Az Ural vidékén élő mai baskírok közelebb állnak genetikailag a honfoglaló magyarokhoz és az obi-ugorokhoz, mint mi, mai magyarok. Ilyen és hasonló izgalmas eredményeket hozott egy populációgenetikai kutatás, amelyről az erről szóló tanulmányt jegyző két szakember, Németh Endre populációgenetikai modelleket kutató matematikus, az Óbudai Egyetem Alkalmazott Informatikai és Doktori Iskola hallgatója, és Fehér Tibor közgazdász, a Family Tree DNA családfakutató, genetikai tesztelő vállalat magyar projektvezetője válaszol a tudas.hu kérdéseire.

Mikortól, mióta beszélhetünk magyarokról, magyar nyelvről?

Fehér Tibor

FT: A magyarság története az obi-ugoroktól való elválással kezdődik. Becsléseink szerint ez az elválás nagyjából 4100 éve történt, egy nagyjából 600 éves ugor kor után. Közvetlenül az elválás után két ugor ősapa nyoma is kimutatható a mai magyar, baskír és tatár génállományban. Eléggé valószínűtlen módon ennek a két ősapának a leszármazottai évezredeken keresztül egymás közelében éltek, és e csoportok népessége nagyjából egyszerre, a vaskor kezdetén indult növekedésnek. Úgy tűnik, hogy a korai magyar közösséget egy nagyon erős, időben is tartós kohézió járta át.

Családokban, nemzetségekben, vagy törzsekbe szerveződve éltek?

Németh Endre

NE: Ez azért nagyon jó kérdés, mert két magyar honfoglaló magyar törzsnévnek, a Gyarmatnak és a Jenőnek is van baskír megfelelője, a Jurmat és a Jenei, csak ezek a csoportok ott nemzetségeket jelölnek. A nemzetség a családnál nagyobb, de a törzsnél kisebb, elviekben vérségi alapon szerveződő társadalmi egység. Ami még érdekes, hogy a Jenei és a Jurmat nemzetség génállományában olyan genetikai szálak találhatók, amelyek rendkívül ritkák Eurázsiában, és egyértelmű kapcsolatot jelentenek a honfoglaló és a mai magyarság irányába.

Ural vidéki temetőket faggattak

A honfoglaló törzsszövetség valószínűleg több etnikumot is magában foglalt. Ennek ellenére van nyoma a honfoglaló vagy az Urál vidéki „magyargyanús” temetőkben a nemzetségi szervezeteknek?

NE: Egy szigorú nemzetségi szervezet genetikai nyomai még kimutathatók az Uráli-átjáró környékén, a hegység mindkét oldalán, Ujelgiben és Karanajevóban. Az alacsony mintaszám ellenére feltűnő a két temető népessége közötti hasonlóság. Ebben a két, késő kusnarenkovói kultúra nyomait őrző temetőben becsléseink szerint 80 százalék fölötti az ugorokra jellemző, úgynevezett N-B539 alcsoport aránya. Több, egymástól független észrevétel is arra utal, hogy a nemzetségi szervezetek szerepe csökkent ugyan az Uráli-átjárótól nyugatra, de nem szűnt meg teljesen. A honfoglaló magyarok elődei Északnyugat-Baskíriából és a szomszédos Kelet-Tatársztánból indulhattak nyugatra. Az, hogy a honfoglalóknál milyen szerepet töltött be a nemzetségi szerveződés, azt a genetikai adatok alapján nem lehet eldönteni.

Baskiria a mai Oroszország térképén.
Forrás: Wikipedia

Mit tudunk a korai magyar-török kapcsolatokról?  

