Fizikus, feltaláló, beválasztották már hazánk 50 legbefolyásosabb nője közé is, ötszörös nagymama, és bár sem külsőleg, sem fáradhatatlan aktivitását tekintve nem látszik, de már a nyolcadik X-et tapossa. Fenyő Márta nevéhez fűződik a polarizált fény gyógyhatásán alapuló, eredetileg Evolite néven ismertté váló, később Bioptronra keresztelt lámpa. Most legújabb találmánya, egy új gyógyító készülék jelenik meg a piacon.
Ha Márta több évtizedes pályafutásán végigtekint valaki, egyrészt elképesztő céltudatosságot, másrészt küzdelmek sorozatát láthatja. A polarizált fény gyógyhatásán alapuló találmányai két diszciplína, a fizika és az orvostudomány ismereteire épülnek. Lehet, hogy már az sem volt a véletlen műve, hogy frissen végzett fizikusként az orvostechnika hajdani magyarországi fellegvárába, a Medicor Művekbe került?
Tanulmányaim utolsó éveiben kétségtelenül érdeklődni kezdtem a biofizika és a biokémia iránt, fel is vettem ezeket a szakkollégiumokat, de az véletlen volt, hogy éppen a Medicortól kaptam társadalmi ösztöndíjat. Így a diplomaszerzés után 1969-ben öt évre oda kellett szerződnöm. Az viszont nem biztos, hogy ha mondjuk, egy elektronikai eszközöket gyártó céghez kerülök, ugyanúgy szerelembe estem volna az ottani munka iránt, mint ahogy már az első héten beleszerettem az orvosi kutató-fejlesztő munkába. Igaz, a cégnél nem nagyon tudták, hogy mire használjanak egy fizikust, így szinte magam alakíthattam ki tevékenységi körömet.
Harcok, harcok, harcok
Furcsának hat, amit mond, hiszen a Medicor a szocialista ipar ikonikus vállalataként úgy maradt meg a fejemben, mint amelyik élen járt az innovációban.
Sajnos a kutatás-fejlesztés területén nagyon konzervatívak voltak, s emiatt sokat szenvedtem. A vállalat kedvence akkoriban a röntgenfejlesztés volt, ahol én is dolgoztam, de hiába próbáltam javasolni vadonatúj témákat, mint például az akkoriban éledező ultrahang diagnosztikát, nem sikerült. Az erről készített vaskos tanulmányomat a műszaki igazgató azért söpörte le az asztalról, mert olyasmit bátorkodtam leírni, hogy ez a diagnosztikai lehetőség annyira perspektivikus, hogy elképzelhető, egyszer, egyes területeken majd akár helyettesíteni tudja a röntgendiagnosztikát is. Nagy piros betűkkel ráírta: na na! Pedig, ha akkor a Medicor bekapcsolódott volna az ultrahang diagnosztikai fejlesztésbe, nagyon sikeresek lehettünk volna. Kicsit később, 1975 tájékán a videóláncon közvetített röntgenképek optimalizálására kidolgoztam egy röntgenkép korrektort, ami szabadalmat is kapott, szakmai rendezvényeken is nagy sikereket ért el, a cég azonban mégsem kezdte el gyártani. Egy másik ötletem, a hetvenes évtized második felében az automatikus képfeldolgozás volt. Akkoriban a laborvizsgálatok automatizálása elég nehézkes technológiával zajlott és akkor én azt javasoltam, hogy a kvalitatív vérkép meghatározását végezzük oly módon, hogy rákapcsolunk a mikroszkópra egy kamerát, és a képet elektronikus úton, digitálisan dolgozzuk fel. Ezt az akkoriban létező R-10-es, szoba méretű számítógépekkel, az egyetemen tanult algol programnyelvvel el is végeztem, de az intézetvezető azzal söpörte le az asztalról, hogy nem érdekes, mert egy asszisztens gyorsabban elvégzi ezt a feladatot.
Beugrik a fejembe Karikó Katalin története: nem lehet, hogy ön is azért járt ilyen Canossát, mert nőnek született?
