A közgazdász szakma, ezen belül is az elméleti közgazdászok soraiban nagyon kevés a nő. Vannak azonban üdítő kivételek, akik reméljük minél több fiatalnak csinálnak kedvet ehhez a tudományághoz.
Gyakran esik szó arról, hogy az úgynevezett STEM ágazatokban (science, technology, engineering, maths, vagyis tudományok, technológia, mérnöki szakmák, matematika) a nők mélyen alulreprezentáltak. A közgazdászok soraiban még alacsonyabb az arányuk.
Az Egyesült Államokban például az akadémiai, egyetemi szektorban meglévő tanári, kutatói állások kevesebb, mint 15 százalékát töltik be nők. Az Egyesült Királyságban is alig haladja meg a 15 százalékot arányuk.
Közgazdasági Nobel-díjat eddig két nő kapott, Elinor Ostrom, 2009-ben, valamint Esther Duflo 2019-ben – mindketten megosztva.
Lehet persze mindezt annyival elintézni, hogy a nők egyszerűen racionálisan döntenek és más, képességeiknek megfelelőbb diszciplínát választanak. Ez a megközelítés azonban súlyosan leegyszerűsíti és tévútra vezeti a kérdést. Victoria Bateman, a Cambridge University közgazdaságtan tanára szerint
teljesen téves ez az irány, ugyanakkor megmagyarázza, hogy a közgazdász társadalom miért volt olyan sokáig néma ebben a kérdésben.
Bateman szerint a közgazdászok modelljei azt sugallják, hogy a nemi különbségek nem léteznek, hogy az emberek racionálisan döntenek, szabad akaratukból, egyéni preferenciáiknak megfelelően. Ezzel az ilyen és az ehhez hasonló problémákat is a szőnyeg alá söprik.
Alice Wu, a University of California kutatója által publikált tanulmány több mint egymillió bejegyzést vizsgált meg nyelv-analitikai módszerekkel az econjobrumors.com oldalon, amely egy közgazdaságtani online fórum, amelyen az akadémiai szektor közgazdászai többek között a munkaerőpiaci helyzetről is eszmét cserélnek.
Wu azt találta, hogy amikor a hozzászólók a női közgazdászokról posztoltak, meglehetősen más kifejezéseket használtak, mint amikor férfitársaikról esett szó. A női közgazdászokról beszélve főleg azok fizikai megjelenése volt a téma (lényegében az, hogy csinosak-e vagy sem), míg a férfiak esetében a szellemi képességekkel kapcsolatos jelzők dominálnak.
Wu tanulmányáról széleskörű vita bontakozott ki, sokan állították azt, hogy az, ami az interneten megjelenik nem jelent reprezentatív mintát, nem lehet belőle arra következtetni, hogy valójában mit is gondolnak a férfi közgazdászok női kollégáikról. Mások azonban vitatják ezt és rávilágítanak arra, hogy a közgazdaságtan művelői között is mélyen gyökerezik a szexizmus.
Egy másik tanulmány szerint a nők által írt publikációk elbírálása és közlése a szakmai folyóiratokban átlagosan nyolc hónappal tart tovább, mint a férfiak kutatómunkájának véleményezése. Jelentek meg tanulmányok arról is, hogy a nők ugyanazért a pozícióért lényegesen kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak.
Egy elmélet szerint öngerjesztő folyamatról van szó, a nők alacsony aránya az oktatásban, az akadémiai szektorban önkéntelenül is azt sugallja a kevés női hallgatónak, hogy ez a szakma nem nekik való.
A következőkben szeretnénk mutatni néhány ellenpéldát, a régi korok és a mai idők leghíresebb, legbefolyásosabb női közgazdászai közül megemlítve néhányat.