NE: A ma is Északnyugat-Baskíriában élő baskír Jenei (a magyar Jenő) nemzetség vélhetően onogur-bolgár eredetű. A Jurmat (magyar nevén: Gyarmat) pedig magyar. Az Urál-vidéki archeogenetikai adatok alapján az valószínűsíthető, hogy a magyar-török demográfiai kölcsönhatások viszonylag késeiek, de igen intenzívek lehettek. Olyan masszív a törökös hatásra utaló Bajkál-melléki szálak tömege a honfoglaló génállományban, hogy a honfoglaló magyar törzsszövetségben a két-, vagy többnyelvűség reális lehetőség. A kulturális és nyelvi kölcsönhatások a hatalmas távolságot átfogó sztyeppei vándorlás és honfoglalás küzdelmeiben igen magas hőfokon éghettek, amelyek végül a magyar nyelv egyeduralkodóvá válásával végződtek  

Ma már a történészek, régészek és a történeti genetikával foglalkozó szakemberek között is egyre szélesebb körben jelenik meg az a nézet, hogy nem egy magyar töredék maradt Magna Hungariában, hanem egy a honfoglalókkal összemérhető méretű népesség. Tudjuk azonosítani azokat a fordulópontokat, amelyek a nyugati magyarok sikeréért felelősek? 

NE: Érdekes, hogy a nyugatra induló magyarok genetikai nyoma valamivel szórtabb, mint a régészeti adatok alapján feltételezhető volna. Mintha a Magna Hungáriát elhagyókat eleinte valamilyen útkeresés jellemezte volna, és egyes csoportok végül más irányba, például a Kaukázus irányába indultak el. Azt azonban ne feledjük, hogy Etelközben az Álmos fejedelemmel megjelenő központosított hatalmi berendezkedés, valamint egy évszázaddal később a Géza és István nevével fémjelzett változás fordulópontot jelentett a magyarság életében. Bárhogy történt is, a magyar nyelv terjedésének bámulatosan sikeres korszakát jelentette a honfoglalást megelőző és követő évszázad.

Akkor most mélyedjünk a részletekbe.  A tanulmányban az áll, hogy – idézem – „…egymástól független, közvetett bizonyítékok sora utal arra, hogy a korai ugor és finnugor közösségek nemzetségi exogámiában éltek”. Ezt hogyan kell értelmezni? Mi a lényege?    

FT: Röviden négy pontban összefoglalom. 1. Az apai vonalak jóval homogénebbek az anyai vonalaknál. 2. A meghatározó apai vonalak földrajzi eredete, akár jelentősen is eltérhet a főbb anyai vonalakétól.  3. Nemzetségi exogámiában (ez a nemzetségen, vagy csoporton kívüli házasság kötelezettségét jelenti, ami a csoport génkészletének leromlását kívánja megakadályozni) élő csoportok esetében az apai vonalak kutatása etnikai, az anyai vonalaké tágabb földrajzi összefüggésekre mutat rá. 4. Nemzetségi exogámiában élő csoportok esetében az anyai vonalakra vonatkozó kapcsolatrendszer általában nagymértékben korrelál a teljes génállományt reprezentáló anyai kapcsolatrendszerrel. Egyszerűen fogalmazva a női vonalakból nem mutatható ki nemzetiségi, nyelvészeti összefüggés, míg az apai vonalakból igen, mivel a társadalmi szerveződés patriarchális volt.

A finnugor népek őrizték genetikai változatosságukat

Ezt az egyik legismertebb és a honfoglaló elit leggazdagabb mellékletekkel ellátott temetője, a karosi (Bodrogköz) pontosan igazolja. A régészek és az archeogenetikusok úgy találták, hogy a férfiak egymás rokonai lehettek, eredetük a finnugor őshaza felé mutat, a nők genetikai öröksége teljesen különböző és sok más hely felé mutat (Kaukázus, Irán, Mezopotámia, Kisázsia stb.) Nemhogy a kőkorszakban élt népek, de az emberszabású majmok is kerülték az endogámiát, talán mert azt tapasztalták, hogy a közeli rokonok leszármazottai sokkal sérülékenyebbek.