Lehetséges, de ezt akkor nem gondoltam, vagy nem érdekelt. A macsóság persze nagyon dívott akkor is. Ezzel együtt – azt hiszem – respektáltak. A vezérigazgató, Martos István, – aki egy nagyszerű, csodálatos ember volt, – például támogatta, hogy akkor tartózkodjam bent, amikor szükségesnek tartom, mert értette, hogy ezt a munkát egy irodai asztalnál ülve képtelenség elvégezni, könyvtárba, kórházakba kell elmenni, és tudta, hogy én lelkesedésből is rengeteget dolgozom. 1978-ban mégis átmentem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a SOTE Biofizikai Intézetébe, ahol a lézerfény biológiai hatását vizsgáltam bakteriofágokon.
A lézer már polarizált fény, tehát ráfordult a célegyenesre…
Egyszer elmentem a Szabolcs utcai kórházba, ahol Dr. Mester Endre professzor lábszárfekélyes betegeket kezelt lágy lézerrel. Négyféle színű lézerrel dolgozott és a fénynyalábot egy olyan optikai eszközön vezette át, ami szélesztette az amúgy nagyon koncentrált, nagy energiájú fénysugarat. A fekélyek gyógyultak, de a rendelkezésre álló néhány berendezéssel csak 30-40 beteg kezelésére volt idő naponta a rendelési idő alatt, amikor kb. 300 ezer regisztrált lábszárfekélyes beteg volt az országban. Felmerült bennem a gondolat, hogy a sebgyógyításnál tulajdonképpen nem használjuk ki sem a lézer monokromatikusságát, sem az intenzitását, sem a koherenciáját, mégis gyógyulnak a sebek. Akkor vajon a lézer melyik speciális tulajdonsága gyógyít? Csakis a polarizáltság lehet a felelős a sebek gyógyulásáért. Ha pedig így van, készíteni kell egy egyszerűbb, olcsóbb, széles spektrumban sugárzó polarizált fényforrást, ráadásul olyat, amivel ez a kezelés akár otthon is elvégezhető.
Polarizált fény: alacsony energiájú, inkoherens fény, amelyben a fény hullámai kizárólag párhuzamos síkokban mozognak. A látható fénytől egészen az infravörös tartomány bizonyos részéig több színtartományt is magába foglal.
Mennyi idő kellett az ötlet megvalósításához?
Viszonylag kevés. Fizikus, biofizikus és orvos barátaimmal készítettünk egy biofizikai modellt a sejtmembránról, elvégeztünk egy olyan gondolat-kísérletet, amivel megpróbáltuk megmagyarázni a polarizált fény hatását a sejtmembránra. Ez nagyon jól alátámasztotta a rendelkezésre álló tapasztalatokat. Ezt akkor Mester professzorral és segítő munkatársaimmal közösen publikáltuk is. Ezt követően megfelelően átalakítottunk egy egyszerű diavetítőt és így elkészült egy kb. hatkilós fényforrás, amit a hónom alá kaptam és megszerveztem a Vas utcai kórház segítségével a fekélyes betegek kezelését. Nagyon jól reagáltak, a fájdalom gyorsan elmúlt, a hámosodás szinte szemmel láthatóan elindult. Több száz beteget kezeltünk az egyik kórházi orvossal közösen, és a siker híre futótűzként terjedt. A kórházi laboratórium főorvosával, Dr. Tóth Nándorral mintát vettünk a sebek váladékából a kezelés előtt és után, majd ezekből részletes immunológiai vizsgálatokat végeztünk. Látványos immunválasz növekedést tudtunk kimutatni. Az eredményeket publikáltuk.
Az első találmány az Evolite
Hogy lett az eredményből termék, a híres Evolite lámpa?
Befejeztem a kutatómunkát a Biofizikai Intézetben, és először megpróbáltam egyedül megszervezni a fejlesztést, de be kellett látnom, hogy egy nagyobb céghez kell kapcsolódni, hogy ez sikerüljön. Ezért beléptem a Tungsramhoz. Ott sem nagyon hittek a dologban, de az egyik igazgatóhelyettes, Salgó Román helyet adott és segített a fejlesztésben. Amikor volt már valamennyire dizájnolt lámpa, a kezelések eredményei pedig magukért beszéltek, győzködtem a vállalati vezetést, hogy kezdjék meg a gyártást. Azt mondták, ha hozok egy ezer darabos nyugati megrendelést, elhiszik. A szabadalmaztatás során szerzett kapcsolataimon keresztül sikerült ezt megszereztem, de a gyár ekkor tízezer darabos megrendelést kért. Biztos piacot akartak látni, mielőtt belevágnak a gyártásba. Ez is összejött, azonban ez sem volt elég; ekkor rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is igazán akarnak belevágni. Annyira új volt és annyira hihetetlennek tűnt, hogy az egyszerű fénnyel gyógyítani lehet! A nyolcvanas évek elején jártunk és a Licencia nevű külkereskedelmi vállalat 58 országban elindította a szabadalmaztatást. Egy német cég Németországban és a Benelux országokban, egy svéd vállalat pedig a skandináv területeken kapott értékesítési jogot, miközben a lámpa gyártása még sehol nem tartott. Az első Evolite lámpák 1984-85-ben Németországban készültek és amikor éppen értékesíteni kezdték volna, meghirdették az Ifjú Feltalálók Világkiállítását, amelyre bejelentkeztem a német gyártású Evolite-tal.
