Tudta, hogy a nemzet első könyvtárát Napóleon elől Erdélybe menekítették?

Az Országos Széchényi Könyvtár az ország első könyvtára, hatalmas gyűjteménye és olvasótermei a Budavári Palota egy jelentős részét elfoglalják, és folyamatosan szó van a bővítéséről is. Ma már nehéz elhinni, hogy az alapítás után a könyvtár egy kis helyen működött, mindössze három alkalmazottal, mégis e viszonylag szerény körülmények között nyílt meg első helyén 220 éve.

Széchenyi Ferenc személyéről már volt szó a Tudas.hu oldalain. A gróf szerteágazó tevékenységei közül a legmaradandóbb az általa alapított, amelyet ma Magyar Nemzeti Múzeumként ismerünk, illetve az 1949-ig ennek részeként működő, ma önálló Országos Széchényi Könyvtár.

Kolostorból könyvtár

A gróf a hatalmas gyűjteményét, amelyben könyvek mellet érmék, rézkarcok, és más tárgyak is megtalálhatók voltak 1802-ben ajánlotta fel a nemzet részére. Széchényi Ferenc szabadkőműves páholytársai hatására, bíztatására tette meg nagylelkű adományát, amelynek jelentős hányada a gróf könyvtárából származott, amelyet ráadásul már az adományozás előtt 1800-ban szakszerűen, tudományos igénnyel feldolgoztatott. A munka értékét jól mutatja, hogy a könyvtára tudományos értékű katalogizálása miatt Széchényit tagjává választotta a jénai, a göttingeni, a bécsi és a varsói akadémia is, azaz ez a gyűjtemény messze több volt, mint a kor, mondhatni szokásos főúri könyvtára.

Széchényi 1802 márciusában kérte a király, I. Ferenc engedélyét, hogy a hatalmas gyűjteményt a magyar nemzetnek adományozhassa. A Helytartótanács – ami az akkori magyar kormányzat legfontosabb szerve volt – támogató döntése után megkapta a királyi jóváhagyást, a felajánlást már 1802. június 22-én elfogadta a király. Széchényi Ferenc, ahogy említettük, nem csak könyveket, hanem az egész tudományos gyűjteményét ajánlotta fel 1802-ben a nemzetnek, amelynek „csak” egy részét képezték a könyvek, viszont ezt viszonylag gyorsan látogathatóvá lehetett tenni, ezért ez a munka azonnal meg is indult.

Meg kell jegyeznünk, hogy a Széchényi Ferenc által 1802-ben alapított könyvtár nem az első közkönyvtár volt Pest-Budán, hiszen a Királyi Magyar Tudományegyetem saját nyilvános könyvtárral rendelkezett, amely 1780-tól kezdve kötelespéldányi joggal is rendelkezett, azaz minden Magyarországon megjelent műből egyet kötelezően az egyetemi könyvtárnak kellett adni. Az egyetem gyűjteménye is hatalmas volt, amelyet a feloszlatott szerzetesrendek könyvtára is gyarapított.

Az alapítást követően a könyveket, amelyek helye eredetileg Cenken a családi kastélyban volt, az alapító által létrehozott pesti intézmény számára Pestre kellett szállítani és valahol Pesten kellett elhelyezni, mégpedig látogatható módon, hiszen a gróf egy nyilvános intézetet kívánt létrehozni.

A könyvtár helyét maga a király jelölte ki, mégpedig a feloszlatott pesti pálos kolostor egykori könyvtárát kapta meg az intézmény. Nem az egész épületet, hanem csak egy részét.

A Pálos szerzetesrend kolostora és könyvtára a mai Egyetem tér és Papnövelde utca sarkán nem sokkal korábban, 1780-ra készült el teljesen, ám a magyar Pálos rendet II. József 1782-ben feloszlatta. A nem túl régen átadott épület könyvtára éppen ezért viszonylag jó állapotban volt, de Széchényi gróf némi kiegészítéseket rendelt el, egy, a Magyar Királyság és kapcsolt részeinek címerét ábrázoló freskót kért a mennyezetre, valamint megrendelte még Ferenc császár mellszobrát, amelyet a könyvtárban helyeztek el.

Csokonai lemaradt az állásról

A hely megvolt már, de a könyvtár üzemeltetésére személyzet kellett, amelynek tagjait ugyan Széchényi Ferenc választotta ki, de a fizetésüket már az állam biztosította. Ne több tucat könyvtárosban gondolkodjunk, akik csendben tevékenykedtek az olvasók hada körül, és szigorúan rászóltak a hangosan beszélgetőkre. A könyvtár személyzete az első időben mindössze három főből állt, az intézmény egy könyvtárőrt, egy írnokot és egy hivatalsegédet foglalkoztatott, ez utóbbi feladata volt még a fűtés is, már ha volt mivel fűteni.