FT: Valóban. Egy nemrég napvilágot látott kutatás szerint egy, az Altaj-hegységben 50.000 évvel ezelőtt élt neandervölgyi csoportban az anyai vonalak szintén jóval heterogénebbek voltak az apai vonalaknál…

… és a gyenyiszovai barlangban (ugyancsak az Altájban) az ottani (úgynevezett) gyenyiszovai férfiember nőtársa (ma úgy mondanánk: a felesége) neandervölgyi volt, tegyük hozzá: ez a két embercsoport olyan fokon állt rokonságban egymással, hogy közös ősüktől ötszázezer évvel korábban ágaztak el. A finnugor népeknél megtalálható ez a jellegzetesség?

FT: Természetesen. Pontosan ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg a mai finnugor népeknél. Az anyai vonalak alapján a szomszédos népekhez hasonlítanak leginkább, míg apai ágon erőteljes és egyértelmű kapcsolódási pontokat találhatunk az N-haplocsoportban. A finneknél tapasztalhatjuk a legélesebb kontrasztot az apai és anyai vonalak eredete között. A finn apai vonalak bő 60 százaléka szibériai eredetű, míg az anyai vonalaknak csak 5 százaléka. A finnek általános európai megjelenése azt jelzi, hogy az europid anyai vonalak belépése hosszabb ideig folyamatos volt. Hozzá kell tennünk, hogy a nemzetségi szervezet nem finnugor sajátosság. A nemzetségi szervezet nyomai számos szibériai és sztyeppei népességben a mai napig kimutathatók.

Mindazok a tudósok, akik a magyarság eredetével foglalkoznak, szinte értetlenül állnak a kétségtelen tény előtt, hogy annyi vándorlás, oly hosszú út megtétele, rengeteg viszontagság, más népekkel való békés, vagy háborús kapcsolat, támadás és menekülés után őseink megőrizték nyelvüket és magyarságtudatukat. Mivel magyarázható mindez? Miközben tudjuk, hogy már a honfoglalókban is csak mintegy 15-25 százaléknyi volt az Őshazából hozott gén.

FT: Azt hiszem, ez a korai magyar történelem egyik nagy rejtélye. Nézzük például a történeti forrásokat.  Ne is mindet, csak néhányat. Nos, mit mondanak? Például azt, hogy a honfoglalók Etelközből érkeznek a Kárpát-medencébe az i. u.  IX. század végén. Az első források a magyarokról az i. u. IX. századra keltezhetők. Előtte semmi. Viszont ez a fajta ismeretlenség éles kontrasztot képez a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsszövetség sikereivel (honfoglalás, államalapítás, „kalandozások”) szemben. Álmos és dinasztiája kiemelt szerepet játszott a honfoglalásban, az államalapításban és a középkori Magyar Királyság szilárd alapjainak megteremtésében: ez is nyilvánvaló. Szintén nem szabad elfelejtenünk, hogy az évszázadok során a nyelv és a magyarságtudat tartalma is dinamikusan változott, alaprétegei (nyelvi, népzenei, mondavilági, Y-DNS-beli) mégis azonosíthatók.

Hogy viszonyulnak a történeti genetikai kutatások más tudományágakhoz?

NE: Ez szintén egy nagyon fontos módszertani kérdés. Vizsgálatainkat nem a légüres térben végezzük. Figyelembe vesszük az őstörténetünkkel foglalkozó tudományágakat, mint például a történeti források, a nyelvészet, a régészet, az antropológia, az archeogenetika, a néprajz, népművészet, népzene, az őshitek, és így tovább. Ezekben a tudományágakban széles körben elfogadott nézeteket mi is elfogadjuk, egyfajta kiinduló pontnak tekintjük. Majd a történeti genetika szemüvegén keresztül megvizsgáljuk ezeket az alapvetéseket. Egész pontosan azt, hogy a genetikai adatok révén kirajzolódó kapcsolati hálók, térképek hogyan illeszthetők más tudományágak eredményeihez. Ahol egyezés van, ott megerősítették egymást a különböző tudományágak. Ahol ellentmondás feszül az eredmények között, ott további kutatás szükséges. Természetesen az is elképzelhető, hogy a genetikai adatok új összefüggéseket tárnak föl.

A magyar nyelv finnugor eredetű, de erős török hatás érte

Mit mondanak a történeti források a keleten maradt magyarokról?