Az első nő, aki közgazdasági Nobel-díjat kapott. Az indianai Bloomington University kutatója volt, Oliver E. Williamsonnal kapták az elismerést megosztva. A közös erőforrások felhasználását kutatta. A közgazdaság történetéből ismert példa a közlegelők esete, amely az önérdek és a közjó konfliktusát mutatja be. Egy gazda minél több tehenet hajt ki a legelőre, annál több tejet tud fejni. Viszont a többiek tehenének annál kevesebb legelhető füve marad, vagyis rosszabbul járnak. Tehát minden gazdának az az érdeke, hogy minél több tehenet legeltessen. Ugyanakkor minél több a tehén a legelőn, annál inkább csökken a tejhozam. Vagyis minden gazda akkor jár a legjobban, ha betartja a megállapodást, korlátozza az önérdekét és ezzel optimálisan használja ki a legelőt.
Ostromék kimutatták, hogy a természeti erőforrásokat (erdőket, tavakat, legelőket, de például az olajmezőket is) sokkal jobban menedzselik azok, akik ott dolgoznak, mint a kormányok vagy a vállalatok.
Kimutatták azt is, hogy a közgazdasági analízis alkalmazható a társadalmi szervezetek vizsgálatára is, hiszen a háztartások, az állami intézmények, az egyesületek ugyanúgy gazdasági tranzakciókat hajtanak végre.
A második női közgazdász, aki Nobel-díjat kapott. A díj átvételekor közölte is, hogy célja, hogy minél több nő válassza ezt a hivatást. Férjével, Abhijit Banerjee-val és egy másik amerikai közgazdásszal, Michael Kremerrel kapták a díjat megosztva. Kutatásai a szegénység elleni küzdelemre irányulnak, India és Afrika szegény közösségeit tanulmányozták.
Munkásságuk sokat segített abban, hogy a fejlett államoknak, a nemzetközi szervezeteknek milyen beruházásokat célszerű támogatniuk ezekben az államokban.
Például megfigyelték, hogy Indiában nagyon magas az iskolákban az óráikat meg nem tartó tanárok aránya. Azt javasolták, hogy foglalkoztassák őket rövid idejű munkaszerződésekkel, majd aztán ha jó eredményeket érnek el diákjaikkal, akkor hosszabbítsák meg ezeket. A diákok az új rendszerre való áttérés után lényegesen jobban kezdtek el teljesíteni.
Az egyik legtöbbet idézett női elméleti közgazdász, de legalább ennyire fontos gyakorlati tevékenysége is, 2013-tól 2018-ig volt az amerikai jegybank, a Federal Reserve kormányzója, ami a világ talán legfontosabb gazdaságpolitikai pozíciója. 2010 óta volt a Fed egyik alelnöke, érdekesség, hogy ő volt az első alelnök, akit aztán elnöknek jelöltek. (Obama elnök jelölte a tisztségre.) Tagja volt Bill Clinton tanácsadói testületének is.
Francia politikus, közgazdász, ügyvéd, jelenleg az Európai Központi Bank (EKB) vezetője, korábban a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) igazgatta. Lagarde volt az első nő, aki a legfejlettebb országokat tömörítő G8 országok között pénzügyminiszter volt, ő az első női vezetője az EKB-nak és az IMF-nek is. Korábban egy nemzetközi jogi irodát, a Baker & McKenzie-t vezette – ott is volt az első női nagyfőnök.
A bolgár származású közgazdász a Világbank vezérigazgatója 2017 óta. Neve szerepelt az EU Bizottság elnökének várományosai között is. A Világbankhoz 1993-ban csatlakozott, 2007-ben kulcsszerepe volt abban, hogy a nemzetközi szervezetnél jelentős tőkeemelés történt, így segíteni tudott a 2008-as pénzügyi válság kezelésében. 2010-ben az Európai Bizottsághoz igazolt, a költségvetési és munkaerőpiaci ügyekért felelt. A Világbankhoz 2017-ben tért vissza, jelentősen átszervezte a szervezetet – többek között célul tűzte ki, hogy a menedzsment pozícióban lévő munkavállalók fele nő legyen.