Ezt a megmérettetést Bulgáriában, Plovdivban rendezték, ahová újságíróként utaztam ki és ahol először találkoztunk.
Azért ez sem ment olyan egyszerűen, mert egy biofizikus professzor, pert indított ellenünk, mondván, hogy a polarizált fény-terápia az ő találmánya, ráadásul nem is működik és nagyon drága. Első, másod- és harmadfokon is elvesztette a pert, de ennek hírére a Találmányi Hivatal lefújta az indulásomat, jóllehet a szakmai szűrőkön már átmentem. Az akkori nagyszerű hivatali elnök, Pusztai Gyula azonban látott fantáziát a találmányunkban, a sarkára állt, megvédett és a Találmányi Hivatal külön költségkeretéből támogatta az indulásomat. A kiállításon a találmány megkapta a fődíjat, amelyet a kommunista pártfőtitkár, Todor Zsivkov adott át. Ekkor indult be a gépezet mind idehaza, mind külföldön. Óriási siker volt, a sajtó, a TV, a rádiók, mindenki rámozdult a témára. Egy évvel később jelentkezett egy svájci cég, a Bioptron AG., amely megvette a Licencia, nevű állami vállalattól a találmány jogait, és gyártani kezdte a készüléket Svájcban. Átkeresztelték a lámpát, és magam is részt vettem az újjászületett készülék, a Bioptron lámpa fejlesztésében.
Ekkor azonban a találmányuk már kikerült az országból. Hogyan folytatta?
Mint mindig, akkor is első sorban kutatással akartam foglalkozni és rájöttem, hogy a polarizált fény nem csak makacs lábszárfekélyek gyógyítására jó. Vizsgáltam a hatását vetőmagokra és tehenek tejtermelésének fokozására egyaránt. Utóbbinál 15 százalékkal növekedett a tejtermelés, mert a tehenek tőgyének naponta történő polarizált fény-kezelése jelentősen csökkentette a tőgy-gyulladás előfordulását. Házaltam a finanszírozásért különféle alapítványoknál, szakmai szervezeteknél, mert a kutatásaim első percétől fogva azt szerettem volna kideríteni, hogyan hat a polarizált fény a daganatokra, a rák elleni immunvédekezésre.
A Sugárbiológiai Kutatóintézetben több olyan kutatást szerveztem, amelyek eredményeit komoly tudományos lapokban publikáltuk, és amelyek in vitro eredményei egyértelműen alátámasztották, hogy bizony a polarizált fény-kezelés előnyösen hat a daganatsejtek elleni immunvédekezésben.
Közben a svájci Bioptron cég az én instrukcióim alapján kifejlesztett egy olyan nagy méretű berendezést, amellyel a teljes testet lehetett polarizált fénnyel kezelni. Két éven keresztül az Onkológiai Intézetben egy nagyszerű főorvossal közösen készítettük elő a daganatos betegek fény-kezelését; a hatalmas méretű, Svájcban készített berendezés a helyén volt, már minden engedély a rendelkezésünkre állt a továbblépésre, amikor az utolsó pillanatban a minisztérium számunkra megmagyarázhatatlan ok miatt visszalépett.