FT: Három évszázaddal a honfoglalás után Julianus barát a mongol támadás előestéjén a Volgai-Bolgárország akkori fővárosától (Biljar) két napi járóföldre (kb. 50-60 km), egy erős, magyarul beszélő, magyar közösséget talált a Káma partján. A baskír és magyar etnonimet (népelnevezést) a muszlim források szinonimaként használják, noha a Kárpát-medencei magyarok sohasem nevezték magukat baskírnak. Ezt erősíti, hogy egyes új kutatási eredmények szerint a muszlim források nem a honfoglaló magyarságra utalnak, hanem a keleten maradt, illetve a Kaukázusba vándorolt testvéreikre. A magyar hagyomány Magna Hungaria néven tartotta számon a magyarok Urál-vidéki őshazáját, amely jórészt a mai Baskíria és Tatársztán területén volt. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a bizánci császár alapművében (De administrando imperio) a magyarokról szólva mindvégig türköknek nevezi őseinket.

Dióhéjban mit mondhatunk a magyar nyelv eredetéről?

Finnugor zászló
Forrás: Wikimedia commons

NE: Valamiért a mai magyar társadalom egy kisebb, de hangos része hadilábon áll a magyar nyelv finnugor eredetével. Valahol örömteli, hogy ennyi ember érdeklődik egy ilyen tisztán szakmai kérdés iránt, de az már nehezen értelmezhető, hogy miért utasítanak el viszonylag sokan egy szakmai kompetenciájukon kívül álló, tudományosan bizonyított állítást. Talán a kritizálók egy részét is elgondolkoztathatja, hogy a legújabb kutatások azt valószínűsítik, hogy Eurázsia egyik legfejlettebb bronzkori fémműves kultúráját, a Szeima-Turbinóit finnugor kereskedők és harcosok alapozták meg. Visszatérve az eredeti kérdésre. A magyar nyelv finnugor eredetű. Legközelebbi nyelvrokonaink az obi-ugorok. A „magyar” önelnevezésnek legalább az első tagja ugor eredetű, utótagja pedig megjelenik az „ember” szavunk második felében, mint annak mély hangrendű változata. A magyarok külső elnevezése az onogurból ered. A magyar nyelvet erős török hatás érte a honfoglalás előtt, ez olyan erős volt, hogy kétnyelvűséggel is számolhatunk egy egyelőre pontosan nem meghatározott időszakban és területen. A török hatás egy része egyértelműen a török nyelvek csuvasos ágából származik. A magyar törzsnevek nagy többsége is török, és szintén a csuvasos ágból eredeztethető.

A régészet egyfajta virágkorát éli. Mit mondanak a legújabb a régészeti eredmények a magyar vándorlással kapcsolatban?

NE: Nézzük a régészeti dokumentumokat. A magyarok Szibériából az Urál vidékre vélhetően a Kusnarenkovói kultúrával érkeznek az i. u. VI. század végén. Az Uráltól nyugatra az i. u. VIII. században a Kusnarenkovói kultúra átalakul a Karajakupovói régészeti kultúrába. Etelközbe i. u. 830‒860 között érkeztek a honfoglalók elődei egy gyors vándorlással Magna Hungariából. A történelmi forrásokból ismert Etelköz a Szubbotci régészeti horizontban ölt testet A Szubbotnci régészeti horizont lelőhelyei elsősorban a Dnyeper vidékén találhatók, de egyre több lelet ismert a Dnyeszter mellékéről is.

És mit mond a történeti genetika?

FT: A mai magyar génállomány átfogó képe (néhány dél-szibériai és belső-ázsiai vonaltól eltekintve) nem különbözik lényegesen a ma szomszédos népek génállományától. Ez különben csak első hallásra meglepő, mert nagyon gyorsan átalakulhat egy kulturális vagy politikailag domináns csoport génállománya. Mindenesetre a székelyekben már relatív értékben kiugróan magas egyes dél-szibériai ugor és más belső-ázsiai vonalak aránya a környező népekéhez képest. A genetikai adatok alapján is valós kérdésnek tűnik a székelyek magyar vagy török eredete. Egy lehetséges feloldása a kérdésnek a szintézis lehet. Eszerint a honfoglaló magyarság egyes csoportjai keveredtek az itt maradt hunok leszármazottaival, és ennek a két csoportnak az ötvözetéből alakultak ki az erdélyi székelyek.

