Brutális árak alakultak ki a magyar villamosenergia piacon. Amikor a nagy hőségben mentek a lakosságnál a légkondik, de a napos erőművek már nem termeltek, például késő délután, vagy kora este, eszelős volt az áram ára. Miközben egy olyan vasárnap koradélután, amikor a nap szépen sütött, de az ipar pihent, mínuszos ár is jellemző volt. Ahogy a globális felmelegedésre gondolunk, aligha lesz könnyebb a helyzet. De vajon akadnak-e olyan fejlesztések, amelyek csökkenthetik a hazai kilengéseket?
A magyar árampiacon brutálisra sikeredett ez a nyár. Legyünk korrektek, mindenütt Európában, nemcsak Magyarországon, de itt aztán egészen extrán. Arról van szó, hogy júliusban és augusztusban nagyon meleg volt. A lakossági légkondi-használat csúcsra járt, ráadásul a nyárral bizonyos árampiaci kínálati problémák is jelentkeztek. A júliustól beköszönő, szinte eső nélküli, konstans melegben nem termeltek a balkáni vízerőművek, hiszen nem volt elég eső, de mivel nem fújt igazán a szél sem, nem termeltek a német és a román szélerőművek sem. Nyáron emellett több a karbantartás, vagyis a legnagyobb erőműveket ilyenkor leállítják és javítgatják.
De még olyan is akadt, hogy annyira meleg volt a Duna, hogy le kellett terhelni a Paksi Atomerőművet, vagyis csökkenteni kellett az áramtermelését, ugyanakkor természetesen nem ez a marginális hatás generálta a főbb problémákat.
Ugrabugrált az ár
Ha hosszasan jó idő volt, akkor annak azért az áramtermelésre egy pozitív hatása is biztosan volt, a Magyarországon nagy számban található naperőművek szépen tudtak termelni. Igen ám, de ez nem mindig segített. Képzeljük el azt, hogy van pár óra, mondjuk 10 és 16 óra között, amikor csúcsra járnak a magyar naperőművek. Van elég áram, olcsó a villamosenergia, ezzel az időszakkal nincs is baj, sőt még inkább az okozott gondot, hogy hétvégén, amikor sok ipari felhasználó nem fogyasztott, nemvolt aki megvegye az áramot, ezért többször is mínuszos ár alakult ki. Az fizetett, akinek elvitték az áramát. Természetesen fontos megjegyezni, hogy amiről írunk, az az energiakereskedők és a vállalati felhasználók problémája, a lakosság rezsiáron kapja a villamosenergiát, vagyis ő nem érez árváltozást.
Orosz-ukrán helyzet
Az európai villamosenergia-rendszer egy masszívan összekötött, integrált hálózat, vagyis itt tényleg számít az árakban minden, hogy mi van a magyar nappal, a német és román széllel, a szerb és osztrák vízzel. Sőt, mivel immár az ukrán és a moldáv rendszer is része a nagy európai hálózatnak, az is számít, hogy ezekben az országokban mi történik. Márpedig most ez sem segített a rendszernek.
A rémes orosz-ukrán háborúban sajnos egyre durvább fejlemények vannak. Ilyennek nevezhetjük azt, hogy Ukrajna megelégelte, hogy csak védekezik és minden harci cselekmény Ukrajnában történik, és betört Oroszországba és a Kurszk régióban jelentős sikereket ért el, de azt is új fejleménynek nevezhetjük, hogy Oroszország pedig szisztematikusan pusztította az ukrán erőműveket és energiahálózatot.
Import – export
Miért fáj ez nekünk? Mint látni fogjuk, nem mindig fáj, olykor még segít is, de az biztos, hogy Ukrajna is sok áramot importál Nyugatról, részben pont tőlünk. Ha még egy vevő megjelenik, pedig nekünk is szűkös az áramhelyzetünk, az nem segít. Viszont azért árnyalhatjuk annyiban a képet, hogy az ukránok szívesen vesznek akkor áramot, amikor olcsó, vagyis nappal, amikor nekünk sok van, mert termelnek a magyar naperőművek. De nem szívesen vesznek akkor, amikor drága, vagyis este, amikor Magyarország is importra szorul.
Van is áram, nincs is áram, érezzük, hogy ez nem jó, és a helyzet kulcsa az lenne, hogy amennyiben sok áramot termelünk, de annak nincs jó ára, viszont sok áramot veszünk, amikor az drága, akkor ezt valahogy orvosolni kéne, és ez nem is teljesen lehetetlen.
A kiegyenlítés
Az például mindenképpen jó fejlesztési irány, ha olyan áramtermelő kapacitásokat fejlesztünk, amelyek azért tiszták, de akkor tudnak segíteni, amikor nem süt a nap. Ilyen lehet a szélerőmű, ebben is van magyar program, a geotermikus energia, erre is van magyar stratégia.
És bár nem teljesen zöld, mivel fosszilis, de akár ilyen lehet a gázturbina is, csak ez azért manapság tényleg nem annyira trendi. Természetesen ilyesmi lesz majd egyszer a Paks II, amely egy jó nagy lórúgás lesz a magyar áramrendszernek. Illetve valami hasonló a szivattyús-tározós vízerőmű is.
Képzeljük el, hogy van egy tárolónk, ami akkor félreteszi az energiát, amikor az olcsó, de akkor előveszi, amikor az drága. Ez nagyon hasznos lenne, és erre jó az említett vízerőmű. Amikor olcsó az áram, felpumpálja a vizet egy magasabban fekvő tóba, amikor drága, akkor leengedi, turbinákat hajt meg és használja a pótlólagos áramot. Szépe elmélet, de ahhoz, hogy gyakorlat is legyen belőle, azért elég nagy költség kell.
A jövő útja
Mi lesz ősszel, mi lesz jövő nyáron? Fel kell készülnünk ezekre az őrült kilengésekre?
Abban aligha bízhatunk, hogy a nyarak a jövőben enyhébbek lesznek.
Ukrajna reméljük egyszer majd stabilizálódik, de ez sem ma lesz, sajnos nem is holnap. Az ukrán áramtermelő kapacitások felével is gond van jelenleg, és bár sokan elmenekültek az országból, sok üzem nem is működik, vagyis az összesített ukrán fogyasztás is apadt, de mivel a rendszer nagyon megsérült, Ukrajna biztosan venni fog még Magyarország felől is áramot.
Ami pedig a magyar fejlesztéseket illeti, sok minden készül, 670 MW-nál is több szélkapacitás, van Nemzeti Földhő Stratégia a geotermikus energia hasznosítására, készülnek a tervezett CCGT gázerőművek, illetve majd valamikor belép Paks 2, ahogyan két helyszínen vizsgálja az állam az említett vízerőmű lehetőségeket.
Valamennyit enyhíthet a feszültségen az, ha a lakosság, az ipar, de akár az erőművek is fejlesztik a tárolási lehetőségeket, vagyis elsősorban az akkumulátoros megoldásokat. Nem lesz könnyű, de azért ha van egy nagyon jól beazonosítható profitlehetőség abban, hogy valami nappal olcsó, de este drága, arra biztosan lesznek piaci lehetőségek. Hiszen a magyar gazda is beviszi a kertjéből a barackot a piacra, vagy kiül az autóút szélére a dinnyéjével, elviszi a sört és a szotyit a focimeccsre érkezők kiszolgálására. Pontosan ilyen az energiapiac, csak valakinek meg kell oldania (itt elsősorban időben és nem térben), hogy az olcsót akkor adja el, amikor az drága.
