A gazdasági vitákban a keresetekről talán kevesebbet beszélünk, mint a gazdasági növekedésről, vagy az inflációról, pedig valójában az emberek közérzete, életminősége szempontjából ez az igazán fontos mutató. Ha a magyar keresetek nézzük, akkor – mint minden gazdasági mutató esetében – lehetünk lelkesek, hiszen örvendetesen nőnek a bérek, de lehetünk negatívak is, mert a fejlett európai országokkal mért összehasonlításban még mindig a hátsó fertályba tartozunk.
2023 októberében Magyarországon a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 564 400 forint volt, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset pedig 389 300 forint. Mindezt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentette be, amely rendre bő másfél hónappal késleltetve szokott beszámolni a bértrendekről.
Hogyan változtak a bérek?
A bruttó és a nettó átlagkereset is 14 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szinteket, de mivel elég magas volt az infláció is, a reálkereset csak 3,7 százalékkal verte az egy évvel korábbi adatokat. Mindenesetre a reálkeresetekben már minden pozitív mutatónak örülhetünk, hiszen ez azt jelenti, hogy a magyar emberek többet tudtak vásárolni a fizetésükből, mint egy évvel korábban.
A bruttó mediánkereset 456 300 forint volt, ez ugye azért kisebb, mint az átlag, mert az átlagot a néhány igazán magas keresetű ember felhúzza.
A medián pedig azt mutatja, hogy az a munkavállaló akinél ugyananniyan kerestek többet, mint amennyien kevesebbet, na, ő mennyit keresett. Ez a szint 14,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ez nettó 318 300 forintot ért.
A KSH emlékeztetett rá, hogy az átlagkereset változását befolyásolta a 2022 februárjában a honvédelmi és a rendvédelmi hivatásos állománynak kifizetett, hathavi illetménynek megfelelő szolgálati juttatás, a fegyverpénz. Ha ezt a 2022-es hatást kiszűrnénk a bázisból, akkor a 2023-as növekedés magasabb lenne.
Akkor jól élünk?
Sok ez a bér, vagy kevés?
Rossz kérés, hiszen ki mondaná azt a bérre, hogy sok?
Mindenesetre, ha európai uniós összehasonlításban nézzük a béreinket, tényleg nem sok, de rögtön három árnyaló megjegyzést kell tennünk!
- Az európai statisztikák teljes évre értelemszerűen még csak 2022-re állnak rendelkezésre.
- Mivel összehasonlítható devizanemet kell keresnünk, ez pedig az euró, a devizák keresztárfolyamai is befolyásolják az összehasonlítást.
- Mi a konkrét kereseteket fogjuk összehasonlítani, de tudjuk, hogy amennyiben vásárlóerő–paritáson néznénk a kereseteket, akkor a szegényebb, de olcsóbb államok sokkal jobban szerepelnének.
Mindenesetre az EU-ban, vagyis vegyük még hozzá az EGT-ből a gazdag unión kívüli országokat,
2022-ben Svájcban keresett a legjobban egy átlagos munkavállaló (évi 106 839 euró), őt követte Izland (évi 81 942 euró), majd Luxemburg (79 903 euró), de majdnem dobogós volt Norvégia is (74 506 euró), és éppen csak lemaradt a top 4-ból Belgium (70 297 euró).
Mi sajnos még nem ebben a ligában focizunk, hanem az alsó fertályban, ahol az uniós államok közül (vagyis Ukrajna, Koszovó, Bosznia-Hercegovina és Moldova nem részei a listánknak),
Bulgáriában (évi 12 923 euró) voltak a legalacsonyabbak a bérek, Románia (14 500 euró), illetve Horvátország (17 842 euró) került rá a „negatív éremtáblázatra”. Magyarország (18 274 euró) a felsorolt államok mellett még Lengyelországot (18 114 euró) előzte meg éppencsak.
2023 végén Magyarországon javulni fog a helyzet, hiszen a forintnak erős éve volt, vagyis amíg mi devizában is hoztuk a nagy bérnövekedést, más országokban ez nem teljesült.
A munkanélküliség és az infláció
A magyar bérek tehát a gazdaság nehezebb időszakában is örvendetesen nőnek.
Ennek leginkább az a magyarázata, hogy nincs érdemi munkanélküliség, a cégeknek rá kell ígérnie a versenytársakra, ha embert szeretnének felvenni.
Ameddig pedig az embereknek van munkája és van reálbér–emelkedése, addig nagy baj nem lehet a gazdaságban.
Sokkal depressziósabb egy olyan helyzet, amikor tömegek nem képesek dolgozni.
Viszont a reálbér-emelkedésnek megvan az a hátulütője, hogy úgy elég nehéz harcolni az infláció ellen, ha az emberek egyre többet keresnek, ez a következő 12 hónap inflációcsökkentési terveiben még jelenthet problémát.
Egyszeri jutalmak
A magángazdaságban emellett olyan trendeket is láthattunk, hogy a nagy infláció idején a magáncégek nem csak béremeléssel operáltak, hanem egyszeri jutalmakkal és bónuszokkal. Vagyis meg is akarták tartani a dolgozóikat, de nem szerették volna beleégetni a rendszerbe a nagy bérnövekedést.
Mivel közben az infláció is érdemben lassulni kezdett (októberben 9,9 százalék volt, a novemberi adat már 7,9 százalék), így a nominális bérek emelkedése újra azt jelenti, hogy a reálbérek éves bázison mért növekedése visszaindult. Volt idő, amikor a nagyon magas inflációval már nem tartott lépést a bérek növekedése.
Többet tudunk vásárolni, de nem minden fenékig tejfel
A lakosság vásárlóereje tehát ismét elkezdett növekedni. De ez csak egy olyan pozitív adat, amely az előző év azonos időszakához képest nézi a növekedést.
Nem szabad úgy tenni, mintha 2023 nem hozott volna inflációs sokkot és szélesedő megélhetési válságot.
Ha egy időszakban az alapvető cikkek (elsősorban az élelmiszerek, de az energia, vagyis az üzemanyagok és a „piaci” áram és gáz is) jobban drágulnak, mint ahogyan a keresetek nőnek, az sokaknak jelent valódi problémát. Ezzel nem szabad érzéketlennek lenni, de az elmondható, hogy 2023 végére visszatért az a pozitív állapot, hogy az emberek megint többen keresnek (nemcsak a végösszegeket tekintve, de azok reálértékét tekintve is).
Ugyanakkor szerényen két tényezőt még ki kell emelni. Egyrészt azt, hogy jelenlegi átlagbérek vásárlóereje ma már megint nő, de mégiscsak a 2020-as átlagos szinten van még csak.
Másrészt azt, hogy mindig hozzátehetjük a bérek értékeléséhez, hogy nézd meg mennyibe kerül Norvégiában egy korsó sör, Angliában egy lakás bérlése, vagy fenntartása, Franciaországban egy ebéd.
Igen, sokkal több pénzbe kerül arrafelé minden, mint Magyarországon, de a norvég, az angol, vagy a francia keresetek tényleg érdemben nagyobbak, abszolút értékben is és vásárlóerővel arányosítva is.
Mi egyelőre bérek tekintetében a kelet-európai versenytársainkkal vagyunk egy szinten, de jó lenne legalább hozzájuk képest valóban ellépni.