A University College London tanára, a kormányzati támogatások, az állam gazdaságra gyakorolt befolyásának kutatója. Szakterülete révén gyakran konzultál európai és amerikai politikusokkal. Például ő az egyik kidolgozója az amerikai demokraták balszárnyához tartozó Alexandria Ocasio-Cortez neve által fémjelzett Green New Dealnek, amelynek elemeiből Joe Biden, a demokraták elnökjelöltje is számos elemet átvett programjába.
A hagyományos közgazdasági gondolkodás szerint a kormányzati gazdaságpolitika csak arra jó, hogy a piac hibáit kiküszöbölje. Szóval csak vársz arra, hogy valami elromoljon, aztán ha ez bekövetkezik, akkor igyekszel orvosolni a problémát. A zöld átalakulás azonban ennél sokkal ambiciózusabb. A magánszektorral párhuzamosan teremt piacokat
– nyilatkozta.
Romer igen nehéz időkben lett tagja Barack Obama gazdasági tanácsadói testületének, az USA 2009 elején recesszióban volt, a válság pedig a széteséssel fenyegette az amerikai pénzügyi rendszert. Kutatási területe az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság, valamint az ebből való kilábalás volt – nyilván ezért is esett rá az elnök választása. Kimutatta, hogy a kilábalásban a monetáris politikának nagyobb szerepe volt, mint a fiskális ösztönzésnek.
Egy újabb Fed-nagyasszony, az amerikai jegybank igazgatóságának tagja. Hamburgban, Nyugat-Németországban született, gyermekkorát Lengyelországban töltötte. Amerikába visszatérve a Harvardon tanult, majd közgazdaságtant tanított a szintén igen neves MIT Sloan School of Management iskolában. A Clinton és az Obama adminisztrációnak is adott tanácsokat, majd 2014-ben lett a Fed döntéshozó igazgatóságának tagja.
A Citigroup vezető közgazdásza 2018 óta Az MIT-n szerezte Ph.D. végzettségét, tagja volt a Federal Reserve igazgatóságának, valamint a Világbank gazdasági tanácsadó testületének is. Négy évig a legfejlettebb országokat tömörítő OECD-nek volt a vezető közgazdásza, innen ment át a Citigrouphoz. Szakterülete a termelékenység kutatása, a jövedelemi különbségek.
Az egyik legnagyobb hatású gazdaságtörténész, a brit ipari forradalomról írt könyve nemcsak a szakterület egyik leginkább hivatkozott műve, de önmagában is népszerű olvasmány. 2014 közepén, amikor megjelent Thomas Piketty híres könyve, “A tőke a 21. században” angolul, McCloskey egyike volt a mű legerőteljesebb bírálóinak.
Piketty szerint a vagyon, a gazdagság további gyarapodáshoz vezet. McCloskey azonban ezzel szemben kitartott a mellett, hogy a vagyont az innováció hozza létre.
Nagy hatása volt az amerikai konzervatív és libertárius politikára.
A kubai származású közgazdász 1966-ban érkezett meg az Egyesült Államokba szüleivel és három bőrönddel. Egyike a legnagyobb hatású élő női közgazdászoknak. A Columbia Egyetemen végzett, volt a Bear Sterns befektetési bank vezető közgazdásza, több vezetői pozíciót is betöltött a Nemzetközi Valutaalapnál, a Harvard Kennedy School tanára. Egyike a fegyelmezett fiskális politika, a költségvetési megszorítások legelkötelezettebb támogatóinak.
A zambiai származású közgazdász kezdetben kémikusnak indult, majd Ph.D. fokozatát már közgazdaságtanból szerezte az Oxford Universityn. Dolgozott a Goldman Sachsnál és tagja volt a Barclay’s bank igazgatóságának. Kutatásaiban az alacsony jövedelmű, szegény országok támogatását vizsgálta. Legismertebb műve a Dead Aid: Why Aid Is Not Working and How There Is a Better Way for Africa (Kb: Miért nem működik a segélyezési rendszer és miként lehetne jobbat kitalálni Afrika számára) egyike a témában legnagyobb példányszámban eladott könyveknek.