NE: A honfoglalók génállományával foglalkozó összes tanulmány egyaránt azt találta, hogy a honfoglalók a mai baskírokhoz és a volgai tatárokhoz állnak a legközelebb. Ezenfelül a baskírok génállományában jelentős ugor „szubsztrátum” található. Ez azt jelenti, hogy ugor, valószínűleg magyar alapnépességre telepedtek rá a baskírok, akik végül magukba olvasztották az ott maradt magyarokat. A baskír Jenej és Jurmat (magyar megfelelőik Jenő és Gyarmat) nemzetséget két különböző és rendkívül ritka Y-haplocsoport köti össze a honfoglaláskori-, és a mai magyarok génállományával. Az ugor komponens (egyelőre becslések alapján) 80 százalék fölötti arányban van jelen a két legkeletebbi, DNS vizsgálatokon átesett „magyargyanús” temetőben: Ujelgiben és Karanajevóban. Az Urálon túli Ujelgiben az apai vonalak alapján még nincs nyoma az altájiakkal való keveredésnek, de az észak-kaukázusi-kaszpi csoportokkal azonban igen. A honfoglalókban kimutatható az ugor genetikai komponens, de a honfoglaló törzsszövetségben is már egyértelműen csak egy kisebbséget jelent.

És akkor nézzünk népművészetet, népzenét

NE: Az ugor kori ősréteg a siratókban maradt fent. Az úgynevezett kisambitusú pentaton stílus a Volga‒Káma vidéken, elsősorban a csuvasoknál figyelhető meg. A stílus nagy valószínűséggel a Bajkál-tó vidékéről származik.  A nagyívű ereszkedő (kvintváltó) pentaton stílus meglehetősen ritka jelenség, legközelebbi párhuzamai a csuvas‒cseremisz nyelvhatáron találhatók. Az uráli és altaji népekre jellemző sámánisztikus világkép számos eleme fennmaradt a magyar hagyományban. A Csodaszarvas-, a Turul- és a Fehérlófia-monda, az égigérő fa meséje a magyar folklór honfoglalás előtti rétegeit képviselik. Ismerve a Csodaszarvas- és a Turul-monda szereplőit, helyszíneit, párhuzamait könnyen lehet, hogy ezek a mondák – egyes pentaton dalokhoz hasonlóan – török eredetűek a magyar hagyományban. Talán annyit érdemes még megjegyezni, hogy az obi-ugorok szókincséből és mondáiból egyértelmű: ők valaha délebbre éltek és ismerték a lótenyésztést.

Foglaljuk össze: mi közünk a baskírokhoz nyelvi, genetikai, antropológiai, kultúrális téren?

FT: Egyre több jel mutat arra (régészet, történelemtudomány), hogy több magyar maradt az Urál-vidéken mint korábban gondoltuk. A történeti genetika szintén megerősítette, hogy a mai baskír génállományban egyes régiókban kifejezetten magas a korai magyarok genetikai nyoma. Nehéz másra gondolunk, minthogy a keleten maradt magyarok döntően a baskírokba és kisebb részben a volgai tatárokba olvadtak be. Paradox módon a mai baskírok közelebb állnak genetikailag a honfoglaló magyarokhoz és az obi-ugorokhoz, mint mi, mai magyarok.

NE: Bizonyosan tanulságokkal szolgál, ha egyszer megfejtjük, hogy mi vezetett a keleti magyarok beolvadásához és mi volt a nyugati magyarok sikerének kulcsa, melyek voltak a főbb kulcspontjai. A baskír mondákban, legendákban szerepelnek a magyarok. A hatalmas földrajzi távolság ellenére a baskírok tudnak a magyarokról. Mindez egy régi-új baskír-magyar barátság alapja lehet.