A könyvtárőr kiválasztása nem volt egyszerű, Széchényi Ferenc sok általa ismert jelöltet számba vett, akiket végül nem kért fel erre a pozícióra. Azonban nem csak a gróf belső köreiből volt jelentkező, két külsős pályázat is érkezett az állásra, az egyik pályázó egy már komoly tudományos háttérrel rendelkező tudós, Miller Jakab Ferdinánd volt, a másik pedig a fiatal költő, a Széchényi által egyébiránt támogatott Csokonai Vitéz Mihály. Széchényi némi hezitálás után a tudóst választotta, nem a költőt, így az első könyvtárőr Miller Jakab Ferdinánd lett. Az írnoknak Petravich Ignácot kérték fel, aki egyrészt Széchényi egyik bizalmasának a fia, de egyben megfelelő képzettségű ember is volt, a hivatalsegédi állást pedig Pavonics Jakab kapta meg.

A könyveket hat osztályba sorolták, és ennek megfelelően helyezték el a polcokon, a mai könyvtári rendszert akkor még nem ismerték. A könyvek kicsomagolásával és a berendezkedéssel a három könyvtáros 1803 nyarán hat hét alatt végzett is, és 1803. augusztus 20-án meg is nyílt a könyvtár az olvasók előtt.

Ha 1803 augusztusában már látogatható volt a könyvtár, miért kellett várni decemberig a hivatalos megnyitóval? Az ok abban keresendő, hogy egy ilyen jelentőségű intézményt az uralkodói család tagjának illett felavatnia, és ez a személy ebben az esetben József nádor volt, de a nádor csak decemberben ért rá, mert 1803 nyarán és őszén Oroszországban tartózkodott.

A hivatalos megnyitóra tehát 1803. december 10-én került sor. A könyvtár gyűjteménye ekkor 13724 tételből állt, amiből 9039 volt könyv. A többi tétel jelentős részét, 4342 darab harminc lap alatti nyomtatvány képezte, 343 tétel pedig mindössze egy oldalas nyomtatvány volt.

Az anyag 47 százaléka latin nyelven íródott, 26 százaléka németül, 22,2 százaléka volt magyar, ami azért volt igencsak figyelemre méltó, mert ekkor a hivatali és a tudományos nyelv Magyarországon a latin volt, a közigazgatás jelentős része pedig németül folyt. A kiadványoknak több, mint a fele, 55 százaléka itthon jelent meg, a többit külföldön nyomtatták, külföldnek értve a birodalom más országait is.

Az olvasóterem kimaradt és fűtésre sem volt pénz

A könyvtár ugyan 1803-ban megnyílt, de Széchényi és a hatóságok is elfeledkeztek pár apróságról. Egyrészt az intézmény egy lényeges elemmel nem rendelkezett, nem volt külön olvasóterme, ugyanis könyvtári célokra csak a kolostor könyvtárát kapták meg, az épület többi részét a Királyi Kúria használta, azaz az olvasók a könyvtári termekben tudtak csak olvasni.  

A másik dolog, amiről valahogy elfeledkeztek, az a fenntartás, illetve annak költségeinek biztosítása. Az alkalmazottakat az állam fizette, de se Széchényi, se az uralkodó, illetve a nevében eljáró hivatalnokok nem gondoltak arra, hogy vannak más költségek is. A fenntartásra, például a fűtésre ugyanis egy árva fillért nem hagytak meg, nem tettek alapítványt, nem utaltak ki rendszeres fenntartási költséget, így az első időszakban például a fűtés vagy egyéb működési költségek igen nehezen voltak biztosíthatók, azt a többi környékbeli állami intézmény szívességből biztosította. A könyvtár ráadásul folyamatosan bővült, mert maga Széchényi is több alkalommal bővítette felajánlását, de más mágnások is követték a példáját, így már 1803. augusztus 5-én ezt írta a Magyar Kurír:

„Az a’ nemzeti lakott könyvtár, mellyet nagy méltóságú Gr. Szécsényi Ferencz Excellentiája, mint a’ Tudományoknak és Tudósoknak valóságos pártfogója és felsegéllője, sok esztendök alatt és sok költséggel öszve gyűjtött, ’s végtére a’ nemzet köz hasznára az Országnak ajándékozván, Pesten le tett, nemtsak az erre rendelt fundusból, hanem a’ tudós hazafiaknak adakozóságokból is, szembetünöképen szaporodik.”

A Széchényi által alapított könyvtár, annak ellenére, hogy nagy gonddal készült el, nem sokáig működhetett az egykori Pálos kolostorban, mert 1805-ben, attól tartva, hogy az Európában egyre jobban előre törő, legyőzhetetlennek tűnő Napóleon nemcsak Ausztriát szállja meg – a francia császár csapatai 1805 novemberében Bécset is elfoglalták –, hanem Magyarországot is, és bevonul Pestre, biztos, ami biztos alapon Temesvárra menekítették az anyag jelentős részét. Ám mire a francia veszély elmúlt, és a könyvtár visszaköltözhetett volna, addigra az egykori kolostorépületet Ferenc király a megalapítandó Papnevelő intézetnek adta. A könyvtárat ezért új helyre, a régi épülettel szomszédos épületbe költöztették át, ahol már egy kis olvasószoba is rendelkezésre állt.

A könyvtár mellé a külön múzeum megalapítása József nádor kezdeményezése volt, erről az 1808. évi VIII. törvénycikk döntött. Igaz végleges épületet a múzeum és a könyvtár ekkor sem kapott, a múzeum a következő évtizedekben átmeneti helyeken működött, amíg a Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1847-re elkészült, ahol a könyvtár is hosszú időre otthonra lelt.