Gyógycentrumtól a Miolite-ig
1990-ben aztán megalapított egy céget…
Bár a rendszerváltozás után rövid ideig kacérkodtam a politikával, de aztán szerencsére mégis inkább a vállalkozói létet választottam és a férjemmel együtt megalapítottuk a Bioptron Gyógycentrumot Budapesten, a Nagymező utcában. Ez végre nagy siker volt, s életem leggyümölcsözőbb időszaka lett. A Gyógycentrum eredményesen működött közel 20 éven keresztül, ezalatt körülbelül 30 ezer páciens fordult meg benne. Ezidőtájt kaptam Aranyérmet a Gyógycentrum létrehozásáért és egyedülálló modelljéért az Eureka 96 brüsszeli nemzetközi találmányi világkiállításon. Közben 1999-ben magyarországi szabadalmi oltalmat kaptam a teljes test kezelésére alkalmas, polarizált fénykezelést nyújtó berendezésre, amit egy audiovizuális élménnyel egészítettem ki.
Ezt a rendszert Polárium névre kereszteltem. A továbbiakban a nagy felület polarizált fénnyel történő kezelésére is alkalmas technológia kialakításán dolgoztam. Ezt Svédországban élő barátom üzemében sikerült szabadalomképes találmánnyá kifejleszteni. Ez a technológia képezte az alapját a Sensolite fényágynak, amelynek a prototípusa 2008-ban készült el.
Ha az üzleti siker nem is olyan nagyon, de más elismerések elérték…
2006-ban az Esélyegyenlőségi Minisztérium Pro Familiae Életmű Díját vehettem át Göncz Kinga miniszter asszonytól. 2011-ben pedig a La Femme Magazin az „50 legbefolyásosabb magyar nő” közé választott értékteremtő és értékközvetítő életutamért. Nagyon örültem ezeknek is, bár 18 éves koromban még a Nobel-díjról álmodoztam és ezt még mindig nem adtam fel. A polarizált fény biológiai és gyógyászati jelentősége hatalmas! Ennek igazán elkötelezett kutatója voltam egész életem során. A téma lényegesen széleskörűbb tudományos igazolásához azonban sokkal nagyobb apparátusra és financiális háttérre lett volna szükség.
Ehhez itt Magyarországon én egyedül kevés voltam. Erre a kutatásra egy komplett, óriási Intézetet is érdemes lenne felállítani. 2017-ben jött aztán az újabb ötletem, amelyből megszületett egy gyönyörű kis készülék, amely a „Miolite” nevet kapta.
Mit tud a Miolite?
A szájüreg legrejtettebb zugaiba is el tudja juttatni a polarizált fényt, ami más polarizált fény-terápiás eszközzel nagyon nehezen lenne megvalósítható. A készülékkel a fogíny környékének gyulladásos folyamatait meg lehet fékezni. Közismert, hogy az elégtelen szájápolás következtében lepedék rakódhat a fogak felületére, amely letisztítás hiányában megvastagodik és fogkő válik belőle. A fogkő alatt káros baktériumok gyűlhetnek fel, amelyek gyulladást generálhatnak a fogíny és a fogágy szöveteiben.
Amennyiben a fogkövet és a káros baktériumokat nem távolítják el, a gyulladás befelé húzódik, eléri a foggyökeret és az azt körbevevő szöveteket és fogágygyulladás, tehát parodontitis alakulhat ki.
A rendszeres Miolite kezeléssel ez az állapot megelőzhető, illetve, ha már jelen van, akkor a gyulladásos folyamat megállítható. Ez azért nagyon lényeges, mert a tünetmentes, hosszantartó fogágy-gyulladás előidézője lehet többféle súlyos, degeneratív betegségnek, például a, cukorbetegségnek, stroke-nak, demenciának, daganatos betegségeknek, reumatikus artritisznek. De a polarizált fény az implantáció, vagy a foghúzás során keletkező sebek gyógyulását is jelentősen gyorsítja. A fogszabályzók felhelyezése, illetve rendszeres átállítása során a páciens általában nagy fájdalmat érez, gyakran előfordul az is, hogy a fájdalom miatt napokig enni sem tud szilád ételt. Ez a fájdalom is általában rövid idő alatt megszűnik, ha a beállítás után Miolite fénykezelésre is sor kerül. A nemrég Budapesten megrendezett nemzetközi Dental World kiállításon a Miolite készülék nagy sikert is aratott.
Talán akkor most végre révbe ért?
Reménykedem benne. Elég sokat dolgoztam ezen az ügyön, most már remélem, hogy előbb-utóbb sok ember tapasztalni fogja ennek a munkának az eredményét.
