő törészóna mentén történik: az Észak-Anatóliai-törészóna és a Kelet-Anatóliai-törészóna mentén. A kettő közül „emberemlékezetünk óta” az északi az aktívabb, veszélyesebb terület, de a mai generációk által már elfeledett 1800-as évek végén a keleti mentén is előfordultak 7-es erősségű földrengések.

A rengés nagyságánál többet számított most a földmozgás fészkének sekélysége

A földrengéseknek azonban nem csak az erőssége számít! A mostani törökországi 7,8-as földrengés nem tartozik a legerősebbek közé. A legerősebb földrengések listáján valószínűleg az első 50-be sem férne be. A 2011-ben Japán partjainál kipattant, illetve a 2004-ben Szumátrán pusztító földrengések 9,1-es magnitúdójúak voltak. Ráadásul ott sem a földrengések erőssége volt a legnagyobb baj, hanem mindkét esetben elsősorban a földrengést követő szökőár okozta a fő pusztítást. Most, Törökországban pedig a földrengés mélysége, pontosabban sekélysége. Ugyanis egy földrengés – általánosságban – minél sekélyebb fészkű, annál nagyobb pusztítást okoz a felszínen.

A február 6-ai első, legerősebb földrengés csupán 18 kilométer mélyen pattant ki, a második legerősebb, a 7,5-ös utórengés pedig 10 kilométeres mélységben. Ezek az epicentrumtól számított több száz kilométeres körzetben nagyon heves felszíni mozgást, rengést, rázkódást okoztak. Ezt támasztják alá az azóta közzétett fényképek és videók, melyeken a felszínt érintő mozgások láthatók.

Műholdképekről az is jól látszik, hogy két hatalmas, a felszínig felnyúló repedésrendszer keletkezett a földkéregben a török–szír határ közelében. E két repedést az Egyesült Királyság kutatói fedezték fel a földrengések előtt és után készült műholdfelvételek összehasonlításával. A kettő közül a hosszabbat az erősebb földrengés hozta létre, hajnali 4:17-kor; a valamivel rövidebb, 125 kilométer hosszú repedést a körülbelül 9 órával később bekövetkezett, 7,5-ös erősségű rengés.

Különleges volt a két nagy rengés közti rövid idő

Az ilyen felszíni elmozdulások csak nagyon erős földrengések során keletkeznek, ráadásul ez a kettő szokatlanul hosszú, ami a földrengések során felszabadult hatalmas energia bizonyítéka. A kutatók szerint ez az egyik leghosszabb, egyetlen földrengés során keletkezett vetődés a kontinensen. És bár utórengések mindig megfigyelhetők a kisebb-nagyobb földrengések után, az nagyon ritka, hogy két ilyen pusztító földrengés következzen be alig néhány órával egymást követően.

A NASA műholdképei azt is megmutatják, hogy mekkora területen, milyen erejű pusztítást végeztek a földrengések. Türkoğlu, Kahramanmaraş és Nurdaği városának kártérképein látható, hogy e városok nagy részén súlyosan károsodtak az épületek, valamint az infrastruktúra.

A műholdas adatok azonban nem csak a földrengés okozta károk felmérésére alkalmasak, kiolvasható belőlük az is, hogy hol növekedtek meg a földcsuszamlások kockázatai, hol jelentkeznek áramkimaradások és az időjárási viszonyok nyomon követésére is alkalmasak. Ezek pedig segítséget jelentenek a helyszínen dolgozó mentőcsapatok számára.