Az ő neve kevéssé ismert, viszont hatása annál nagyobb a közgazdaságtanra. Az 1963-ban Nobel-díjat kapott Milton Friedmannal közösen írták meg az “A Monetary History of the United States” című könyvet, amely nagy hatást gyakorolt a közgazdászok későbbi generációira. A sors kegyetlensége, hogy amikor Friedman Nobel-díjat kapott, az azt odaítélő bizottság ezt a könyvet említette a közgazdász egyik legnagyobb teljesítményeként. A mű felhívta a figyelmet a korábban alábecsült monetáris politika fontosságára a gazdasági folyamatokban, az üzleti, gazdasági ciklusokban.
A Nebraskában született közgazdász 1905-ben végzett a University of Chicago egyetemen, majd a London School of Economics-en tanított. Az USA-ba visszatérve, 1935-ben részt vett az első amerikai társadalombiztosítási törvény kidolgozásában, egyike volt azoknak akik az amerikai szociális háló koncepcióját kidolgozták. Főnöke Frances Perkins volt, ő volt az első nő, aki munkaügyi miniszter volt az USA-ban, s érdekesség, hogy ő viselte a leghosszabb ideig ezt a pozíciót.
Keynes egyik leghűségesebb tanítványa és követője volt, egyike volt a londoni King’s College első női tiszteletbeli professzorainak. Kidolgozta a monopszónia fogalmát, amely egyfajta ellentéte a monopóliumnak. Monopóliumról akkor beszélünk, amikor egy eladó és több vevő van, monopszóniáról viszont akkor, amikor számos eladó, viszont egyetlen vevő van jelen a piacon. A fogalom a munkaerőpiac közgazdaságtanában tett szert nagy jelentőségre. Ha a piacon egy (vagy csak nagyon kevés) vevő van jelen, viszont sokan akarják áruba bocsátani munkaerejüket, akkor a munkaadók képesek lenyomni a béreket.
Ez az elmélet az egyik első erős érv a minimálbér bevezetése mellett.
Az első nő volt, akinek megengedték, hogy a Cambridge Universityn tanuljon, s ő lett az első nő, aki itt közgazdaságtant oktatott. Mindez jó 40 évvel azelőtt történt, hogy az Egyesült Királyságban a nők szavazati jogot kaptak volna. Férjével, Alfred Marshallal közösen írtak könyvet az ipar közgazdaságtanáról. (Marshall az egyik legfontosabb közgazdász volt a tudományág történetében.)
Elsősorban nőjogi aktivistaként ismert, az ő nevét viseli a ma is működő Fawcett Society. Közgazdászként a “Policital Economy for Beginners” (Politikai gazdaságtan kezdőknek) című 1870-es könyve ismert. A könyvet még 40 évvel későbbi is kiadták, összesen 10 kiadást ért meg.
Elmélete szerint a társadalmi intézmények – formálisan és informálisan is – az alacsonyabb jövedelmet kínáló munkák felé terelik a nőket, s az így ezeken a területeken jelentkező munkaerő túlkínálat még jobban lenyomja a béreket.
Ez a tézis ma is napirenden van a feminista mozgalmak és a munkapiaccal foglalkozó közgazdászok között.
Az adózás és a politikai gazdaságtan témakörében írt könyveket az 1830-as években. A szakma “Adam Smith lányának” nevezte, nagy elődje gondolatait közvetítette saját generációja számára. Beutazta a korabeli, formálódóban lévő Egyesült Államokat és nagy hatású, szociológiai jellegű könyvet írt róla. Hihetetlenül népszerű volt, könyvei egy időben jobban fogytak mint Charles Dickens művei.
